A támogatások osztogatása a vállalat SZDP-s időszakában volt a legkifejezettebb az Insajder értesülései szerint: Vladan Jovičić volt az igazgató akkor, amikor a tízmilliárdos hiánnyal küszködő Kolubara 140 millió dinárt fizetett ki különféle egyesületeknek, köztük a szélsőjobboldali Dverinek is. Az egykori vezető szerint viszont a cég közgyűlése döntött a támogatásokról.
Szén az van bőven. A B92 televízió Insajder című tényfeltáró műsora kiderítette, hogy a Kolubara vállalat az elmúlt néhány év leforgása alatt különféle egyesületeknek több ezer tonnányit ajándékozott el belőle. Annak azonban, amire a műsor készítői fényt derítettek, ez csak a töredéke, hiszen bizonyítékaik vannak arra is, hogy nem csupán jelentős mennyiségű szén, hanem hihetetlen nagyságrendű pénz is elhagyta a Kolubarát. Adataik szerint mintegy félmilliárd dinárt adtak oda nagylelkűen ilyen-olyan szervezeteknek az elmúlt időszakban, s talán még ez sem érdekelné annyira a közvéleményt, ha nem derült volna ki, hogy melyik szervezetnek (is) jutott a bőség kosarából: a szélsőjobboldali Dveri 4,2 millió dináros gáláns donációt kapott éppen akkor, amikor a Szerbiai Villanygazdaság szerkezeti egységét képező szénipari vállalat tízmilliárdos veszteséggel „küszködött”. Úgy látszik, a prioritásokat szigorúan meghatározták, s előbb kellett jutnia pénznek az egyik utcai, nem minden esetben szelíd megmozdulásokban való részvételéről híres szervezet finanszírozására, mint magának a vállalatnak a fenntartására. Aligha kérdéses, hogy az állami vagyonnal való visszaélések sorában az egyik legnagyobbról lehet most szó, azt pedig, hogy az egyik, sajnos, hangsúlyozni kell, hiszen nem ez az egyetlen felderített visszaélés, abba meg nem is lenne tanácsos belegondolni, vajon mennyi felderítetlen maradhatott még...
A 2000. október 5-ei változásokat követően a Szerbiai Demokrata Párt tagja, Vladan Jovičić lépett a Kolubara élére. Koštunica és Đinđić táborának elkülönülését követően, 2004-ben Dragan S. Tomić került az igazgatói fotelbe, majd 2007-ben újra Jovičić lett a cégvezető. A tévének adott nyilatkozatából viszont kiderül, hogy amíg ő állt a vállalat élén, addig Tomić aközgyűlés elnökeként tevékenykedett.
A támogatások osztogatása a vállalat SZDP-s időszakában volt a legkifejezettebb az Insajder értesülései szerint. Vladan Jovičić volt az igazgató akkor is, amikor a tízmilliárdos hiánnyal küszködő cég 140 millió dinárt fizetett ki különféle egyesületeknek, köztük a Dverinek is. Jovičić ugyanakkor azt állítja, a védnöki viszonyokról nem az igazgató, hanem a közgyűlés dönt, sugallva: ha valakit is felelőssé lehet tenni a pénz elszórásáért, akkor az csakis Tomić.
Az egész ügy lényege voltaképpen nem is az, hogy a Dveri támogatásakor éppen ki állt a vállalat élén, vagy ki hozhatott döntést, hanem hogy mindez egyáltalán megtörténhetett, s mivel megtörtént, vajon milyen államvezetéshez közeli gépezet állhatott a döntések hátterében. Az ügy csak még egy bizonyítéka lehet annak a ténynek, mely szerint Szerbia még igen messze áll a szélsőjobb szervezetek hatástalanításától, felszámolásától, ha bizonyos hatalomhoz közeli személyek pénzelik azokat – éveken át, zavartalanul.
Az sem először fordul elő, hogy kísértetiesen összefonódni látszanak a szélsőjobboldali és az egyházi szálak. Amellett ugyanis, hogy a Dverit támogatták, ugyanazok a döntéshozók előszeretettel adtak pénzt egyházi gondok orvoslására is: így épülhetett ki a lazarevaci parókia, így írhatták le a Sopoćani monostor 2,3 millió dináros adósságát is. S az „adományok” sorolása közben már-már mosolyt fakaszt, hogy egy munkás ezer eurót kapott lelki épségéért aggódó vállalatától, hogy ellátogathasson Krisztus sírjához a Szentföldre...
A kérdések sorakoznak: miért nem ellenőrizték évekig a Kolubara költekezéseit, vagy ha ellenőrizték, netán mindent rendben találtak?! Ki és mikor talált mindent rendben? A villanygazdaságnál tudtak a szponzorálásokról? Ha egy vállalat veszteséges, hogyan osztogathat támogatásokat, hacsak nem eszköz, „közvetítő”, bizonyos „magasabb” célok elérése érdekében? Használható, elfogadható válaszokat aligha kaphatunk, de egy lépéssel legalább ismét közelebb kerültünk társadalmunk megismeréséhez!
