Emlékeznek még a vajdasági statútumra, a napsütötte pannon rónákra és a jobb élet víziójára? Nemrég még a vajdasági autonómia visszaadásáról, a tartomány nagy terveiről visszhangzott a média naponta. Az utóbbi időben azonban egyre ritkábban hallani a statútumról. Beszélgetőpartnereink két, egymással szöges ellentétben álló politikai párt képviselői: Bojan Kostre š, a Vajdaság autonómiája mellett kiálló Vajdasági Szociáldemokrata Liga alelnöke, illetve Borko Ilić, a tartomány autonómiáját leginkább ellenző Szerbiai Demokrata Párt alelnöke.
– A vajdasági statútum körüli vita lassan a háttérbe szorul, úgy látszik, hogy már nem is téma Belgrádban. Már csak egyes médiák hozzák fel néha a statútumot. Erről mi a véleménye?
Bojan Kostreš:Több dolog történt, ami kihatott arra, hogy a statútumról szóló vita lekerüljön a napirendről. Először is az a tény, hogy Szerbiába is megérkezett a gazdasági válság, és emiatt az országban hozott takarékoskodási intézkedésekre került a hangsúly. Azonban azok az erők, amelyek a vajdasági emberek érdekeit képviselik, mint például a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, nem fogják megengedni azt, hogy a statútumot véglegesen levegyék a napirendről. Remélem, hogy a költségvetés kiigazítása után újra középpontba kerül a statútum és a hatáskörökről szóló törvény, és ezt követően hamarosan parlament elé kerülhet.
Borko Ilić: Nyilvánvaló, hogy nézeteltérések vannak a hatalmon lévő koalícióban és a Demokrata Pártban is. Ők azonban ezt folyamatosan tagadják. Ha nem léteznek nézeteltérések, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy egy ilyen statútumtervezet, amelyet ők fogadtak el, napirendre kerülhessen a köztársasági parlamentben, ahol ők vannak többségben. Az én véleményem azonban az, hogy ezt a statútumot vissza kell vonni, a pozicíónak és az opozíciónak pedig le kellene ülni egy asztalhoz, hogy közösen megbeszéljék milyen fajta autonómia felel meg nekünk itt Vajdaságban, és hogy ez az autonómia összhangban legyen az alkotmánnyal. A statútum körüli politikai játékok miatt azonban a legnagyobb kárt a vajdasági polgárok szenvedik el, mert nem használhatják ki azon jogaikat, amelyeket az alkotmány biztosítana számukra.
– Létezik-e Belgrádban egyfajta félelem az autonómiától, és ha igen, ki terjeszti azt és milyen célból?
Bojan Kostreš: Létezik. Ez a félelem azért alakulhatott ki, mert az emberek nem értik, hogy miről van szó. A jobboldali pártok és a szerb nacionalisták terjesztik ezt a félelmet, és összefüggésbe próbálják hozni Vajdaságot a z egykori Jugoszlávia köztársaságaival, például Szlovéniával, Horvátországgal, de Kosovóval is. Ilyen módon negatív képet festenek Vajdaság autonómiájáról és a statútumról. Ezek a politikai erők arra törekszenek, hogy ebben az országban semmi se változzon meg, és minden erejükkel az európai integrációk ellen küzdenek.
Borko Ilić: Nem létezik semmiféle félelelm az autonómiától sem Belgrádban, sem pedig Szerbiában. Szerbiának egyre nagyobb szüksége van a lényegi decentralizációra, arra gondolok, hogy sokkal nagyobb hatásköröket kell adni a városoknak és a községeknek Szerbiában, mint amit ma élveznek. Az országban egyre inkább elfogadottá válik az az ötlet, hogy Szerbiának több régióból kell állnia. Így egyenletesebben fejlődne az egész ország, mert ma annak vagyunk tanúi, hogy a befektetések és a pénz legnagyobb része Belgrádban és Újvidéken összpontosul, a vidéki városok, községek pedig elnéptelenednek, mert az emberek a munkalehetőség keresése végett a nagy központokba költöznek. Véleményem szerint ez nem jó az ország többi régióira nézve. Képzeljék el mi lenne, ha mindenki ebbe a két városba költözne át? Teljesen elnéptelenedne a vidék. Az ország föderalizálásától létezik egyfajta félelem az egész országban, mivel az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a föderális országok nem működtek jól ebben a régióban. Ezért gondoljuk azt, hogy egy ilyen statútum, amely valójában a föderalizációt akarja újra bevezetni, elfogadhatatlan.
– Ha pillanatnyilag nincs meg a politikai akarat a vajdasági statútum meghozására, milyen esély van erre a közeljövőben?
Bojan Kostreš: Meg kell találni a politikai akaratot ehhez a kérdéshez, mert ha nem sikerül dűlőre jutni ebben a kérdésben, az egy biztos jele lenne annak, hogy a most hatalmon lévő koalíció, amely két fontos célt tűzött ki magának – a szociális felelősséget garantáló programot és az európai integrációt –, nem tudja véghezvinni programját. Én természetemnél fogva optimista vagyok, de azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz meghozni a vajdasági statútumot és a hatáskörökről szóló törvényt. Remélem, hogy ez a közeljövőben mégis megvalósul, olyan formában, amely elfogadható a vajdasági polgárok számára.
