S zékelykevére érve mindig ugyanaz az érzés fog el. Egy nyugodt, kellemes, nem sietős érzés. Itt az embert minden háznál jól fogadják, az emberek természetesek és őszinték. Igaz, ha az ember nem járatos a székely tájszólásban, itt-ott ért meg csak valamit, ha egymás között beszélnek az itteniek, de ez még érdekesebbé teszi az ittlétet.
Nyáron Székelykeve feléled, különböző rendezvényeket szerveznek, és nagyon sokan hazajönnek szülőfalujukba azok közül, akik külföldön dolgoznak. Ilyenkor az utcán sétálva svéd, német vagy éppen holland nyelven társalognak a szembejövők, nem érezni azt, hogy egy kis dél-bánáti faluban járunk.
Először a helyi közösség alelnökével, Papp Péterrel beszélgettünk el arról, hogy milyen az élet Székelykevén, vannak-e befektetések, és mit terveznek a közeljövőben.
– Tavaly és tavalyelőtt a Tartományi Nagyberuházási Alapnak köszönhetően Székelykeve mellékutcáit sikerült kiaszfaltozni. Ez az első betonút ezekben az utcákban, amióta létezik a falu. A munkálatok majdnem egymillió euróba kerültek, és körülbelül 7 kilométer lett kiaszfaltozva. Ezenkívül megkezdődött a szennyvízcsatorna hálózatának a kiépítése, aminek 70 százaléka már el is készült. Most az a célunk, hogy befejezzük még a hátramaradt részt, valamint hogy szennyvíztisztítókat vegyünk. Ezek nagy beruházások lesznek, csupán a szennyvíztisztító beszerzése is egymillió eurót tesz ki. Ekkora befektetések már 25 éve biztosan nem voltak – magyarázta Papp. – Ami a munkanélküliséget illeti, papíron elég nagynak mondható, de így nyáron sokan járnak napszámba, tehát most nem vészes a helyzet. Ami a további befektetéseket illeti, a kevevári községben megszületett a döntés, hogy Székelykeve alkalmas egy ipari park létrehozására. Érdemes még megemlíteni, hogy a faluban három hentes működik, akik 50–60 embert foglalkoztatnak. Megemlítem még a Metalac fémfeldolgozó üzemet, a Ratarstvo gazdaságot, habár az utóbbi privatizálva lett és nem alakult ki még teljesen a cég vezetősége, így két igazgatójuk van. A székelykevei lakosok azonban zömében Kevevárára, Szendrőre és Pancsovára járnak dolgozni. Az emberek nagy részben földműveléssel foglalkoznak, télen azonban, amikor nem lehet napszámba menni, sok embernek nehéz megélnie – mondta Papp.
Sajnos azt hallottuk, hogy a székelykevei általános iskolában egyre kevesebb a kisdiák, valamint azt is, hogy a tanári kart lélekszámbelileg leépítik. Talán ennél az oknál fogva nem kívántak nyilatkozni az iskola részéről. Fiser Jenő székelykevei plébános elmondta, hogy a természetes szaporulat már 12-13 éve negatív.
– A keresztelők száma évente 20 alatt van, a temetések száma pedig 30–40 között mozog. Ez már magában sokat elmond a jelenlegi helyzetről Székelykevén. Az itt élők sokan úgy gondolkoznak, hogy a falunak van 3000 lakosa. A hivatalos népszámlálás szerint, amely 2001-ben történt, 2400 körül volt az itt élők száma. Itt azonban nem kell szem elől téveszteni azt a tényt, hogy nagyon sokan élnek külföldön, akik még mindig itteni lakosokként vannak bejelentve a helyi közösségnél. Tehát, az én felmérésem szerin kb. 1800 lakosa lehet a falunak. A legszomorúbb azonban az, hogy nagyon kevés a gyerek. Ha jól tudom, ez a tanév 170–180 diákkal indul. Húsz évvel ezelőtt, amikor idejöttem, még 400 fölött volt a diákok száma. Nagyon kevesen kötnek házasságot, az idén legfeljebb 10 lehetséges. Így aztán persze nem is várhatunk sok gyereket – magyarázta a plébános.
Félretesszük azonban egy kicsit a pesszimizmust, mert úgy hallottuk, hogy Székelykevén nagyon jól fejlődik a falusi turizmus, amiben vezető szerepet tölt be az országban. Dani Ernő, az Ökorurális házigazdák egyesületének elnöke, aki a székelykevei falusi turizmus fő szervezője, elmondta, hogy az első turistacsoport 2003 nyarán érkezett.
– Úgy tűnt, hogy a vendégek elégedettek voltak, és ezért úgy határoztam, hogy érdemes fejlesztésekbe kezdeni. Évről évre nőtt az ide látogatók száma.
Kérdésünkre, hogy honnan jönnek a turisták, Dani Ernő a következőt válaszolta:
– Zömével Magyarországról, ott több mint tíz utazási irodával tartjuk a kapcsolatot, de számtalan polgári társulással és más társasággal is együttműködünk. A vendégek elszállásolása Székelykevén magánházakban történik, mintegy 170 ággyal rendelkezünk, és ennek körülbelül 50 százaléka kategorizálva van. A házigazdák székelykevei ételkülönlegességekkel kedveskednek a vendégeknek, vacsorára tehát nem a megszokott éttermi ételeket szolgálják fel, hanem például csirkemártást máléval, székelygulyást, vagy házi nokedlis pörköltet. A programokat maguk az idelátogató csoportok állítják össze, például sokan látogatják meg Hertelendyfalvát, Zimonyban a Hunyadi-tornyot, a delibláti homokhátat, valamint a belgrádi várat. Elmondhatom, hogy a turisztikai szezont sikerült kiszélesíteni, tehát az idén már márciustól októberig állandó látogatóink vannak. Idén már második alkalommal lesz megszervezve a Magyar konyha napjai nevű rendezvény, amely háromnapos lesz, október 10-én kezdődik. Ennek a gasztronómiai rendezvénynek az az elsődleges célja, hogy a környékbeli szerb településeknek (Belgrádot is beleértve) bemutassuk a magyar konyha ízeit. Tehát ezen a rendezvényen kizárólag csak magyar recepteket és magyar csapatokat fogadunk be. A rendezvény különlegessége, hogy minden bográcsban más-más kell, hogy főjön. Ez nem versenyjellegű rendezvény, kizárólag bemutató jellegű, az a fő célunk, hogy minél minőségesebben, minél szebben mutassuk be a magyar konyhát. Ezidáig már 15 magyarországi csoport jelentkezett be, de további jelentkezőket is várunk.
Biztos, hogy nem könnyű a székelykeveiek dolga, sok kitartó munkára lesz még szükség ahhoz, hogy a falu újjáéledjen, viszont az itt élő emberek tele vannak életenergiával, tettre készek és vannak terveik, ez pedig optimizmusra ad okot. Olyannak tűnnek, mint az a kis gall falu, amelyet Goscinny és Uderzo varázsoltak papírra, és Kopeczky László szövegei tettek világhírűvé. Obelix és Asterix a Római Birodalom katonáit tették nevetségessé az említett képregényben, a székelykeveiek pedig azokat, akik nem hisznek abban, hogy vannak még olyan közösségek, amelyek újjá tudnak születni.
