Mi jellemzi Szerbia oktatásügyét?
- Átgondolatlanság, kapkodás 42.2%
- Európában a sor végén kullogunk 23.0%
- Az átfogó reform hiánya érezteti hatását minden téren 20.0%
- Nem rosszabb, mint a környező országokban 10.0%
- Elégedett vagyok 4.8%
Az oktatási minisztérium már évek óta ilyenkor, a középiskolai iratkozások előtti napokban, ripsz-ropsz közleményt jelentet meg, hogy az iskola nem fizettethet az első osztályba iratkozók szüleivel. Nem szabható a beiratkozás feltételéül a középiskola által meghatározott összeg kifizetése. Persze a közlemény rögtön leszögezi: szeptemberben, amikor megalakul a szülők tanácsa, önkéntes alapon simán kifizetheti a szülő a néhány ezer dináros összeget. A minisztériumi közlemény megjelenik, ennek ellenére a középiskolák nagy része megpróbálja azonnal behajtani az összeget a szülőtől, aki örül, hogy felvételt nyert a gyereke, meg különben sem akar már most konfliktusba keveredni az iskola vezetésével. A miniszter bizonyára roppant elégedett: a szokásos közleményt a minisztérium megjelentette, ők mindent megtettek, jól végzik a dolgukat.
A minisztérium részéről gyakran megnyilvánuló átgondolatlanságra, kapkodásra sajnos nagyon jó és szemléletes példa az, amely a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium esetében történt: kora tavasszal a hivatalos minisztériumi pályázatban sok szülő örömére az jelent meg, hogy a társadalomtudományi és természettudományi szak mellett magyar nyelven egy általános szak is nyílik. Majd május utolsó napjaiban valaki vagy valakik közbenjárására ezt törölték. Ekkor jelent meg ugyanis az a hétoldalas jegyzék, amelyben a minisztérium javítja, módosítja a korábbi pályázatban közzétetteket, s ebben már úgy szerepelt, ez az osztály mégsem nyílik meg. Az MNT reagálása nyomán a minisztériumi illetékesek végre a napokban, az utolsó pillanatban megerősítették, lesz általános szak magyarul a gimnáziumban, nyugodtan be lehet ennek a kódszámát is jelölni a kívánságlista kitöltésekor. Miért kellett a minisztériumnak ennyit késlekednie azzal, hogy az amúgy is ideges, bizonytalan, gyanakvó szülők tudomására hozza, kiáll az elsődleges döntése mellett, mégis az az érvényes, amit a pályázatban már kora tavasszal megjelentetett. Vagy az ilyen vargabetű nagyon is alkalmas trükk arra, hogy a szülők, nyolcadikosok egy részét eltérítsék az eredeti szándékuktól?
Az egyetemi tandíjakra vonatkozóan is a középiskolai beiratkozási díjjal kapcsolatoshoz hasonló közlemény szokott már évek óta megjelenni. Ebben a miniszter arra inti a felsőoktatási intézményeket, hogy ne növeljék a tandíjat. Néhány napja árulta el a Belgrádi Egyetem eddigi rektora, hogy írásban semmiféle hivatalos levél nem érkezett hozzájuk az ügy kapcsán, ők is csak a médiumokból értesültek arról, hogy mi a minisztérium állásfoglalása. Érthető, amit csak az újságban olvasnak, semmire sem kötelezi őket.
Elülni látszik a nyolcadikosok záróvizsga-tesztjének utcára kerülése miatt kirobbant botrány is. Még mindig nem derült ki, hogy a matematika-záróvizsga előtt kik árusították a feladatlapokat, amelyeken szerepeltek azok a kiválasztott példák, amelyeket a vizsgán is feladatul kaptak a tanulók. Lehet, hogy annyiban marad az ügy, amennyit az egyik lapnak nyilatkozott a miniszter, hogy nem az eredeti tesztekről volt szó, mert még a lapok tördelése is más, meg különben is az 1268 iskola közül mindössze 3 iskolának a tanulói juthattak hozzá ehhez a hamisítványhoz?
E néhány friss, kiragadott példa is alátámasztja, hogy az emberek joggal érzik, komoly gondok vannak a szerbiai oktatásügyben. A toldozgatás-foltozgatás, a látszatintézkedések, a kapkodva meghozott döntések helyett már régen meg kellett volna reformálni az oktatásügyünket, hiszen az átfogó reformok hiánya érződik minden lépésnél. A Đinđić-kormány idején elindított reformok félbeszakadtak, a mélypont valószínűleg a Koštunica-kormány idején az oktatási miniszter asszony azon törekvése volt, hogy száműzze Darwin elméletét a tantervből. Azóta is történtek bizonyos reformlépések, de lassan, ráérősen, nyögvenyelősen. Azt, hogy valamifajta csak lazán, semmit sem elkapkodva elv érvényesül a minisztérium munkájában, bizonyítja a tanári licenc példája: már az omnibusztörvénnyel átkerült a vajdasági pedagógusok vizsgáztatása tartományi hatáskörbe. A hol kérdése azért sem volt mellékes, mert például a magyar ajkú óvónőknek és tanítónőknek, sőt a magyar nyelv és irodalom szakos tanároknak is belgrádi iskolában, szerbül kellett volna órát tartaniuk osztályzatra a bizottság előtt. A 2009-es oktatási törvény végre szentesítette is ezt, ám még teljes két évet kellett várni arra, hogy Vajdaságban megkezdődhessen a tanárok vizsgáztatása.
Még egy példa: tudjuk jól, mennyire eredménytelen a szerb nyelv oktatása a magyar osztályokban, ugyanis a diákok a 19. századi irodalmi szövegekből nem szereznek a mindennapi életben hasznosítható nyelvtudást. Már évekkel ezelőtt elkészültek a tervek, amelyek a korszerű módszerek révén hatékonyak, eredményesek lehetnek, annál is inkább, mert másképp foglalkoznának a nyelvet egyáltalán nem ismerőkkel, és azokkal, akik jól beszélnek szerbül. A minisztérium már évek óta nem vette a fáradságot, hogy rábólintson ezekre a tervekre, hogy végre a magyar tanulók esélyt kapjanak arra, hogy az iskolában megtanuljanak szerbül (mint ahogyan a korszerű módszereknek, a mindennapokban hasznosítható szövegeknek köszönhetően az angol nyelvet remekül elsajátítják). Egyszer majd ez is megtörténik, a minisztérium jó szokása szerint valószínűleg kapkodva, lehetőleg már a tanév megkezdése után, nem kevés izgalmat, bonyodalmat okozva az iskolákban.
Az elmúlt napok belpolitikai történései alapján szinte biztos, hogy a minisztérium élén nem következik be változás. Félve várom, hogy a jelenlegi minisztériumi gárda hogyan kezd hozzá és hogyan hajtja végre azt az ésszerűsítést, amelyet már évek óta beharangoz, majd elhalaszt. Most is csend van e téren. Nem tudni, készül-e átfogó, átgondolt stratégia arra, hogy megoldást találjanak a fogyatkozó diáklétszám miatt előállt helyzetre. Ugye nem derült égből villámcsapásként, egy huszárvágással próbálják majd megoldani ezt a kérdést, amikor már a minisztérium körmére ég(ett) a dolog?