Borko Ilić: Ha a hatalom megváltozik, nagy esélyt látok arra, hogy ez megtörténjen. A Szerbiai Demokrata Párt kidolgozta saját statútumtervezetét, amely a törvényekkel és az alkotmánnyal összhangban biztosít autonómiát Vajdaságnak. Ezt az autonómiakoncepciót a héten itt Újvidéken be is mutattuk, és elmondhatom, hogy ez a tervezet a tartománynak az eddiginél nagyobb autonómiát szavatol, de nem föderális egységként látja Vajdaságot, hanem autonóm tartományként.
– Az európai integrációk szorosan összefüggnek a decentralizációval, és ily módon a vajdasági statútummal is. Brüsszel nem engedi Szerbia európai integrációját a szubszidiaritás elvének életbe lépése nélkül. A pillanatnyi helyzet azt jelentené, hogy nincs meg a politikai akarat az európai integrációkhoz?
Bojan Kostreš: Sajnos a szerbiai politikusok nagyon felületesen politizálnak. Ebben a felületességben nem látják pontosan a pillanatnyi politikai helyzetképet. Amikor az európai integrációkról beszélnek, nagy részük ez alatt a schengeni fehér listára kerülést értik, mások meg a hágai feltételekre gondolnak. A valóság viszont arról szól, hogy Szerbia nem lehet az Európai Unió tagja mindaddig, amíg nem fejeződik be az ország decentralizációja és Vajdaság autonómiájának visszaadása. Mivel ismerem a belgrádi politikusok gondolkodási módját, elmondhatom, hogy még mindig nagyon messze áll tőlük a decentralizáció fontossága. Olyanok, mint a rossz diákok, akik az óra előtt készítik el gyorsan a házi feladatot. Úgyhogy, majd ha feljutunk a schengeni fehér listára és eleget teszünk a hágai feltételeknek, csupán azután ülnek le komolyan megvitatni a decentralizációt és a vajdasági statútumot, mert akkor már az lesz a következő feltétel.
Borko Ilić: A statútumnak nem sok köze van az európai integrációhoz, ha a regionalizmust annak tekintjük. Több független szakértő mondta már, hogy ez a statútum nem a regionalizmusról szól, sokkal inkább a föderalizmust akarja bevezetni. Szerbiának regionalizmusra van szüksége, nem a szövetségi államrendszer újbóli bevezetésére, és a Szerbiai Demokrata Párt már régóta képviseli ezt az álláspontot. Ugyanakkor a decentralizációt nem azért kell bevezetni Szerbiában, mert azt esetleg valaki Brüsszelből megparancsolta, hanem azért, mert nekünk kell itt Szerbiában azon dolgozni, hogy „bevezessük” az európai értékeket. Át kell venni azokat a dolgokat, amelyek nekünk megfelelnek, ilyen szempontból a regionalizáció elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy Szerbia egyformán fejlődjön.
– A vajdaságiak türelme valahol véget ér. Ha zsákutcába érkeztünk a statútumot illetően, ez azt jelenti, hogy egy időre legjobb, hogy „leeresszük a rolót”, vagy esetleg azt, hogy Vajdaság esetét nemzetközi szintre kellene vinni?
Bojan Kostreš: Én ismétlem, hogy optimista vagyok, és Belgrád rossz politizálása bumerángként fog visszacsapni. Igaz, hogy a vajdaságiak toleránsak és türelmesek, és sokszor elfogadnak olyan döntéseket, amelyek nem logikusak, de ennek a türelemnek is egyszer vége lesz. Azt hiszem, hogy a kérdés nemzetközi szintre való emelése előtt a vajdaságiaknak a választásokon kell tudtára adniuk mindenkinek, hogy a tartomány kérdését a jövőben prioritásként kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy a belgrádi pártok nem kaphatnak annyi szavazatot, mint eddig, mert a választási szép ígéreteiket az autonómiával kapcsolatban a szavazatok megszerzésére használták, utána azonban nem tettek semmit ennek érdekében. Tehát a polgároknak a választásokon kell megbüntetniük mindazokat, akik Vajdaságnak autonómiát ígérgettek, és ilyen módon tudtukra adni a belgrádi pártoknak, hogy Vajdaság kérdését többé nem lehet elnapolni. Ebben az esetben már ők is komolyabban állnának az autonómia kérdéséhez, ezért azt hiszem, hogy nem lesz szükség Vajdaság esetének nemzetközi szintre emelésére.
Borko Ilić: Vajdaság kérdését semmiképpen sem szabad internacionalizálni, ez ugyanolyan forgatókönyvhöz vezetne, amit már láttunk a régi Jugoszlávia szétesésekor. Nem hiszem, hogy Szerbián kívül bárkinek köze van ahhoz, hogy itt mi történik.
