A minap egy fiatal hölgy a kezembe nyomott egy röpcédulát a sorsjegyiroda előtti útkereszteződésénél. Az egyik vajdasági előjelű párt színeiben nyomtatott szórólapon a következő olvasható: a közbiztonsági statisztikai adatok egyértelműen rámutatnak arra, hogy a Felszabadulás sugárút eleje, azaz a vasútállomás körüli rész a legveszélyesebb lakónegyed Újvidéken. A lopások, betörések és rablások mindennapos jelenséggé váltak itt, a bűnözők nem válogatnak, mindenki, mindenkor veszélyben van! Gyakran találkozunk olyan újságcímekkel, hogy: Reggeli rablás a Sugárúton, Telefon nélkül maradt a kiskorú, Elvették a nagymama pénzét, Kábítószer az iskolaudvarban, vagy Ismét kirabolták a postát! 2009-ben a vasútállomás környékén 1 gyilkosság, 66 lopás, 101 minősített lopás, 27 rablás és 21 kábítószer-kereskedelemnek minősülő bűncselekmény történt, legalábbis ennyit vett jegyzőkönyvbe a rendőrség. Idén májusig agyonlőttek egy fiatalembert a vasútállomásnál lévő park közelében, feljegyeztek 31 minősített és 18 kisebb értékben elkövetett lopást, 7 rablótámadást, és egy drogüzért is elkaptak. Újvidéket valamikor biztonságos városként ismerték, most bűnözők gyülekezőhelyévé vált.
A fenti adatokat tehát egy politikai párt aktivistái szedték össze, akik a környék 30 ezer lakójának aláírásait gyűjtötték, nagyobb biztonságot, több rendőrt követelve.
Újvidéken az utóbbi évtizedben drasztikusan megnövekedett a bűncselekmények száma, ez mindenekelőtt a város aránytalan, terv nélküli, felturbózott növekedésének a következménye. A rendőrségi közleményekből világosan kiderül, hogy az elkövetők nagyon gyakran nem itteniek, hanem Vajdaság más településeiről jönnek „szerencsét próbálni” a nagyvárosba. Néha Szerbiából érkező bűnözőket is fognak, számuk azonban elenyésző a „síksági legények” számához viszonyítva. Az újvidéki illetőségűként feltüntetett bűnözők közül sem mindenki újvidéki, a városban rengeteg a menekült, a vendégmunkás, kvázi tanuló stb., közülük sokan átjelentkeznek, újvidékiként tartják őket nyilván. A városban a legnagyobb gondot mindenképpen a kábítószer és az ezzel összefüggésbe hozható bűncselekmények sora jelenti, a legtöbb rablást nem szervezett bűnözőcsoportok követik el, hanem bicskával, startpisztollyal hadonászó, narkófüggő fiatalok.Arcuk elé sálat rántanak, a fejükbe nyomnak egy napellenzős sapkát, és egy késsel a kezükben betérnek az első útjukban álló váltóirodába pénzt kérni. Ez a jelenség immár annyira ismertté vált Újvidéken, hogy több váltóiroda ajtajára kiírták: kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy belépés előtt vegyék le kapucnijukat, napszemüvegüket és hasonló (bármire is vonatkozzon ez) felszerelésüket! A legtöbb váltóiroda ajtaját messziről nyitható elektromos zárral csukják, több biztonsági kamera felvételezi a belteret és a bejáratot, a tolóablakok üvege pedig gyakran golyóálló. Ezek az intézkedések nem ritkán hiábavalóak, hiszen a kamerák felvételein legtöbbször csak egy felismerhetetlen, napszemüveges, sapkás alak látszik. A rablók sokszor igazinak tűnő pisztolyutánzatokat használnak, ellenlépésként az illetékesek betiltották ezek behozatalát és forgalmazását. 2008-ig csupán személyazonossági igazolvány felmutatásával bármely nagykorú személy vehetett ilyen, az igazi stukkerhez megtévesztően hasonlító, játékszernek éppen nem nevezhető pisztolyt, ezek ugyanakkorát dörrennek, mint az igazi fegyverek, csak nem száll ki belőlük ólom. Egy váltóiroda, benzinkút vagy bank kirablásakor azonban ez nem sokat számít, a halálra rémült bankos kisasszony biztosan nem fogja elemezni, hogy a plafonba fúródott-e a lövedék vagy sem, miután a rabló elsütötte fegyverét, mert ilyen eset is megtörtént már. Egyik kolléganőnk jelen volt egy újtelepi bankrabláskor, felismerte, hogy a fiatal rabló ugyanolyan pisztolyutánzatot használ, mint amilyent pár nappal korábban vett a fiának. Rá is kérdezett: ezzel akarsz lelőni bennünket? A válasz rövid volt: – Próbáld ki! És valóban, kinek van kedve, mersze egyezkedni a rablókkal, több újvidéki bankrablás során még a felfegyverzett, profikként nyilvántartott biztonsági őröktől is elvették stukkereiket. Azonban, mint mondtuk, a legtöbb rabló kést, csavarhúzót, ritkább esetben fecskendőt használ, de megtörténnek extrém esetek is: a Futaki utcában néhány évvel ezelőtt egy narkós úgy rabolt ki egy váltóirodát, hogy a dzsekije alatt egy megtermett, élénksárga banánt szorongatott! Később fegyveres rablás vádjával állították bíróság elé.
