Égető Gabriella: a Tanárnő (fotó: Gergely József)
A szabadkai Pro Musica Kamarakórus úgy hirdette a minapi, Városháza dísztermében megtartott koncertjét, hogy az egyúttal tisztelgés a 44 éves énekegyüttes alapító karnagya, az idén 80 éves Égető Gabriella előtt. Az, hogy már tavasszal eszébe jut a kórus irányítóinak, hogy szeptemberben kerek évfordulót ünnepel egykori karvezetőjük, bizony a legnagyobb tisztelet, megbecsülés jele.
Két éve a születésnapján jócskán meglepték a kórustagok Égető Gabriellát. Néhányan ugyanis a promusicások közül akkori karnagyuk, Paskó Csaba vezetésével a jeles nap délutánján felkeresték egykori vezetőjüket, hogy felköszöntsék. Azzal búcsúztak, hogy dolguk van, majd amikor besötétedett, többi társukkal egyetemben visszatértek, becsöngettek, s amikor az ünnepelt kaput nyitott, énekelni kezdtek, a sötétben csak a kezükben tartott mécsesek lángja világított. Mindegyikük egy szál őszirózsát nyújtott át neki, hiszen ez a kedvenc virága.
Hogy honnan tudom mindezt? Szinte szomszédok vagyunk, már húsz éve nap mint nap az Égető-ház előtt járok el, s a világmindenség rendjéhez hozzátartozik, hogy a tanárnő reggel hét órára, legkésőbb fél nyolcra felsöpri a járdát, és gyönyörűen elgereblyézi a bokrok tövét. Azután kerékpárra pattan, és elmegy bevásárolni, vagy a pillepalackot viszi el az erre a célra kijelölt tárolóba. Délelőtt már a városközpontban beszélget valamelyik volt tanítványával, egykori kollégájával vagy kolléganőjével, minden esti koncerten ott van, sőt gyakran találkozni vele irodalmi rendezvényeken, kiállításmegnyitókon is.
Ma már nem teniszezik, pedig hatvan-egynéhány évesen is kikarikázott hetente néhány alkalommal Palicsra, ahol egy-másfél órát játszott Huszár Elvirával, majd hazabiciklizett Szabadkára. Meg is jegyezte az egyik edző:
– Azt még megértem, hogy a biciklizés után egy-másfél órát szaladozik, ugrál itt a pályán, de az nem fér a fejembe, honnan van ereje a kiadós edzés után még haza is kerékpározni?!
A tréner nem tudta, hogy a tanárnő az ilyen edzések után gyakran még a Zeneiskolában is megtartott néhány órát, mivel nyugdíjasként is szükség volt a munkájára. Elméleti tárgyakat, ellenpontot és összhangzattant tanított.
– A két leggyönyörűbb tantárgy – jegyzi meg mindig, de a harmadik tárgyát, a formatant is ugyanígy szerette. Mi a szép ezekben az elméletei tárgyakban?
– Valami gyönyörűségesek, mert minden, a zenével kapcsolatos titok bennük van – jegyzi meg.
Kezdő tanár korában a karvezetés tantárgyat is rá bízták. Diákjaiból állt az első kórusa, amelyről még a Politika napilap kritikusa is dicsérően szólt. Majd megalakult a Pro Musica:
– 1968-ban ünnepelték a Szabadkai Zeneiskola fennállásának 100. évfordulóját, erre az alkalomra alakult meg az akkori és valamikori diákokból, tanárokból egy 100 tagú kórus, Mozart koronázási miséjét adtuk elő. A sikeren felbuzdulva néhányan mondogatták, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk a közös éneklést. Így alakult meg 1968 decemberében a kamarakórus.
Égető Gabriella 31 évig vezényelte a Pro Musica Kamarakórust. Jugoszlávia számos városában koncerteztek, külföldön is több alkalommal felléptek, még Mexikóba is eljutottak. Tíz évig együttműködtek a belgrádi Pro Musica Kamarazenekarral. Évente két közös koncertet adtak, tavasszal és ősszel. Begyakorolták a repertoárt, majd a koncert délutánján a szabadkai kamarakórus tagjai autóbuszra szálltak, elutaztak Belgrádba, ott egy közös próbájuk volt, majd a fellépés, s haza, szintén busszal, később pedig a belgrádiak jöttek a szabadkai közös koncertre.
