A szabadkai városi képviselő-testület februári döntése nyomán megalakult bizottságok befejezték munkájukat, és a napokban átadták jelentésüket. Az egyik a színházépület bontásával és építésével kapcsolatos tényeket feltáró testület, amelynek az elnöke dr. Sepsey Csaba (Vajdasági Magyar Demokrata Párt) volt. A másik bizottság pedig – amelynek a munkája több pontban is szorosan kapcsolódott ez előző testületéhez – az 1996 előtt Szabadka község tulajdonában levő üzlethelyiségek privatizációja körüli kérdéseket vizsgálta, elnökévé pedig Almási Szilárdot, szintén a VMDP tagját választották.
– A VMDP-nek mindig is a közélet tisztasága volt az egyik vesszőparipája, s mivel a színház építése és az üzlethelyiségek magánosítása körül rengeteg pletyka keringett a városban, úgy gondoltuk, ki kell vizsgálni ezeket az ügyeket – kezdte az előzmények ismertetését Sepsey Csaba, akivel főként a színházépület lebontásával és építésével kapcsolatos tényfeltáró bizottság munkájáról beszélgettünk. – A városi képviselő-testület tagjaként eltöltött négy év vége felé sikerült megalakítani a tényfeltáró bizottságokat, mivel ezt 20 képviselőnek kellett kezdeményeznie. A VMDP-nek a testületben 4 képviselője van, s a 21 tagú magyar koalícióban a többségben nem volt meg a hajlandóság egy ilyen testület létrehozására. Amikor a VMSZ önként kilépett a hatalmi koalícióból, mi benne maradtunk. Két hónappal ezelőtt sikerült megszerezni a képviselő-testület további – más pártokhoz tartozó – 16 tagjának aláírását. A VMSZ-hez írásban fordultunk, arra kértük őket, javasoljanak tagot a bizottságba, de nemleges választ kaptunk. Felmerült bennünk, hogy érdemes-e elvállalni egy ekkora feladatot, ha csak két hónapunk van, ám úgy gondoltuk, legalább törjük meg a jeget, mutassunk rá, a jövőben milyen irányban kellene haladni – hallottuk a bizottság elnökétől.
A két bizottság munkájában a 7 frakció közül 5 vett részt, a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség nem.
– Az ügyrendi szabályzat szerint az állami szervek, elsősorban az önkormányzat ilyen esetekben kötelesek dokumentációt szolgáltatni, ezért írásban fordultunk a városi jegyző asszonyhoz, s átadtuk neki a listát arról, hogy milyen iratokat kérünk. Másfél hónap múlva kaptuk meg a színházépület telekkönyvi kartonjának fénymásolatát, mert a bíróságokból épp most költözik a földhivatalba a ládákba rakott iratanyag. A legfontosabb dokumentumokat azonban kézhez kaptuk – szögezte le Sepsey Csaba. Mint megjegyezte, feladatuk volt kivizsgálni, ki javasolta a színház bontását, de érdekelte őket az építés körüli pénzmozgás, a kivitelező kiválasztása és a szerződések aláírása is. Mint az elnöktől megtudtuk, a Népszínház igazgatónője válaszolt a bizottság kérdéseire, s közölte: másfél szekrényt megtöltenek a bontással és építéssel kapcsolatos szerződések, építési naplók, ezeket a színház irodájában áttanulmányozhatják. A két hónap alatt azonban nem jutott idő arra, hogy mindent átnézzenek.
