Minden bizonnyal még sokan emlékeznek rá, hogy két hónappal ezelőtt nemzetközi, pontosabban EU-orosz perpatvart idézett elő az a huszonkilenc nyergesvontató, amelyeket az EULEX nem volt hajlandó beengedni Észak-Koszovó területére. A háromszáztizenkilenc tonna emberbaráti segély a Nagy Testvértől érkezett, és az volt a rendeltetése, hogy könnyebbé tegye az említett térségben, valamint az egykori szerb tartomány más részeiben szórványként élő szerbek helyzetét. A hatalmas szállítmányban volt úgyszólván minden.
A100 KW teljesítőképességű áramfejlesztőtől a takarókon keresztül a halkonzervekig, ami szemnek és szájnak ingere.
Akkoriban a hivatalos belgrádi politika is folyamatos lelkendezéssel igyekezett meghálálni a küldeményt, és az általa előzőleg összeállított segéllyel együtt a helyiekre bízta annak szétosztását. Ez érthető is, hiszen a fővárosban nem tudhatják, hogy melyik helyi család nyomorog.
A szállítmány végül rendben megérkezett a zvečani községbeli Doljani falu raktárába. Az illetékesek számítása szerint nyolcezer családhoz kellett volna eljuttatni az értékes csomagokat, de eddig csak kétezren örülhettek az orosz elnök nagylelküségének. A további osztozkodás azonban megfeneklett. Az okokról eddig szinte semmit sem olvashattunk, hallhattunk, mert – amint azt a belgrádi Politika napilap kiderítette – maguk a szerbek rúgták össze a port. A még a belgrádi kormánnyal is sok lényeges kérdésben dacoló északiak ugyanis váltig hangoztatják, hogy az egész szállítmány őket illeti, s az egészhez semmi közük sincs azoknak a szerbeknek, akik nem Kosovska Mitrovica, Zvečan, Leposavić és Zubin Potok területén élnek.
Ezzel szemben Oroszország belgrádi nagykövetsége félreérthetetlenül közölte, hogy ők az egész Koszovó területén élő szerbeknek szánták a segélyt. A Koszovó északi részét fedő Vöröskereszt titkára ennek homlokegyenest az ellenkezőjét állítja. Ők, tehát a Vöröskereszt, a négy község vezetése, a szociális-védelmi központ és a menekültekkel, valamint elköltöztetettekkel foglalkozó megbízott eldöntötte, hogy a négy község arányosan részesül a jóból. A jelek szerint azonban még a saját szavukat sem állták, mert a kétszáz, Oroszországból érkezett tűzhely közül száztíz Leposavićban kötött ki. A többiek csak törölhetik szemüket-szájukat! Éppen most, amikor rájuk is szakadt a kegyetlen hideg. A Vöröskereszt elöljárója a fővárosi lap érdeklődésére azt is elmondta, hogy két áramfejlesztőt már leszállítottak. A megnevezett intézményekbe azonban a mai napig egyik sem érkezett meg.
Az érintett családok számára nem mindegy, hogy mikor jutnak az ajándékhoz, hiszen a huszonhét nyergesvontatóban 16 400 takaró, 200 tűzhely, csaknem 192 000 halkonzerv, ugyanannyi húskonzerv, 20 tonna rizs és liszt, 64 tonna cukor és 2200 konyhai edény van (vagy már csak volt?).
Hogy eddig miért nem osztották szét a segélyt? Mert várták, hogy megérkezzen a szerb kormány 75 tonna élelmiszer-ajándéka. Mint kiderült, Belgrád legalább egy hónappal az orosz segély előtt eljuttatta hozzájuk az étolajat, lisztet, cukrot és tejport tartalmazó segélyt.
Az illetékesek magyarázkodása senkit sem nyugtatott meg, viszont minden jel arra mutat, hogy – mint már annyiszor – ezúttal is a politikai pártok a szerencsétlen rászorulók rovására feszültek egymásnak. Ismeretes ugyanis, hogy a négy községben a Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt uralja a terepet, és minden alkalmat és eszközt megragad, hogy borsot törjön a jelenlegi szerb hatalom orra alá. Ugyanakkor tele szájjal harsogja, hogy mennyire szívén viseli a koszovói szerbek sorsát. Pedig jelen esetben éppen az ő emberei cseleznek a segéllyel.
A különféle véleményekből az is kiderül, hogy Kosovska Mitrovica, Zvečan, Leposavić és Zubin Potok vezetői ki akarják semmizni a volt tartomány más részein élő nemzettársaikat. Nyilvánvaló tehát, hogy ezért kardoskodnak az mellett, hogy a szállítmány csak őket illeti.
Az orosz ajándékozó pedig csak kapkodhatja a fejét, amíg sikerül neki megállapítani, hogy a koszovói szerbek körében kinek fütyül a rigó.
