Hétfőtől 31 szerbiai általános iskolában és középiskolában mintegy 2500 diák kezd el kínaiul tanulni. Heti egy órában, kísérleti jelleggel ismerkednek a nyelvvel. A jövő tanév első félévének végén összegzik az eredményeket. Ezt követően valószínűleg a kínai nyelv tanulását is beiktatják a fakultatív tantárgyak sorába. Állítólag Szerbia egyes vidékeiről már korábban is kezdeményezték, hogy tegye lehetővé a minisztérium e nyelv tanulását, legutóbb 3 dél-szerbiai községből – Lebanéből, Medveđából és Vlasotinacról – fogalmazódott meg ilyen igény. Másfél hónapja jelentek meg a szerb sajtóban ilyen cikkek, most pedig 14 kínai nyelvtanár kezd el foglalkozni az érdeklődő diákokkal.
Vajdasági település nincs azok között, ahol beindul az iskolai kínai nyelvtanulás. Ez nem jelenti azt, hogy nincs érdeklődés. Szabadkán az egyik magán nyelviskolában hamarosan tanfolyam indul, s a három csoportban máris túljelentkezés van.
Miért éppen kínai? Kína gazdasága fejlődik már másfél évtizede a legdinamikusabban, tehát a szerbiai szülők valószínűleg úgy vannak vele, nem árt, ha a kínai iparmágnásokkal, kereskedelmi szakemberekkel gyerekeik majdan legalább valamennyit azok anyanyelvén tudnak majd beszélni. Gazdag kínaiak az európai országokban is vannak, akik kínaiul tudó bébiszittereket keresnek, és ez is jó ugródeszka lehet sok, kalandvággyal is megáldott fiatalnak. Szerbiában a fejlődés helyett legtöbb településen annak vagyunk tanúi, hogy sorra nyílnak a kínai üzletek, áruházak. A vásárlók többsége annyira szegény, hogy csak a legolcsóbb árucikkeket tudja megengedni magának. Ezek a boltok – nemcsak nálunk, hanem a többi kelet-európai országban is – leginkább aprópénzért gyenge minőségű termékeket, bóvlit kínálnak, tönkretéve ezzel a hazai ipart, amely képtelen volt megbirkózni a konkurenciával, az országba beáramló és mindent elárasztó olcsó termékekkel. Ez olyan probléma, amellyel az ország irányítóinak kell megbirkózniuk. A szülőket, akik kínai nyelvórára járatják a gyereküket mindebből csak az érdekli, hogy gyerekeik esetleg könnyebben kapnak kereskedői állást a kínai bolttulajdonosnál, ha az anyanyelvén is szót tud váltani a helybeli alkalmazottal. A kínai beruházók Szerbiában is szeretnének vállalatokat nyitni, tehát a remények szerint megnő majd itthon is a kereslet a kínaiul tudó szakemberek – mérnökök, fordítók és más munkatársak – iránt. Az érdek az, amely a leghatékonyabban mozgatja a világot és az egyén cselekedeteit. S a világ legtermészetesebb dolga az, ha a gondos, előrelátó szülők szeretnének mindent megtenni azért, hogy gyerekeik ne a munkanélküliek keserű kenyerét egyék majd, hanem érvényesüljenek az életben.
Egykoron a szerbiai iskolákban a négy világnyelvet – az angolt, franciát, németet és az oroszt – körülbelül egyforma arányban tanulták a diákok. Ma már messzemenően a legnépszerűbb az angol, az iskolák kétharmadában ez az első idegen nyelv. Az orosz nyelv a legkevésbé népszerű. Emlékezzünk vissza, az elmúlt húsz évben jó néhány alkalommal olvashattunk a sajtóban olyan híreket, hogy a szülők a tanítás bojkottálásával harcolták ki, gyerekük ne oroszt, hanem angolt tanuljon. Bár, másrészt, Belgrádban a magán nyelviskoláknak szép számmal akadnak oroszul tanuló növendékeik is, hisz az orosz piac nagy, egy komoly külkereskedőnek nem árt ismernie ezt a nyelvet is. Az állami iskolákban viszont jelen van az olasz és a spanyol nyelv is.
Van olyan iskola, ahol fakultatívan, a diákok kezdeményezésére a görög nyelvet tanítják heti egy órában. Elsősorban a török tévésorozatok hatására e nyelv iránt is megnőtt a szerbiai tanulók érdeklődése. Nem zárható ki, hogy hamarosan beindul a török nyelv fakultatív tanulása is, nem tudni, mennyire játszik közre ebben az, hogy a jól tájékozott szerbiai szülők tudják, a török gazdaság bővül, fejlődik. Persze, nem olyan száguldó iramban, mint a kínai.
Nem tudjuk, az oktatási minisztériumban mennyi időt vett igénybe, amíg a szülői kezdeményezés eljutott a kínai nyelv kísérleti jelleggel való bevezetéséig, illetve mekkora szerepet játszott az, hogy a kínai partner kapva kapott az alkalmon. Azt viszont tudjuk, a szabadkai önkormányzat már három éve hiába kezdeményezi, hogy a szerb diákok választható tantárgyként tanulhassák a magyar nyelvet, és az azóta megismételt levelükre sem kaptak választ a minisztériumtól. S olvasóink arra is nagyon jól emlékeznek, hogy a kilencvenes évek közepétől magyar értelmiségiek, pedagógusegyesület, civil szervezetek hiába kezdeményezték a minisztériumnál, hogy korszerűsítsék, reformálják meg a szerb nyelv magyar osztályokban való oktatását. Annak érdekében, hogy a magyar osztályokban a szerb nyelv tanulása és elsajátítása sokkal hatékonyabb legyen, még 2008-ban kidolgozta a Vajdasági Pedagógiai Intézet az általános iskola mind a nyolc osztálya számára a tan- és óratervet. A Magyar Nemzeti Tanács ezt elfogadta. 2010-ben újra elküldték az oktatási minisztériumba e tanterveket, ám ezek minisztériumi elfogadása azóta is várat magára. Lehet, hogy a kínai nyelvvel kellett volna próbálkoznia a vajdasági magyar közösségnek is?
