Társadalmunkban igencsak meghonosodott az a nézet, hogy ha valami közös, akkor az senkié, ennél fogva ingyenes. A szemlélet valószínűleg az önigazgatás hosszú évtizedei során alakulhatott ki, amikor a vagyon közös, azaz mindenkié, a dolgozó népé volt, a rendszer most fokozatosan átállít bennünket a „semmi sincs ingyen” és „mindenki magának kapar” működési elvre. Hajlamosak vagyunk arra, hogy „blicceljünk” a tömegközlekedésben, akár éveken keresztül sem vesszük észre a nem jól záró, vastagon csurgó vécétartályokat, ha melegünk van télen, tágra nyitjuk tömbházi lakásunk ablakait, ahelyett, hogy a radiátor, leggyakrabban használhatatlanságig berozsdásodott hőszabályozó szelepjén csavarnánk egyet...
Minek is tennénk, hiszen közösen fizetjük a vizet is, a fűtést is, „ingyen” van, annyit pazarolhatunk, amennyit akarunk. Valószínűleg hasonlóképpen gondolkodnak az áramtolvajok is, akik a közös villanyáramhálózatot csapolják meg, a különbség csupán abban van, hogy ez már bűncselekménynek minősül, az általuk okozott kár pedig konkrétan meghatározható. Sőt! Szinte hihetetlenül hangzik, hogy Szerbiában évente 61 millió! euró értékű villanyáramot lopnak el a hálózatból. A Szerbiai Villanygazdaság kötelékébe tartozó vezetékrendszer hiánya az elmúlt két évben folyamatosan növekedett, azaz évről évre több áramot loptak el. A tavalyi évet a Szerbiai Villanygazdaság lesújtó rekordnak számító 15,19 százalék vesztességgel zárta, azaz a rendszerbe juttatott árammennyiségnek ekkora részét nem számlázhatták. Természetesen ez a szám nem azt jelenti, hogy a tolvajok ennyi áramot loptak el, ugyanis léteznek beszámított, elkerülhetetlen műszaki vesztességek is, a villanyórák leolvasása sem a legprecízebb eljárás, de ez az arány legfeljebb nagyjából 10 százalék lehet. Elmondhatjuk, tehát, hogy a Szerbiában előállított vagy importált árammennyiség legalább 4 százalékát ellopják! Ez mindenképpen a legnagyobb, társadalmi vagyon ellen elkövetett lopásos bűncselekménynek számít hazánkban, és csak azért nem beszélünk róla többet, mert sok az elkövető, ennél fogva pedig nem is annyira szenzációs, mint – mondjuk rá – egy egy politikus sikkasztása.
Az áramlopást Szerbiában – többé kevésbé – tolerálja a jogrendszer, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a lefülelt, feljelentett, és tavaly elítélt áramtolvajok több, mint 80 százaléka feltételes büntetést kapott. Jogi anomália, hogy sokan közülük visszaeső tolvajok, mégsem mennek börtönbe, hanem ismételten csak figyelmeztetéseket kapnak. 2009-ben egy nemzeti akciótervet is kidolgoztak az áramtolvajok lefülelése érdekében, ez – úgy tűnik – meghozza majd eredményeit, az idén ugyanis az első negyedéveben valamelyest csökkentek a villanyáromvesztességek. Az áramlopás jelensége korábban jellemző volt a nyugati országokra is, azok azonban szigorú büntetéspolitikák bevezetésével kiküszöbölték ezt, így az ellopott áram aránya a fejlett országokban az elhanyagolható, 0.45-0.48 százalék közé esett. Svédországban például csak egyszer érnek tetten valakit áramlopáson, utána törlik a fogyasztók listájáról, házát örökre levágják a rendszerről. Szerbiában a legnagyobb gondot talán a tolvajok lefülelése jelenti, ugyanis a terepen az áramszolgáltató vállalatok dolgozói tehetetlenek, ha a tolvaj egyszerűen nem engedi be őket a házába. Nem ritkán késekkel, pisztolyokkal támadnak az Elektrovojvodina és a többi társulás terepi dolgozóira, megverik őket, kutyákat uszítanak rájuk, ellehetetlenítik dolguk végzését. Mindenképp szükség van a rendőrség együttműködésére, ami az utóbbi időben egyre intenzívebb.
Az Elektrovojvodina áramszolgáltató gazdasági társulás évente nagyjából 9 milliárd kilowattóra áramot ad le, ennek 7,2 százaléka elveszik a rendszerben, 6,57 százalékát ellopják, vagy a villanyóra leolvasása során előforduló hibák következményeképpen tűnik el. Ez nagyjából évi 30 millió euró vesztességet jelent a társulás számára, kiszámolták azt is, hogy ebből az összegből 19 millió 200 ezer euró tisztán az áramtolvajok „teljesítménye”. A lefülelt tolvajok közül legtöbben magánházban élő magánfogyasztók, egyenként 100-200 ezer dinárral károsították meg az Elektrovojvodinát. Az említett pénzösszegből tíz olyan, 110/20 kilovolt teljesítményű trafóállomást lehetne kiépíteni, mint amilyent néhány hete adtak át a Római sáncokon és Csében, ilyenből pillanatnyilag mindössze 60 működik a tartományban. A már említett akcióterv keretében tavaly óta Vajdaságban 91 terepi csapat ellenőrzi az áramfogyasztást, mostanáig több, mint 100 ezer fogyasztó háztartásában jártak. Tavaly 1514 áramtolvajt fogtak a tartományban, de a jogrendszer hiányosságaiból kifolyólag 2009-ben mindössze 44 börtönbüntetést mondtak ki ez miatt a bűncselekmény miatt. A törvény 1 és 3 év közötti büntetést említ, de a gyakorlatban legfeljebb pár hónapos elzárásokkal, az esetek többségében apró pénzbüntetésekkel találkozhatunk. Az áramlopás télen sokkal kifejezettebb, a tolvajok árammal fűtenek, a lopásra legalább 50 különböző módszer létezik, legalábbis ennyit jegyeztek fel mostanáig, mindegyik a lefülelt tolvajok találékonyságát dicséri. Leggyakrabban áthidalják a villanyórát, vagy még a villanyóra előtti részen megcsapolják a vezetékeket, sokszor azonban egyszerűen bejelentetlenül rákapcsolják háztartásukat a rendszerre. Megtörténik az is, hogy ezt a műveletet az áramszolgáltató vállalat szakavatott villanyszerelői végzik el – szabadidejükben.
