Mosdó vized vérré váljon – olvastuk annak idején a csodaszép balladát, és a hideg rázott a fájdalmas átoktól, amivel a meggyalázott Fehér Anna a bátyja gyilkosát verte meg.
Legyen tízemeletes házad, de lift ne legyen benne, oszt a görcs rángasson le-föl – röhögtünk egymást szidva, és természetesen egyáltalán nem mondtuk meg vettük komolyan, pedig fejből tudtuk az összes – állítólag ősi – cigány átkot.
Primitív népek között még ma is hatalmas, természetfölötti erőt tulajdonítanak az átoknak, az ártó szónak, a rossz kívánságnak. Primitív közösségekben az átok a bosszú, a félelemkeltés, a büntetés eszköze.
Átok sújt népeket (lásd: Turáni átok), tudósokat (a fáraók átka), politikusokat (a Fehér ház átka), családokat, településeket... sorolhatnánk a végtelenségig.
Van, akire az átok lesújt, és van, akire visszaszáll. Meg olyan is van, aki az emberi hiszékenységgel visszaélve rontást, átkot old.
Aprócska gyerekkoromban még láttam egymásnak feszülő vénasszonyokat rikácsolva átkozódni, majd mindenféle képtelenséget összeolvastam a világ legtalányosabb átkairól.
De hogy országházunkban valaki átkozódni kezdjen, ez minden képzeletemet felülmúlta!
Abba már belefásultunk, hogy „népképviselőink” egyáltalán nem hajlandóak érdemben dolgozni, de hogy a parlamenti szószéket meg a tévéközvetítés adta lehetőséget ilyen ocsmány módon kihasználják a primitív közeg manipulálására, az kétségbeejtő.
Nem idézem, mert a gyomrom forog tőle, milyen rágalmakat és átkokat szórtak a radikális honanyák az államfő fejére, akit a legfinomabban is tirannusnak, diktátornak neveztek. Még a kegyeletsértéstől sem riadtak vissza, hiszen a merénylet áldozatává vált egykori kormányelnökünket maffiás kormányfőként emlegették.
Nem mulasztották el arra sem felhívni a tisztelt ház figyelmét, hogy a szerb átok megfogan, és soha nem évül el.
Természetesen azonnal reagált a szégyenletes megnyilatkozásra egy neves pszichológus, aki szerint a politikai célzatú átkozódás a leginkább tükrözi a primitivizmust, főként az átkozódó tehetetlenségét, felelőtlenségét.
Az ősi népi hitvilágban az átok a mágia része, archaikus hit áll mögötte.
A parlamentben az átkozódás a politikai bohózat nemtelen eszköze, pofátlan visszaélés a nyilvánossággal.
Ha meg valóban komolyan vették a drágák az átkot, hát üzenem nekik: vigyázat, ha rosszul csinálják, visszaszáll. Márpedig ők nagyon rosszul csinálták...
