„Két megoldás létezik a jelen pillanatban: az egyik, hogy megegyezéses alapon rendezzük a kérdést, a másik, hogy az utcára vonuljunk és tüntessünk” (Fotó: Ótos András)
A szakszervezeti vezetők elutasítják, hogy szociális kategóriába tartozó esetként kezeljék a béremelést követelő munkások ügyét, s már a következő lépéseken gondolkodnak. Azon a véleményen vannak, hogy ezúttal a vezetésnek kell szenvednie a kialakult szociálpolitikai helyzet miatt, s fontolóra kell venniük az államapparátus leépítését, a minisztériumok és a parlamenti képviselők számának esetleges csökkentését is.
A kormány komolytalan ajánlatot tett a tiltakozó dolgozók helyzetének a megoldására – reagáltak egybehangzóan a szakszervezetek képviselői, miután Diana Dragutinović pénzügyminiszter bejelentette, egyszeri segélyösszeget utalnának át a legrosszabb helyzetben lévő dolgozóknak, de azt is csupán abban az esetben, ha növekednének az állami költségvetés bevételei. Most már megállapítható: a szakszervezetek elvárásait a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttségének szerbiai látogatása sem elégítette ki. Az IMF is csupán annyit közölt a szakszervezetekkel, hogy kéréseik teljesítésére nincsen elegendő pénz a szerb költségvetésben, s hogy legfeljebb a bruttó hazai termék (GDP) emelkedésével összhangban történő bér- és nyugdíjemelések elképzelhetőek. Ezzel a véleményezéssel a valutaalap voltaképpen a szerb oldalra dobta vissza a labdát, s most ismét a kormánynak kell osztania-szoroznia. Diana Dragutinović azon álláspontját, mely szerint a szakszervezetek által követelt emelésekről szó sem lehet, legfeljebb a legalacsonyabb bérekkel rendelkező munkásoknak kifizetendő egyszeri juttatás szavatolásáról, Rasim Ljajić, az ideiglenesen az egészségügyi tárca vezetői posztját is betöltő munkaügyi miniszter is megerősítette.
Ljubisav Orbović, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke a B92 Kažiprst (Mutatóujj) című műsorában elfogadhatatlannak nevezte a kormány által kínált megoldási módot.
– Nem vagyunk mi szociális kategóriába sorolható esetek, itt teljes munkaidőben és teljesítménnyel dolgozó munkásokról van szó, akik elégedetlenek a fizetéseikkel. A szociális juttatások elvének alkalmazása ebben az esetben teljesen elfogadhatatlan – hangsúlyozta a szakszervezet elnöke.
Mint mondta: abba, hogy amennyiben a kormánynak lesz felesleges tízmilliárdja, kapjanak cserébe a dolgozók egy „ajándékcsokit” egyszerűen nem egyezhetnek bele. Évről évre ugyanaz a mese ismétlődik meg, tette hozzá, s kifogásolta, hogy az idei éves költségvetés kialakításakor senki sem kérdezte meg a szakszervezetek képviselőit. Szerinte ez egyértelműen annak a jele, hogy a kormány egyszerűen elállt a szociális dialógustól.
– A jövő heti ülésen vitatjuk meg, mit kell a továbbiakban lépnie a szakszervezetnek. Két megoldás létezik a jelen pillanatban: az egyik, hogy megegyezéses alapon rendezzük a kérdést, a másik, hogy az utcára vonuljunk és tüntessünk. Erre is készen állunk, s tudatában vagyunk annak, hogy ha emellett döntünk, a végletekig el kell mennünk: a hatalomváltásig, az előrehozott választások kiírásáig – fogalmazott Orbović.
Továbbra sem világos, hogy a Szerbiai Telekom eladásából származó pénzre is számít-e a kormány, amikor a költségvetés bevételének az emelkedéséről beszél. Az IMF küldöttei és a pénzügyminiszter is annak a véleményüknek adtak hangot az elmúlt napokban, hogy az államkassza finanszírozására kell fordítani a Telekom privatizálása révén befolyó összeget, korábbról azonban ismeretes Mirko Cvetković kormányfő álláspontja, mely kizárja, hogy a közfogyasztás eméssze fel a Telekomon szerzett állami profitot. Más miniszterek is az infrastrukturális fejlesztéseket helyezték előtérbe, amikor a még nem teljesen biztos bevétel elosztásáról volt szó.
A Függetlenségi Ágazati Szakszervezetek alelnöke tegnap úgy értékelte, a dramatikus végkifejletet nyert állapot rendezéséhez a kormány és a szakszervezetek megfelelőbb együttműködésére lenne szükség. Zoran Stojiljković kifejtette, ha a vezetés tavaly szeptemberben leült volna tárgyalni a szakszervezetekkel, nem harapózott volna el a helyzet. Véleménye szerint a takarékosság és az államvezetésben dolgozók számának racionalizálása jelentheti a kiutat.
– Mindenki tudja, hogy Szerbiában nincs szükség kétszáznál több parlamenti képviselőre, vagy húsznál több miniszterre. Az is tény, hogy a közpénzek mintegy 15 százalékát nyelik el különféle korrupciós csatornák. A jelenlegi helyzetben az ostornak a vezetés hátán kell csattannia – fogalmazott Stojiljković.