– Megállapítottuk, hogy 2007-ben a színházépület bontására és építésére vonatkozó javaslatot a VMSZ képviselőcsoportja nyújtotta be, Maglai Jenő aláírásával. Az indítvány leszögezte, hogy van egy szándéknyilatkozat arra vonatkozóan, hogy a köztársasági kormány 45, a tartományi kormány szintén 45, a szabadkai önkormányzat pedig 10 százalékban fogja fedezni az akkor 22 millió euróra becsült építési költségeket. A javaslat tartalmazta azt is, hogy a 2007-es évre 3,8 millió euró áll rendelkezésre. Az is helyet kapott ebben a beadványban, hogy a közbeszerzési pályázatot kiírták, a kivitelezőket kiválasztották, a szerződést pedig aláírták. Vagyis: még mielőtt a képviselő-testület határozott volna, már eldöntetett, hogy ez fog történni, a képviselőknek csupán meg kell szavazniuk. Erről is van jegyzőkönyv: amikor ugyanis arról esett szó, hogy ki a felelős a színházépület lebontásáért, Nenad Ivanišević, a Demokrata Párt képviselője a szószéken kijelentette, azért szavazták meg a DP képviselői az indítványt, mert a VMSZ megzsarolta őket, hogy ha nem voksolnak a színházépület bontására és építésére, tartományi szinten megbuktatják Bojan Pajtić kormányát. Tényfeltáró bizottságunk azt is megállapította, hogy a 3,8 millió eurón felül nem volt biztosítva az építkezéshez szükséges pénz, ez az összeg pedig csak a bontásra volt elegendő. Ami a tulajdonjogi viszonyokat illeti: az 1994-es telekkönyvi melléklet szerint a Népszínházé volt az objektum körülbelül négyötöde, a Beograd vendéglátóipari és idegenforgalmi vállalaté (amely a Palics részvénytársasággá alakult át) pedig az egyötöde. 1996. július 1-jén lépett életbe az a törvény, amelynek értelmében az önkormányzati tulajdon állami tulajdonba ment át. Öt nappal korábban, 1996. június 26-án a szerbiai kulturális minisztérium és az említett turisztikai részvénytársaság szerződést írt alá a cseréről, mégpedig – mint a szerződésben olvasható – a szabadkai önkormányzat követelésére. Arról, hogy Szabadkán erről képviselő-testületi vagy végrehajtó bizottsági döntés született-e, nem találtunk semmiféle okiratot. A szerződésben az áll, hogy a vendéglátóipari vállalat az udvarral együtt több mint 5000 négyzetméteres színházépületnek a felét adja oda – holott a telekkönyv szerint csak a terület egyötödével rendelkezett –, s cserébe tizenegy, önkormányzati tulajdonban levő üzlethelyiséget kap. Ezek az üzlethelyiségek az extra övezetben vannak – korzó, Strossmayer és Rudics utca –, s a részvénytársaság néhány hónappal később eladta őket. Az önkormányzat már 1996-ban, amikor ezt a lépést megtette, eldöntötte, hogy lebontatja a színházépületet. Ehhez az is kellett, hogy a telekkönyvben ne szerepeljen más tulajdonos. Az említett üzlethelyiségek bérletének értéke – a mai árakhoz szabva – 1,4 millió euró volt, s becslések szerint a város havi 10 ezer eurós bérleti díjról mondott le. Ezzel Szabadka lakosait károsították meg. Ez nem történhetett volna meg bizonyos állami szervek képviselőinek közreműködése nélkül – hallottuk Sepsey Csabától. Mint mondta, a közvéleményt foglalkoztatja az is, hogy mi lett azzal a 450 ezer téglával, amely a bontás után eltűnt. Mint megjegyezte, nem létezik, hogy ennyi építőanyagnak nem lehet a nyomára bukkanni, hiszen ez 80–120 nyergesvontatónyi mennyiség. Az színház igazgatónője azt mondta, a tégla eltűnése után bűnvádi feljelentést tettek. A bizottságnak nagyon kevés idő állt a rendelkezésére, emiatt nem volt ideje töviről hegyire áttanulmányozni, hogy a szerződés miként rendelkezik arról, kié a bontott anyag.
– A szerb kormány 2001-ben megalapította a korrupcióellenes tanácsot, a mi javaslatunk pedig az, hogy a szabadkai városi képviselő-testület is alakítson egy ilyen szervet. Átadtuk a kkt-nek a véleményezésünket, ám ez csak egy bizottsági jelentés, akkor nyer érvényt, ha elfogadja a helyi parlament. Erre valószínűleg csak az új képviselő-testület megalakulása után kerülhet sor. Ha a VMDP a az általunk várt súllyal lesz jelen az önkormányzatban, követelni fogja a korrupcióellenes tanács létrehozást, amely a színházépítést is ellenőrizné. Így kivizsgálhatná azt is, hogy a város 1992-ben – Kasza József akkori polgármester aláírásával – miért ajándékozta el a Raichle-palota melletti épület földszintjét az I. Vállalkozói Banknak, s ugyanott egy első emeleti lakást a belügyi titkárságnak, amit később annak akkori vezetője, Milan Jerinkić 38,5 éves kamatmentes kölcsönre meg is vásárolt. A Spas civil szervezet emiatt évek óta pereskedik. Az üzlethelyiségek privatizációját vizsgáló tényfeltáró bizottság nem talált képviselő-testületi vagy végrehajtó bizottsági döntést, de a jelenlegi bérleti díjat figyelembe véve becslések szerint a város 330 ezer eurós bevételtől esett el. A bizottság szavazattöbbséggel fogadta el ezt a jelentést. A korrupcióellenes bizottság kivizsgálhatná a fent vázolt ügyeket, és végigkísérhetné a magánosítás folyamatát – hallottuk dr. Sepseytől.
