A kazakisztáni magyarok leginkább hozzánk hasonlítanak
Augusztus 8-ától 10-ig rendezik meg a kazakisztáni madjar törzs és a magyarországi magyarság második találkozóját a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán, az avar kori feltételezett kagáni sírtól nem messze felállított, mintegy száz jurtából, történelmi sátorból felépített táborban. Ötszáz barantás, hétszáz egyéb gyalogos hagyományőrző és százötven lovas, lovas íjász fog megjelenni a rendezvényen.
A szervezők szerint a résztvevők bemutatói és az általuk megformált történelmi életképek mellett számtalan kézműves, vásáros, gyermek-foglalkoztató színesíti majd a látványosnak ígérkező programot. A műsor keretében Kurultaj lesz, melyen a kazakisztáni madjarok, valamint a magyarság vezetői a két testvérnép és a magyarság közös sorsának további kérdéseiről fognak tárgyalni.
Eddig a hír – ami alighanem némi magyarázatra szorul.
Idén lesz a második madjar-magyar találkozó, tehát tavaly volt az első. De kik azok a madjarok, kik a barantások, mi a Kurultaj – merül fel a kérdés a kevésbé tájékozottakban.
Vigaszul mondjuk el, hogy az elmúlt évben valóban nagyon kevesen hallottak minderről.
Kazakisztán Kosztanaj megyéjében a Szarikopa-tó vidékén él egy madjar (ejtsd: magyar) nevű, muzulmán vallású, cirill írásmódot használó törzs (a kazakságon belül).
A magyarországi tudományos élet csak az 1960-as évek derekán szerzett tudomást róluk, Szeitbek Nurhanov híres kazak nyelvész jóvoltából. 1966-ban Tóth Tibor magyar antropológus néhány napra ellátogathatott a Torgaj-vidékre, és antropológiai vizsgálatokat is végzett, később azonban már nem engedték vissza a területre (mely az akkori Szovjetunión belül is zárt terület volt). Az új kutatási alkalom csak Kazakisztán függetlenségének visszaállítása után érkezett el: 2001-ben Benkő Mihály keletkutató és Babakumar Khinayat kazak etnográfus néhány napra ellátogattak a madjar törzs néhány településére, ott fotókat készítettek és legendákat gyűjtöttek.
Részletes kutatóútra csak 2006 szeptemberében került sor. Bíró András Zsolt, magyar antropológus vezetésével egy 5 fős kazak-magyar kutatócsoport több mint egy hónapos tudományos expedíció keretében járta be a területet. A munkacsoport minden elérhető madjar személyen elvégezte a klasszikus antropológiai vizsgálatokat és méréseket, valamint a törzs minden férfitagjától genetikai mintát vett.
A baskírok, a kazáni tatárok, a közép-ázsiai karakalpakok, a kaukázusi balkárok, krími tatárok és a kazakok eredethagyományai szerint egyes nemzetségeik szoros kapcsolatban állnak a magyarsággal. Több török népcsoport, például az üzbégek, a kirgizek, a türkmének, az anatóliai törökök stb. a magyarokat testvéreiknek, legközelebbi rokonaiknak tartják.
A Torgaj-vidéken végzett genetikai vizsgálatok alapján kiderült, hogy az ottani madjaroknak nemcsak ősi mondáik hasonlóak a magyarokéval (melyek szerint valamikor régen a nyugatra költözött madjarok népének baskír földön maradt törzseitől származnak), hanem a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni madjar populáció ősei között mintegy 1300-1500 évvel ezelőtt genetikai kapcsolat állt fenn. A népcsoport férfitagjaitól vett szájnyálkahártya-kaparék minták alapján Y-kromoszóma-vizsgálatot hajtottak végre a Budapesti Orvos-szakértői Intézet DNS-laboratóriumában. A mintákat 39 nemzetiségéivel összehasonlították, s a genetikai távolságszámítás módszere alapján a magyarokéhoz állt a legközelebb.
A kutatók és a vizsgáltak között megmaradt a kapcsolat, és a mintegy négyezer főt számláló kazakisztáni madjar törzs 2007. júliusának elején megtartotta első (modern kori) nagy törzsi gyűlését, a kurultajt, amelyre a helyi madjarok magyarországi testvéreiket is meghívták.
Bíró András Zsolt és a Baranta Hagyományos Magyar Harcművészetek Szövetségének szervezésében egy 18 fős küldöttség képviselte Magyarországot a kurultajon. Itt rögtön megmagyarázhatjuk azt is, hogy kik a barantások: akik a barantát, a történelmi magyar harci testkultúrából származó mozgások összegyűjtéséből létrehozott harcművészeti stílust művelik.
A találkozót 2007 júliusában Saga településen (a Szariözön folyó mentén), a madjar törzsi terület központjában rendezték meg. A hagyományos magyar övbirkózásban, harci íjászatban, fegyveres vívásban, ostorhasználatban, harci táncokban, lovas harci játékokban, lovas íjászatban, néptáncban jártas magyar fiatalok vettek részt rajta, bemutatókat tartva a jurták közötti téren.
Idén viszont Magyarországon rendezik meg a második kurultajt, amin a torgaji madjar–magyar törzs képviselői is részt vesznek, valamint a magyarországi harcművészeti-, sport-, kulturális-, művészeti-, politikai-, és gazdasági élet jeles képviselői.
Lesz ott napköszöntés, kopjafaállítás, történelmi élőkép, hadak sorakozója, lakoma kobzos zenével, tűzön járás, magyar batír – lovas csata, kazak műsor és sok egyéb program. Csak e sorok szerzője nem lesz ott, mert rá is illik a torgaji mondás, mely szerint: Akárhogy hozza is a sors, a madjarnak nem lehet parancsolni. Ezzel a megállapítással illetik ugyanis a madjarokat a körülöttük élő argünök és kipcsakok, merthogy az ázsiai magyar is konok, önfejű, szabadságszerető fajta – és e sorok szerzője szintúgy szabadságszerető, konok és önfejű, aki nem kazakisztáni, nem muzulmán, nem madjar, csak magyar, és ebbéli mivoltában megbántva érzi magát, amikor a messzi testvéreket és idegeneket szívesebben öleli széles-szűk keblére az anyahon, mint a határain kívül élőket.
