A múlt héten lapunk székházában tanárok, pedagógusok és iskolaigazgatók beszélgettek arról, hogy miként lehetne növelni az újvidéki iskolák magyar osztályaiba íratott elsős gyermekek számát. Évről évre egyre kevesebb diákot íratnak be az iskolák magyar tagozataiba, a létszám eddig még soha nem volt olyan alacsony, mint az idén. A tanácskozáson a résztvevők különböző nézőpontokból közelítették meg azt a kérdést, hogy szükség mutatkozik-e az újvidéki magyar osztályok összevonására. Többségük szerint a „gettósítás”, azaz az osztályok összevonása egész biztosan az újvidéki magyarság leépüléséhez vezetne. A témával kapcsolatban Nagy Margit tal, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökével beszélgettünk.
Újvidéken négy iskolában folyik magyarul is a tanítás, idén húsz-egynéhány magyar diákot írattak be a szülők. Mit lehet tenni, hogy mindenütt megmaradjon a magyar tagozat? Van-e arra esély, hogy a magyar gyerekeket végül ne a szerb osztályba írassák át, és a tanárok ne kerüljenek a munkanélküliek listájára?
– Úgy értesültem, hogy Újvidéken eddig 17 gyermeket írattak be szüleik a négy magyar iskolába, és még négy gyereket várnak. Ilyen alacsony létszám eddig még soha nem volt. Mindegyik iskolában van néhány gyerek, és ha a tartományi kormány jóváhagyja az osztályok megnyitását, akkor beindulhatnak a magyar tagozatok. A helyzet eléggé szomorú, mivel az a generáció, amelynek a gyerekei most indulnak első osztályba, a háború alatt tömegesen távozott az országból. E nemzedékből iskolánként egy egész osztálynyi külföldön él, az ő gyermekeik hiányzanak, és most ezt érezzük. Reméljük, a mélypont elmúlik, kilátás van arra, hogy két év múlva több gyerekre számíthatunk. A jövő év még nagyon rossz lesz, de az azt követő már valószínűleg emelkedő tendenciát mutat majd. Ez persze nem biztos, de ha az ember úgy áll hozzá valamilyen probléma megoldásához, hogy „úgysem fog sikerülni”, akkor jobb, ha hozzá sem fog. Most már csak azon múlik a magyar tagozatok megmaradása, hogy a tartományi kormány jóváhagyja-e a kis létszámú osztályok beindulását. Az utóbbi években ez megtörtént, most azonban a tagozat-összevonás veszélye fenyeget, már tavaly is szó volt erről. Egyébként az európai uniós, anyagi megfontolásból eredő követelmény szerint így akarják csökkenteni az oktatási kiadásokat. Ez a folyamat Magyarországon már végbement, tudjuk, hogy több falu maradt iskola nélkül emiatt. Nem szeretnénk, ha ez nálunk is végbemenne, hiszen az itteni magyarság számára ez tragikus következményekkel járna.
Hogyan lehetne több magyar szülőt érdekeltté tenni a szórványban, hogy gyereküket magyar osztályba írassák?
– A szülők érdeklődését nagyon nehéz felkelteni, hiszen ez a generáció már egy olyan nemzedék gyermekeiből áll, amely az elmúlt évtizedek alatt komoly agymosáson ment át, ebből kifolyólag a magyar nemzetiséghez való tartozást nem tartják fontosnak. Már a titói rendszer idején sem ápolták igazán a magyarságtudatot, amikor jó anyagi helyzetben voltunk, hogy Trianont, a háború utáni vérengzéseket vagy a többi, a magyarság lelkében traumaként élő eseményt ne is említsük. A traumák után tehát agymosás következett, nem egy helyen találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a gyerekek azt mondták, szégyellik, hogy magyarok, szégyellnek magyarul beszélni. Szülők iskoláját kellene beindítani. Tíz évvel ezelőtt ezt elkezdtük: a szülőknek oktatási, egészségügyi, mezőgazdasági előadásokat tartottunk. Amikor azonban Magyarországon a szocialisták kerültek hatalomra, megvonták a támogatást, anyagi fedezet hiányában a munkát abba kellett hagynunk... Ezt ismét be lehetne vezetni, elsősorban oktatási jellegű előadások szervezésével, főleg az óvodába járó gyerekek szülei számára. Ezen előadások célja az lenne, hogy megerősítsék a szülők magyar oktatás iránti hajlandóságát.
Mekkora osztálylétszámot fogad el a minisztérium a szórványban? A kombinált tagozat gondolata is riasztó a szülőknek...
– Az osztályok maximális létszáma 30 gyermek, tehát ha 31-en iratkoznak be, akkor már két osztályt nyitnak, a speciális igényű tanulók esetében egy tanuló 3-nak számít. A magyar osztályok esetében kérvényezhetjük azt is, hogy két tanulóval is nyissanak tagozatot, a korábbi tartományi oktatásügyi titkár úgy fogalmazott, hogy a három gyerekből álló osztály már elfogadható, de két diák még csoportnak számít. Azon is gondolkodtunk, hogy a Banglades városrészben élő, magyarul is tudó romákat mozgósítjuk, azaz rábeszéljük őket, hogy magyar tagozatra írassák gyerekeiket, hogy így összegyűljön elég jelentkező. Úgy gondolom, az anyagi támogatásnak mindebben nagy szerepe van, a szülők legnagyobb része nagyon szegény, már egy 50 eurós indulási támogatás is sokat jelentene. A TVT a kisebbségek pozitív diszkriminációjaként hozhatna olyan döntést, hogy a veszélyeztetett szórványterületeken, ahol nagy gond az első osztály indítása, egyszeri segítségként 50 eurónak megfelelő dinárt adjanak azoknak a szülőknek, akik magyar tagozatba íratják gyermeküket. Ez megemelné a magyarul tanuló gyerekek számát. A vegyes házasságokban is meggondolnák, hova íratják a gyereket. Nagybecskereken például egy házaspár végül is azért íratta magyar osztályba a gyerekét, mert felkínáltuk nekik a segítségünket.
Ha csak egy magyar osztály nyílna meg, azaz ha megtörténne az összevonás, az mit jelentene az újvidéki magyar oktatás szempontjából?
– Ugyanaz történne, mint Nagybecskereken a hetvenes években. Ott négy magyar iskolából egy iskolába, a Sonja Marinković Általános Iskolába vonták össze a magyar gyerekeket. Akkor huszonvalahány, talán harminc tanuló volt ott osztályonként, most alig tudtunk összeszedni tíz diákot. Idén két gyereket írattak volna magyar tagozatra, a mi segítségünkkel összejöttek 10-en, a tizenegyedik még bizonytalan. Pár éven belül Újvidéken is ez történne, abban az egy osztályban sem lenne elég diák.
Itt mondom el, hogy tudomásom szerint a szentmihályi fiatal szülők – mások közbenjárása nélkül – úgy döntöttek, hogy minden családban legalább három gyerekkel járulnak hozzá a népességnöveléshez. Eljutott ugyanis a tudatukig az, hogy ha a fiatalok most nem tesznek semmit a népszaporulat érdekében, akkor tényleg vége a vajdasági magyarságnak. A mostani húszas- harmincas éveikben lévő fiatalokon múlik az, hogy lesz-e jövőnk.