Az áthidalások alkalmával feltörik a villanyórák plombáit, ólompecsétjeit, bekenik szigetelőanyaggal, áthidalják a kontaktusokat, és ha az Elektrovojvodina dolgozója észreveszi a megsérült zárat, a tolvaj azt mondja: fogalmam sincs, ki babrálta az órámat, évek óta a közelébe se mentem, nem bizonyíthatsz rám semmit! Az erős mágnesek alkalmazása is népszerű, a régi típusú, pörgőkerekes villanyórák fémdobozára (Vajdaságban az órák 90 százaléka ilyen) ráteszik őket, az áthaladó árammennyiség által generált mágneses teret legyöngíti a külső mágneses tér, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy lelassul a mérőkerék forgása. A villanyszámlát akár felére is lecsökkenthetjük ilyen módon. Egy nemrég lebukott lángész feltalált egy olyan szerkezetet, amelyet rákapcsol a villanyóra bemeneti kontaktusaira, és visszafelé pörgeti a mérőkereket, tehát a már feljegyzett fogyasztást törli. Ez az elmés módszer azért előnyös a tolvaj számára, mert pontosan meghatározhatja a „fogyasztását”, átlagos szinten tarthatja azt, tehát a villanyóra-leolvasóknak semmi sem feltűnő. Gyakran a villanyóra üveglapját feszegetik le úgy, hogy a rés ne látsszon, a hézagon filmet vagy vékony lemezt nyomnak át, amely hozzáér a pörgő kerékhez, és lelassítja azt. Egyes tolvajok kevésbé szubtilis módszert alkalmaznak, megfúrják az órát, alulról egy pici lukon keresztül vékony dróttal blokkolják a kereket. Egy kifinomult észgránát magas frekvenciás elektromos kisülésekkel, azaz mikrovillámokkal működő, villamos borotva nagyságú masinát szerkesztett, amely „megbolondítja” egyes digitális villanyórák mikroprocesszorát, leblokkolja a feltelepített rendszerprogramot, és az óra nem méri a fogyasztást. Az informatikailag szakképzett tolvajok képesek megfelelő szoftverekkel „betörni” az órák eszébe, és a feljegyzett fogyasztást korrigálni, de ez már komoly szaktudást igényel. A tolvajok találékonysága, zsenialitása tehát határtalan, mindenre elszántak, félő, hogy a lopással az áramellátás egészét, a rendszer működését is veszélybe sodorhatják.
| Véres prezentáció Az áramtolvajok által használt természetes mágnesek ereje messze felülmúlja a hűtőszekrények ajtajára ragasztott cédulát tartó, vagy a hangszórókba épített mágnesek erejét. Ezekben a mágnesekben olyan erő rejlik, amely két cigarettásdoboznyi nagyságú darabot már 10-15 centiméteres távolságból is egymáshoz ránt, méghozzá olyan sebességgel, hogy ha közéjük kerül az ujjunk, könnyedén eltörik a csontot. Az Elektorvojvodinaban megtartott prezentáció során mérnökük két elkobzott mágnesről magyarázott, figyelmetlen volt, az összecsapódó fémdarabok lecsaptak az úja húsából egy darabot. Amikor ezeket a mágneseket rátapasztjuk egy tömörebb vaslapra (a bemutatón tűzoltókészülék segítségével illusztrálták erejüket), egyszerű emberi erővel – szerszám, feszítővas vagy hasonló nélkül – lehetetlenség lefeszíteni őket. Ilyen anyagból készítik a kórházakban használt, mágneses rezonancia elvén működő gépeket is, ezekhez szigorúan tilos fémtárgyakkal közelíteni. A szupermágneseket manapság megrendelhetjük a világhálón, bárki beszerezheti őket. |
| Szerbiában nem csak az áramot, hanem a villamos rendszer részeit is lopják, mindenekelőtt az újrahasznosítható fémeket: a rézből és alumíniumból készült darabokat. A tolvajokat nem érdekli az, hogy a trafók magas feszültség alatt állnak, nemrégiben az egyik tolvaj ráégett egy Újvidék közelében lévő transzformátor fémrészeire, az ilyesmi azonban nem riasztja el a többieket. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás ezeket a bűncselekményeket sem kezelik kellőképpen, ugyanis az ellopott rézdrót ára pár száz, legfeljebb néhány ezer dinár, ennyi a fémpiaci felvásárolási értéke, ekkora összeg miatt azonban még csak nyomozást sem indítanak. Azonban senki sem beszél, és a törvény sem tesz említést arról, hogy mekkora kár keletkezik az áramkimaradás miatt, és hogy a javítás hány millió dinárba kerül. |
