Évekig fenyegette a Szerbiai Rádió és Televízió a törvény által előírt előfizetés törlesztését szándékosan hanyagolókat, hogy bíróság útján fogja behajtani követelését, de a közelmúltig semmi sem történt.
Emlékeztetőül elmondjuk, hogy félhivatalos forrásból származó adatok szerint a köztársaságban 3,5 millió árammérőt tartanak nyilván, s a tévé-előfizetést elrendelő jogszabály ezt vette alapul. Vagyis, ha valakinek van villanyórája, akkor biztosan van tévéje vagy/és rádiója, tehát köteles fizetni. Az idő múltával bizonyos engedmények születtek. Például, ha valakinek a neve alatt két árammérő szerepelt, az egyiket mentesítették a szóban forgó kötelezettség alól. Hozzávetőleges számítások szerint azonban így is legalább 3 millióra rúg az előfizetők száma. Ha ezt megszorozzuk 500 dinárral, kiderül, hogy ideális esetben a belgrádi tévé folyószámlájára havonta 1,5 milliárd dinárnak, tehát legalább 15 millió eurónak kellene beérkeznie.
A polgárok nagyobb része azonban nem fizet. Ez abból állapítható meg, hogy egy ideig a közszolgálati tévén az esti híradó előtt megjelent a hivalkodó felirat, miszerint 1,4 millió lelkiismeretes polgár folyamatosan eleget tesz eme kötelezettségének. A logika szerint tehát legalább 1,6 millió lelkiismeretlen ember él ebben az országban.
Nos, ezek renitens magatartását elégelte meg a kilencvenes évek első felében a háborús uszításban élen járó médiaház, amelynek – nem mellesleg – az a Tijanić a vezérigazgatója, aki Milošević diktatúrájában egy ideig a tájékoztatási, de inkább nevezhető propaganda, miniszteri székben ült.
Az a jelenlegi rezsim szégyene, hogy az ő múltjával Szerbia legnagyobb médiaházát vezetheti. Nos, Tijanić úgy döntött, hogy rendet teremt, vagyis „ami jár, az jár nekik”. Megnyomta a cég jogi gépezetét beindító gombot és mostanában futószalagon érkeznek, legalábbis Vajdaság magyarlakta településeire, a bírósági felszólítások. Aki a papír kézhezvételétől számított 5 napon belül nem fizeti ki az elmúlt hat év lemaradását, várhatja a végrehajtást.
Nem mellékes tudni, hogy egy tavalyi adat szerint Vajdaság a tévé-előfizetés terén is példamutatónak számított. Térségünkben a kötelezettek 74 százaléka szorgalmasan küldte az SZRT címére a pénzt, míg a fővárosiak közül ennél jóval kevesebben fizettek. Hogy a hagyományosan és csaknem minden téren ebből a szempontból „feledékeny” dél-szerbiaiakról ne is beszéljünk.
Hatalmas munkát végeztek a tévé jogászai, de szakértelmük arra nem terjedt ki, hogy átlapozzák a Kötelmi viszonyokról szóló törvényt, amelynek 378. szakasza kimondja, hogy az ilyen jellegű szolgáltatás egy (!) év alatt elévül. Tehát a műsorszolgáltatónak csak az utóbbi tizenkét hónapban felhalmozódott adósságot van joga követelni.
Az már csak feltételezés, hogy egyesek a szigorú hangú végzéstől megriadva azonnal előkapták pénztárcájukat és az olykor 30 ezer dinárt is elérő összeget befizették. Legtöbben azonban kikérték a jogban jártasak véleményét és az ügyvéd, vagy az ingyenes jogsegély-szolgálat tanácsára benyújtották fellebbezésüket.
Hogy ennek mi lesz az eredménye, minden bizonnyal hamarosan kiderül.
Az ügynek van egy másik vetülete is. Nevezetesen, a bíróság.
A múlt év vége felé az igazságügyi minisztérium egyik prominens tisztségviselője kijelentette, hogy jelenleg a szerbiai bíróságokon nem kevesebb, mint 5 millió (!) tárgy vár elintézésre. A közelmúltban a požarevaci bíróság is túlterheltséggel indokolta azt, hogy tíz év alatt sem sikerült sort kerítenie а Marko Milošević elleni per letárgyalására, s így az elévült.
Ha már az igazságügyi szerveknél ekkora a restancia, hogyan lehetséges, hogy a televízió által december 12-én útnak indított és 21-én kézhez vett keresetek alapján már január 11-én kikézbesíthették a fenyegető végzéseket? Tehát létezik túlterheltség és ebből eredő lemaradás, vagy a bíróság alig várta, hogy némi munkához jusson és azt frissen-gyorsan le is rendezze?
Tudjuk, hogy egyes bíróságokon, így a zentain is, szorgos munka folyik, különben aligha tudnák immár évtizedek óta tartani magukat a hatékonysági lista élén.
Az emberben lakozó kisördög azonban azt súgja, hogy ezúttal is, mint eddig már annyiszor, a vajdasági embert vették célba. Erre lehet következtetni a tévé által készített dokumentum sorszámából is: 8378. A másfél millióból.
Végül: a fővárosi tévé híradója előtt a következő felirat jelenik meg:
„Radio-televizija Srbije. Vlasništvo građana.”
Tehát a mi tulajdonunk, s ezek szerint bíróság útján önmagunkat sarcoljuk (?).
