Sokszor megesett már, hogy egy-egy nyári délutánon a városban sétálgatva elnyaltuk a sokgombócos fagyit, majd szomjunkat Szabadka egyik jelképén a korzón járva a Manojlović-palota melletti kis téren vártuk a sort, hogy ráhajolva a tojásdad alakú csobogóra, kortyoljunk a hűsítő vízből. Nekem úgy tűnik, mindig is ott álltak, arra várva, hogy a szomjúhozó emberek odahajoljanak, magukról az alkotásokról azonban nem sokat tudni.
Szabadkaiként én magam sem kutattam soha a miérteket, egyszerűen elfogadtam, hogy ezek a csobogók hozzátartoznak a város képéhez és halkan csobognak. Talán éppen a magától értetődőség miatt éreztem úgy, hogy izgalmas kaland lesz most a csobogók nyomába eredni és feltárni titkaikat, egy lépéssel közelebb kerülve egyúttal Szabadkához is.
– Az emberi civilizáció egyik kihívása mindenképpen a vízellátás megoldása volt, ami a római birodalom idején teljesedett ki igazán – mondja Viktorija Aladžić építész. – A szökőkutak az antik világban a városok urbanizálásához elengedhetetlenek voltak. Kezdetben természetesen a lakosság ivóvízellátását szolgálták a szökőkutak, és csak azután kezdett szerepet játszani dekoratív, valamint légfrissítő jellegük. Manapság inkább csak díszítő szerepük van. A vízcsobogás mellett az ember megnyugszik, az emberek pedig mindig is törekedtek rá, hogy víz, vagyis folyók, tavak, tengerek közelében éljenek. Azokon a helyeken, ahol nincs a közelben vízforrás, különösen nagy szerepet játszanak a szökőkutak, s ez az igény hívja életre a megalkotásukat is. Szabadka is ilyen város. Tudtommal nincs szabályokhoz kötve, hogyan kell kinéznie egy csobogónak, az alkotó szabad kezet kap ötlete megvalósításához. Léteztek Szabadkán igen különös kutak is, amiről csak kevesen tudnak. Például a Branislav Nušić utca 2-es szám alatti épület előcsarnokában is volt egy ilyen. A Vadász Pál tervei alapján, 1913-ban épített városi bérpalota előcsarnokának mindkét oldalán egy-egy Zsolnay kerámiából készített oroszlánfej helyezkedett el. Sajnos, a vízköpő ma már nem dolgozik, sőt az egyik oroszlánfej is hiányzik – tudjuk meg az építésznőtől. Szerinte a ma is létező szabadkai csobogók közül építészetileg, művészileg és urbanisztikailag is a három korsó a legsikerültebb alkotás. Kivételes művészi munka, ugyanakkor tökéletesen illeszkedik a környezethez, a szabadkai olimpikonoknak állított emlékkút viszont nem tud kiteljesedni elhelyezkedése miatt. Az építésznő szerint a Sportcsarnok előtt sokkal méltóbb helye lenne.
Ez a kút alig három éve áll a Sugárút elején. Az emlékkutat azoknak a szabadkai sportolóknak a tiszteletére állították Antun Rudinski építész ötlete alapján, akik a nyári olimpián érmet szereztek, s a kúttal egyben az olimpiai játékok szellemét népszerűsítik. Magával az emlékkút formájával az idő múlására és az ötletek tartósságára utalnak, a négy csap pedig a négy égtájat szimbolizálja, s az egész világot magába foglaló olimpiát jelképezi. Egy másik emlékkút a Raichle Ferenc park és a Jadran épülete között kapott helyet. Ez a csobogó a balkáni háború elesetteinek állít emléket.
A központban járva további csobogókkal is találkozhatunk. A város számomra legszebb, korsókat formázó csobogóját Kalmár Magda keramikus készítette. A bronzalkotás huszonhat éve díszíti a Városháza előtti parkot, tökéletesen illeszkedve a város szecessziós hangulatához. A Vladimir Nazor utca és a korzó kereszteződésére 1986-ban került Sava Halugin alkotása. A tojásra is emlékeztető, kelyhet formáló szobor korábban elkészült, s ezt alakították át később kútfővé Antal Mihály bronzöntő közreműködésével. Néhány éve megváltozott a csobogó környezete, hiszen ezen a részen alakították ki a Đinđić teret, melynek felmagasodó palánkrészéről úgyszintén csordogál a víz, igaz ugyan, hogy a csobogókhoz semmi köze és sokan illetik kritikával a teret, de azért valamiféle víz itt is van. Ennek ellenére Halugin csobogóját is visszahelyezték ide. Halugin csobogóira egyébként jellemző a kő és a bronz egyidejű megjelenése, így arra az alkotására is, melyet 1989-ben készített és ami sokáig a Jovan Nenad cár tér 3-as és 5-ös számú épületek alkotta átriumában volt látható. Ez a csobogó hozzávetőlegesen egy éve új helyre került, a zsinagógával szembeni kis parkba, ahol viszont előzőleg egy értékes, Zsolnay kerámiával ölelt kutacskánál csillapíthattuk szomjunkat. A Fasizmus áldozatainak terénél ugyancsak állt egy Zsolnay kerámiából készült kút. A néhány évvel ezelőtt felújított teret ezzel a csobogóval egészítették ki, amit sajnos már kétszer is megrongáltak. A zsinagógánál álló csobogót egy éve a Fasizmus áldozatainak terére helyezték át, Haluginnak a város rejtekében álló alkotása pedig ennek helyére került át. A szabadkai biztosító intézet bejáratánál is állt egy csobogó, mely ugyancsak Halugin keze munkáját dicsérte, és alig egy évvel a kehely alakú csobogó után került a helyére. Néhány évvel ezelőtt azonban a bejárati részt átalakították és a csobogó is eltűnt, helyette az udvari részben egy kis szökőkutat alakítottak ki.
Sava Halugin tojásdad formájú csobogója a korzón sétálók szomját oltja
Ha a csobogóknak van is külön történetük, azokra nem derült fény. Nekünk, szabadkaiaknak be kell érnünk azzal, hogy hosszú évek óta díszítik városunkat, a víz egyenletes csobogása megnyugtatja lelkünket, és a forró nyarakon enyhítik szomjunkat, csakúgy mint több ezer évvel ezelőtt…