Mint már említettük, a legtöbb bűnöző drogélvező, a napi adagjukért „dolgoznak”. Az újvidéki drogpiacon a narkós most nagyjából 1000 dinárért veheti meg napi heroinadagját, ez azt jelenti, hogy nem kell nekik nagy zsákmányra vadászniuk, elég, ha kirabolnak egy kisebb trafikot, ahonnan legfeljebb pár ezer dinárt vihetnek el. Az utcán megállított és kirabolt gyerekektől, idősebb asszonyoktól és másoktól elvett tárgyakat, mindenekelőtt a mobiltelefonokat is 1000 dinárért vásárolják fel tőlük, az udvarokba besurranó drogosok is ennyiért adják az onnan ellopott szerszámokat és egyéb felszerelést. A narkósnak tehát 1000 dinár kell, és ezt a pénzt megszerzi, ha törik, ha szakad! Függőségük miatt a készpénzre sürgősen, azonnal és sietve van szükségük, ez az oka annak, hogy az utóbbi időben az összes újvidéki bűncselekmény számához viszonyítva jócskán csökkent a betöréses lopások száma. A lakásokban ugyanis legtöbbször nem találnak könnyen pénzzé tehető dolgokat, a műszaki felszerelés manapság már nemigen számít értéknek, a kockázat viszont nagyobb, mint egy lakóépület aljában működő kioszk kirablásakor, ahol csak az ott dolgozó lánykát kell egy lepkekéssel megfenyegetni.
A közbiztonsági helyzeten úgy javíthatnának, ha Újvidék utcáin több rendőr járőrözne, mint most. Erre azonban káderhiány miatt nincs lehetőség, a belügyminisztérium a gazdasági válságra, a költségvetési hiányra hivatkozik, nincs elég pénz a biztonságra. Nem hivatalos adatok szerint a városban 1,7 rendőr jut 1000 lakosra, Európa hasonló városaiban és országaiban 1000 lakos közül átlagban 4 egyenruhás, terepen szolgálatot teljesítő rendőr. Németországban 4,4, Olaszországban 5,3, Szlovéniában és Szlovákiában 3,7 ezrelékes ez az arány, a szomszédos Horvátországban 4,4 rendőr vigyáz 1000 lakosra. Belgrádban 2,83 rendőr jut 1000 polgárra, az utóbbi adatot már a rendőrség igazgatója közölte korábban. A pénzhiány a magyarázata annak is, hogy az Újtelep városrészben nem nyithatnak rendőrállomást, a többi városrészben van ilyen. Hivatalos adatok szerint Újvidék lélekszáma az elmúlt 8 évben 80 ezerrel növekedett, legtöbben az úgynevezett Óheréskert városrészbe költöztek, amely szintén az Újtelep városnegyedhez kötődik. Az Újtelepen és környékén tehát teljesen megváltozott a lakosság összetétele és életvitele, most legalább 144 ezer polgár kéri a rendőrőrs megnyitását, e követelésben a városi képviselő-testület fiatal elnöke a leghangosabb. Rendszeresen ír követelődző hangú levelet a belügyminiszternek, mindhiába. Az Újtelep és a környék közbiztonságára most a mindössze 50 rendőrből álló heréskerti állomás dolgozói vigyáznak, a bűnözők pedig tisztában vannak azzal, hogy a rendőrök nem győzik a munkát.
Általánosságban elmondhatjuk, hogy Újvidék már nagyon régen nem „poros és lassú alföldi városka”, valódi megapolisszá vált, a bűnözés tekintetében sem sokban különbözik a környék többi, tranzíciós nagyvárosától. A bűnözés témája most már, sajnos, mindörökre időszerű marad, Újvidék valószínűleg sohasem nyeri vissza azt a biztonságról kapott hírnevét, amelyet a múlt évszázad második felében élvezett...
