Az elmúlt húsz évben még sohasem történt meg velem a szabadkai Žarko Zrenjanin Gyógypedagógiai Általános és Középiskolában, hogy ha épp óraközi szünetben vagy a tanítási idő után érkeztem, a bejáratnál a gyerekek ne üdvözöltek volna harsány hangon. Mindig akadt közöttük valaki, aki barátságosan megkérdezte, kit keresek, s udvariasan el is kísért a néhány lépésre levő igazgatói iroda ajtajáig. A folyosón ügyelő pedagógusoknak természetesen semmi kifogásuk sincs ez ellen, mert a diákjaik ezzel is gyakorolják az idegenekkel való megfelelő viselkedést, a segítőkészséget.
A most 55 éves oktatási intézménynek több mint 300 növendéke van: óvodások, általános és középiskolások. Vajdaságnak ez az egyetlen olyan középiskolája, amelyben az enyhén értelmi fogyatékos diákok magyar nyelven szerezhetnek szakképesítést. A nyolcadikból kikerült tanulók először is egy egyéves képzésen vesznek részt, megismerkednek az iskolában tanulható szakokkal. Olyan szakmákkal foglalkozhatnak, mint a varrás, a virágkertészet, illetve a bádogos, autóbádogos, villamossági hegesztő, de szobafestő-segéd, vízvezetékszerelő-segéd is lehet abból, aki elvégzi az egyéves képzést. Aki alkalmas rá, és kedvet érez a továbbtanulásra, azt ezt követően képességeinek, érdeklődésének megfelelően és az orvosi vizsga eredményei alapján két- és hároméves szakképzésre irányítja az intézmény szakmaválasztási bizottsága. Ha egy jótündér teljesítené a kívánságait Jovanka Tešanović igazgatónőnek, az első helyen állna, hogy épüljön egy diákotthon. Magyarkanizsáról, Zentáról, Adáról, Topolyáról, Kishegyesről és Bácskeresztúrról (Ruski Krstur) is utaznak ide középiskolás tanulók. Sokan nem tudnak naponta ingázni az otthonuk és az iskola között, ezért őket a hallássérültek iskolaközpontjának kollégiumában helyezték el. Az igazgatónő reméli, hogy a középiskolások diákotthonának igazgatójával is szerencsés kimenetelűek lesznek a megbeszéléseik, és ősztől ott is lakhat néhány diákjuk.
Azt hihetnénk, azzal, hogy a könnyebben sérült gyerekek a szokványos általános iskolákba járnak, csökkent a gyógypedagógiai iskolákban a diáklétszám, de nem így van. Ehhez az is hozzájárul, hogy az utóbbi években megnőtt az itt tanuló középiskolások száma. Sokat tesznek azért, hogy aki alkalmas arra, hogy középiskolába járjon, az szakmát szerezzen, s utána boldogulni tudjon az életben. Miközben az iskolai műhelyeket látogatjuk végig Valentina Stipić Vasilov gyógypedagógussal, igazgatóhelyettessel, benézünk az elsősökhöz is. Éppen vége van a tanításnak. Néhányukat a szülei várják, a Kolevka árvaházban élő kicsinyekért pedig az intézmény ápolónője jön.
– Nálunk nagyon nehéz esetek találhatók: tolókocsis diákok, akiknél a mentális fogyatékosság testi sérüléssel is párosul, olyan gyerekek, akiknek olyan viselkedési problémáik vannak, hogy a szokványos iskolákban nem tudják fogadni őket, sőt vannak védenceink, akik nem is beszélnek – mesélte az igazgatóhelyettes. Mint megtudtuk, 6–12 fős osztályaik vannak. Csak olyan tanárok taníthatnak náluk, akik az egyetem elvégzése után Belgrádban befejezték az egyéves gyógypedagógiai képzést, s ez a szaktantárgyakat oktató mérnökök esetében is feltétel. Minden váltásban ügyel egészségügyi nővér, épp a testi fogyatékossággal küzdő gyerekek miatt, emellett három logopédus, egy gyógytornász és más szakemberek is dolgoznak az iskolában.
Az órák után többféle szabad aktivitás közül választhatnak a diákok: kézimunka-csoportjaik és gölöncsér szakkörük van, de nagyon népszerűek a sportszakkörök is. Van egy kórusuk, ahol tanulóik az Ivan Goran Kovačić Általános Iskola diákjaival és a Gerontológiai Központ idős lakóival együtt lépnek fel. A Szív Muzsikája a kórus neve.
Ebben az iskolában még mindig létezik háztartástan óra, amely a nem gyógypedagógiai iskolákban már réges-rég megszűnt. Ötödik és hatodik osztályban heti egy, hetedikben és nyolcadikban pedig heti két órában tanulják a háztartás vezetését.
