Már csak az IMF hiányzott. Sztrájkol a közszféra, tüntet az ellenzék, forrong – saját berkein belül – maga a kormány is, s ebben a politikailag, visszafogott hozzáállással is legalább érzékenynek nevezhető pillanatban megérkezett Belgrádba a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, hogy immár hetedszer vizsgálja felül a szerb gazdaságpolitikát, a korábban megbeszélt intézkedések betartását.
Ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de lényegében mindig meg lehetett valahogyan egyezni a nemzetközi pénzintézettel, ha valamire – elsősorban a közvélemény csillapításának érdekében – már nagyon nagy szüksége volt a kormánynak. Legfeljebb a határidők tekintetében kellett kissé engedni. Az sem túl nagy katasztrófa azonban, ha nem találna rábólintani az IMF egy-egy szerbiai ötletre, villámgyorsan át lehet ugyanis a felelősséget hárítani ezáltal rájuk, büszkén – igaz, a sikertelenség miatti letörtséget színlelve – mondván: lám, mi megpróbáltuk.
A mostani látogatásnak nem is az esetleges óhajok s teljesítésük miatt van jelentősége, hanem amiatt, hogy a készenléti hitelkeretről kötött megállapodás áprilisban lejár. Az mindenki számára teljesen világos, hogy a beszélgetések nem folyhatnak anélkül, hogy ki ne térnének a szerbiai sztrájkokra, béremelésekre vonatkozó követelésekre is. Hogy minderről szó lesz, azt Rasim Ljajić foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszter is alátámasztotta: a B92 Kažiprst (Mutatóujj) című műsorában jelentette ki, hogy először meg kell határozni a valutaalap képviselőivel közösen, mennyi pluszpénz áll jelenleg az állam rendelkezésére, s ha van ilyen, azt igazságosan szét kell osztani a közszféra minden ágazata között. Az egészségügyi, művelődési, szociális intézményekben dolgozóknak és a nyugdíjasoknak is kapniuk kell az összegből, nem kizárólag a tanügyeseket illeti meg a még meg sem talált, varázspálcára váró összeg – derül ki Ljajić nyilatkozatából.
Hogy az IMF jóakaratától függ-e az állandósuló társadalmi elégedetlenség megoldása? Nehezen hihető. Sokan inkább attól tartanak, hogy az elkövetkező, netán IMF nélküli időszakot – az egyre sűrűsödő követelések tengerében – miként vészelné át az ország. Az vitathatatlan, hogy az államnak nincs annyi pénze, hogy – a gazdasági stabilitást is megőrizve – mindenkinek megadja, amit kér. Félő, hogy az IMF intő szavai nélkül, ha másért nem, hát a jobb választási szereplés érdekében, könnyebben „megadná magát” a vezetés a követelőzők tömege előtt, költségvetési mínuszok visszafordíthatatlan folyamatát beindítva, látványos gyorsasággal államcsődhöz közeli helyzetet teremtve.
Egyre több az olyan vélemény, hogy folytatni kell az együttműködést. Az ellenzéki pártok közül a Liberális Demokrata Párt várja a leginkább az új egyezmény aláírását. Bejelentették, ez az egyetlen módja annak, hogy a következő hónapokban és a választási kampány időszakában ne essen teljesen szét az állam pénzrendszere, gazdasága. „Egy olyan államban, melyben egy év alatt 380-ról 320 euróra csökkent az átlagbér, melyben két számjegyű az infláció, a közadósság pedig 230 euróval emelkedett lakosonként, egyszerűen nem szabad megengedni a politikusoknak, hogy külső ellenőrzés nélkül olyan kudarcra ítélt projektekre költsék el az állami pénzeket, melyek csak a választási kampányban mutatnak jól” – közölték a párt képviselői.
A bankkormányzó is hasonlóképpen vélekedik. Dejan Šoškić, a SzerbiaiNemzeti Bank első embere azt mondta: a mostani megbeszélések során meg kell nyitni az új egyezményről szóló tárgyalásokat is, mert az európai gazdasági viszonyok érzékenysége indokolttá teszi azokat. Šoškić szerint egy kétéves periódusra szóló megállapodás felelne meg az országnak a legjobban, ami nem jelentené feltétlenül az állam eladósodottságának a növekedését. A bankkormányzó azonban a hazai politikai életben várható változásokról sem feledkezett meg, kiemelte: a következő két évben megalakul majd a választásokat követően az új kormány is, ami bizonyos strukturális reformok kezdetét vonhatja maga után.
A Pénzügyminisztériumnál lehetségesnek tartják azt is, hogy a jelenlegi megállapodást hosszabbítják meg, bár jobban szeretnének egy újat kötni az IMF-fel. Az elmúlt két évet értékelve Vuk Đoković pénzügyminisztériumi államtitkár fején találta a szöget: a készenléti hitelkeretről szóló egyezmény kitűnő volt, a szerb gazdaság gondjai azonban – mint mondta – a „túloldalon” vannak, az életszínvonal visszaesésében mutatkoznak meg, aminek az okai a nem megfelelően folytatott monopóliumellenes és piacfejlesztő gazdaságpolitika, valamint a mezőgazdasági termékek árainak az ellenőrizetlensége.
Kijelenthetjük, hogy a gazdaságban uralkodó helyzet az IMF-el folytatott tárgyalások gyors lezárását, a megállapodás meghosszabbítását, felújítását, vagy akár elvetését, de mindenekelőtt az azon a bizonyos „túloldalon” való mielőbbi rendteremtés megkezdését sürgeti.
