Jó lett volna minél gyorsabban a szőnyeg alá söpörni az igazságot, s a köztársasági képviselőház biztonsági bizottsága frissiben államtitokká nyilvánította a hírszerző szolgálatnak a jarinjei határátkelőhelyen a napokban kitört véres konfliktusról szóló jelentését. Ezt megelőzően ugyanis a szerbiai hivatalos szervek, közöttük Ivica Da čić belügyminiszter az eset kapcsán éles vitába keveredett Ausztria képviselőjével, s kijelentette, hogy „nem fordíthatjuk el a fejünket, amikor fegyvertelen szerbekre lőnek”.
Nos, a kémszolgálat, becsületére legyen mondva, kendőzés nélkül a bizottság elé tárta a tényeket, miszerint a fegyveres konfliktust nem a KFOR, hanem egy maroknyi, lőfegyverekkel ellátott, csoport robbantotta ki, amelynek élén Zvonko Veselinović, ismert észak-koszovói csempész állt.
Mi történt tulajdonképpen a kérdéses napon?
A képviselőházi bizottság elé terjesztett jelentésből kiderült, hogy Veselinović bandája közvetlenül a KFOR bázisa előtt barikádot emelt, ami egyértelműen provokációnak minősíthető. A katonák „ráharaptak“, elfoglalták a barikádot, tüskésdrótból sövényt emeltek, majd megkezdték a barikád lebontását. Néhány óra múlva ugyanez a banda rátámadott a KFOR-katonákra, majd nagyjából ezer szerb polgár érkezett, valamint egy kamion, amelyben a csempész emberei jöttek fölfegyverkezve.
Ekkor tört ki az összetűzés, amelyben hét szerb megsebesült, majd a szerb oldalról egy robbanószert dobtak a békefenntartókra és négy katona megsérült.
Mint említettük, nemzetközi szinten nagy felháborodást igyekezett kiváltani Belgrád, de a B92 tévének Vuk Drašković, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője egyértelműen kijelentette, hogy a hírszerzés adatai arra utalnak, hogy a balhét a szerbek kezdték.
Egyébként az említett Veselinović nem ismeretlen a bűnüldöző szervek előtt. Őt tartják ugyanis Észak-Koszovó legismertebb benzin- és cigarettacsempészének, sőt feltételezések szerint ő áll a szerb tárgyalócsoport vezetőjét, Borislav Stefanovićot és a Koszovóval megbízott minisztert, Goran Bogdanovićot ért halálos fenyegetések hátterében.
Egyébként a KFOR említett bázisában minden felvételeztek, mi több, azt fel is ajánlották a belgrádi illetékeseknek, arra az esetre, „ha nekik nincs ilyen”.
Amikor kipattant a botrány, az ellenzék azonnal lecsapott rá. A Szociáldemokrata Liga elnöke egyenesen azt követelte, hogy hozzák nyilvánosságra a teljes igazságot. Többek között azt is, hogy Koszovó északi részén szélsőséges elemek és bűnbandák tevékenykednek, amelyek nyíltan támadják a nemzetközi erőket és ezzel nemzetközi téren Szerbiát kilátástalan helyzetbe sodorják, valamint veszélyeztetik az ott élő szerbek életét.
A fentiekből nem nehéz egyértelmű következtetésre jutni. Amíg ugyanis a belgrádi hivatalos szervek igyekeznek minél jobb tárgyalási alapot kialakítani önmaguk számára a koszovói ügyben, addig mások, ez esetben a csempészek, azt szeretnék, ha minél rosszabb lenne a helyzet, mert ez felel meg nekik leginkább.
Persze, felmerül az a kérdés is, hogy ha a szerb hírszerzés és a többi biztonsági szerv ennyit tud Veselinović „tevékenységéről”, miért nem tartóztatja le, mielőtt még helyrehozhatatlan kárt okozna az ország vezetésének?
A legutóbbi eseményekből az is minden kétséget kizáróan kiderült, hogy hazafiról, vagy kizárólag a saját piszkos érdekeit szem előtt tartó nekemistáról van-e szó.