– Ez is bizonyítja, hogy a mindennapi életre készítjük fel a tanulóinkat – jegyezte meg az igazgatóhelyettes.
Szeptembertől nagy változások várnak a gyógypedagógiai iskolákra: többé nem a speciális tantervek szerint oktatják a diákokat, hanem esetükben is a többi intézményre vonatkozó tervek lesznek érvényesek. Első osztályban például idegen nyelvre kell oktatniuk olyan gyereket is, akik még az anyanyelvükön sem tudnak beszélni. Szeptemberben az első osztályban indulnak be ezek a változások, ez lesz az első generáció, amely ezt végigcsinálja. Néhány év múlva kiderül, hogyan lesznek képesek ezek a gyerekek az átlagos tanulókra szabott tan- és óraterv alapján a fizikával, a vegytannal, a biológiával vagy a földrajzzal megbirkózni.
A szegénységgel minden iskolában szembetalálják magukat a pedagógusok. Ebben az iskolában azonban hatványozottabban sújtja a gyerekeket.
– Nagyon kevés olyan gyerekünk van, akinek a szülei állandó munkaviszonyban vannak, sőt azok is a szerencsésebbek közé tartoznak, akiknek az édesapja vagy az édesanyja idénymunkát talál. Sok család él szociális segélyből, gyermekpótlékból, úgyhogy éhesek a gyerekeink. Most a B92 akciójának és az Élelmiszerbank adományának, a polgármesteri jótékonysági est bevételének és az Agroposlovi vállalatnak köszönhetően az év végéig meg van oldva az uzsonnáztatás problémája – mesélte Valentina Stipić Vasilov. Korábban a tornaterem esti órákban való bérbeadásából sikerült szerény uzsonnát adni a 300 tanulónak, de most a fenti adományoknak köszönhetően nem egy, hanem két szelet kenyér jut fejenként, meg egy pohár joghurt mellé, sőt egy kis pástétom, lekvár, margarin is kerül a kenyérre. – Az eurokrémet szeretik a gyerekek a legjobban, de az ritkán kerül a tányérra – hallottuk az igazgatóhelyettestől. A napközisek még egy uzsonnát kapnak, ez nagyon fontos, mert sok gyerek csak az iskolában lakik jól, otthon nemigen jut étel az asztalra. Mindig vannak segítőkész emberek, akik tudják, ebben az iskolában több a nélkülöző gyerek, mint másutt, ezért például az Európa pékségből ide kerül az előző napról megmaradt péksütemény.
Az igazgatónő második kívánsága az lenne, hogy megoldódjon a diákok étkeztetése, ne kelljen állandóan kilincselni pénzért, hogy uzsonnát tudjanak adni a gyerekeknek. A harmadik pedig a Poverello Alapítvány jóvoltából Horgosnál vett tanyára vonatkozik: a kertészetet tanuló növendékeknek folyik itt a gyakorlati oktatás. Ha sikerülne még egy épületet rendbe hozni, akkor a gyógypedagógiai iskola szabadkai, Banijska utcai felnőtt napközijének védencei közül néhányan, amikor elhunynak a szüleik, nem a gerontológiai központba vagy idegen családokhoz kerülnének, hanem a tanyán élhetnének. Egy házaspárt is találnának, akik oda költöznének, és segítenék az önálló életben ezeket az enyhén szellemi fogyatékos embereket.
Szorgalmasak a Žarko Zrenjanin iskola diákjai. A műhelyekben serény munka folyik. A varroda az iskola egyik büszkesége, hiszen a gyógypedagógiai iskolák versenyéről rendre ők hozzák el az első díjat, s a Željezničar vállalat is szívesen alkalmaz ezek közül a diákok közül munkásokat. A topolyai Kati, aki épp egy szabásmintával ügyeskedett ottjártunkkor, szintén ebben a vállalatban dolgozna a legszívesebben az iskola befejezése után. Az intézmény fiúdiákjainak is jó a hírük, az autómosodák, a bádogos műhelyek és más kisvállalkozások tulajdonosai ilyenkor, év végén azért keresik fel az iskolát, hogy ajánljanak nekik szorgalmas, megbízható tanulót, akit alkalmazhatnának.
A már említett, mosolygós Katitól hallottuk azt, hogy szívesen jár ide, jól érzi itt magát..
– A mi diákjaink nagyon szeretnek iskolába járni. A téli és a nyári szünetben is bejönnek körülnézni, kérdezgetik, kell-e valamit segíteni – támasztotta alá a nagylány szavait Valentina Stipić Vasilov.