Főképp reneszánsz és barokk műveket énekelt a Pro Musica Kamarakórus, Bach-szerzeményeket, de Kodály műveket is, sőt említhetnénk Amando Ivančić reneszánszkori zeneszerző vagy Mokranjac szerzeményeit. Verebes Ernő nem tanítványa, hanem kollégája volt a Szabadkai Zeneiskolában Égető Gabriellának, Vannak vidékek című művét is a Pro Musica szólaltatta meg a zentai csata évfordulóján megrendezett ünnepségen.
Égető Gabriella nagy szeretettel és odaadással tanított, vezette a kórust.
– Az iskolában délelőttönként a stílust, a szabályokat tanítottam, s volt egy énekegyüttes, amely esténként meg is szólaltatta az ezekre épülő zeneműveket. Az csupa élvezet volt! Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindannyian élveztük, a tagok is szerették a programot, amit énekeltünk. Paskó Csabánál és most Csikós Krisztinánál is jó kezekben van a Pro Musica – hallottuk az alapító karnagytól.
Égető Gabriellának az évtizedek alatt számos diákja volt. Nem mindenki lett zeneművész, zenepedagógus, kórusvezető közülük, hiszen például a tanítványa volt Ninkov Kovacsev Olga művészettörténész és Hernyák György rendező is. Rájuk is nagyon büszke. Égető Gabriella szigorú pedagógus hírében állt:
– Azt mondják, követelős voltam. Nagyon kell tudni az elméleti tárgyakat, amelyeket tanítottam, mert akkor könnyebben szólal meg a zene. Fontos az irodalmi és a képzőművészeti élmény is, mert egy művész játékában meg lehet hallani, hogy hány könyvet olvasott el, hány operát hallgatott, hány kiállításon járt addigi életében.
S itt kerül szóba az is, hogy Égető Gabriella nincs megelégedve Szabadka jelenlegi zenei életével.
– 60 éve a Filharmónia mellett opera is működött a városban, amely átkerült Újvidékre, Milko Cora elkészítette a szabadkai zeneakadémia tervezetét, de nem lett belőle semmi. A szabadkai zenekedvelő ifjúság évtizedekig remek hangversenyeket szervezett, ez is megszűnt. Néhány éve Paskó Csaba kiváló nyári koncertsorozatot rendezett, kitűnő orgonistákat hívott meg vendégszerepelni. Kár, hogy ez is hiányzik a mai zenei palettáról. Biztató, hogy Görög Noémi vezetésével fiatalok megalapították az Electe civil szervezetet, amelynek keretében kiváló koncerteket szerveznek.
A tanárnőnek most is élénk a kapcsolata a fiatalokkal. Gyakran fordulnak hozzá volt tanítványai szakmai tanácsért, személyesen vagy telefonon (mint egyiküktől hallottam, ahogy zeneakadémiára kerültek, gyorsan rájöttek, az ő érdekükben volt az Égető olyan szigorú). Sőt a jelenleg belgrádi vagy újvidéki zeneakadémiára járók is a segítségét kérik, ha elakadnak az elméleti tárgyakkal. Olvas, kertészkedik, zenét hallgat. Tévét ritkán néz, mert hiányolja az RTS digital nevű tévécsatornát, amelyen valamikor komolyzenét sugároztak, most viszont főzőműsor került a helyére.
– Letiltottam magam a jajgatásról. Hallgass, Égető – szoktam mondogatni magamnak – jegyezte meg. Szülei Ellinek szólították, de tanári pályája kezdetétől ő lett az Égető, így szólították a tanártársai, a kórustagok, s így nevezték a tanítványai is. Kifejezi azt az energikusságot, tüzet, lelkesedést, amellyel egész életében minden feladatát végezte.
