Biztosan ismerős mindenki számára a párkapcsolatokban megjelenő híres Mi bajod van? – Semmi! típusú „beszélgetés”, amit általában csenddel büntetés kísér, megfűszerezve néhány passzív-agresszív kommentárral. Olyan párkapcsolati konfliktusokról is gyakran szó esik a párterápiás üléseken, amikor a „semmin” veszekednek. Mi történik ilyenkor a kulisszák mögött? Ennek megértéséhez szeretnék néhány támaszt adni, ugyanis a semmi az mindig valami. Ha felvesszük a pszichológiai szemüveget és ennek segítségével tekintünk egy párkapcsolati konfliktusra, leggyakrabban három okot találunk: hatalom- és kontroll-egyensúlytalanságot, közelség- és gondoskodáshiányt, valamint tisztelet- és elismeréshiányt.
Hatalom- és kontroll-egyensúlytalanság
A hatalom és a kontroll körüli egyenlőtlenség biztosan konfliktushoz vezet, mivel ezáltal megbomlik az egyenjogúság a párkapcsolatban. Különösen nehéz ezzel megküzdeni ha bántalmazás is történik a kapcsolatban, jobban mondva, a bántalmazást az teszi lehetővé, hogy valaki visszaél – fizikai, lelki, anyagi, szociális stb. – hatalmával a kapcsolaton belül. Természetesen nem minden hatalmi egyensúlytalanság számít bántalmazásnak. Példaként említenék egy hétköznapi helyzetet, ahol ez jól látszik: egy bevásárlás alkalmával, amikor a feleség tejet vesz és ebből vita kerekedik.
– Miért ilyen tejet vettél? Miért ekkorát?
– Most nem mindegy milyet vettem?
– Nem mindegy!
– Neked semmi nem mindegy, mindig okoskodsz!
– Csak mondom, hogy nem ilyet szoktál venni!
– Jó, majd máskor te veszed!
Ha felszínesen tekintünk a konfliktusra, akkor azt mondhatnánk, a férj bal lábbal kelt fel, és belekötött a feleségébe. Viszont ha ez a férj leülne és elmesélné az előzményeket, valószínűleg előbb-utóbb kibukna, hogy tehetetlennek érzi magát, a felesége mindent egyedül csinál, mindenben egyedül dönt és ő nem érzi magát egyenrangú partnernek a kapcsolatban. Azaz, neki nincs beleszólása semmibe, még egy liter tejbe sem, nincs hatalma a dolgok felett. Ezzel együtt természetesen az is elképzelhető, hogy a férjnek valóban nem tetszik a tej, a történet csak a példa kedvéért született.
Közelség- és gondoskodáshiány
A párkapcsolatokban természetes ha időnként féltékenység jelenik meg, ennek nagyon sok oka lehet, de most csak egy forrását említeném meg. Vegyünk példának egy olyan helyzetet, amikor a férj elmegy a munkahelyére és nem reagál a telefonjára amikor a felesége hívja. Ez teljesen érthető módon megtörténhet, hiszen dolgozik, de amikor hazaér, ebből óriási balhé kerekedik, amit a férj nem is ért. Dolgozott, nem telefonozott, hogy lehet ezt ennyire felfújni? Eközben a feleségnek olyan gondolatok jutottak az eszébe, hogy valaki mással, valahol másutt járhatott a férje, hogy ott mit csinálhattak és most tőle biztosan meg akar szabaduni. De miért pont erre gondol és nem arra, hogy elfoglalt volt a férj a munkahelyén?
Ha ismét felvesszük a pszichológus szemüvegét, és feltesszük a kérdést: milyen szükséglete nincs kielégítve a feleségnek, akkor hamar megkapjuk a választ. Nem érzi a párja részéről a gondoskodást, a közelséget. Ha érezné, nem pánikolna be. Ezzel együtt sajnos megtörténhet, hogy a férj valóban azért nem veszi fel a telefont, mert más nők felé érdeklődik, és a feleség aggodalma megalapozott. Ez a példa is csak a szemléltetőeszköz volt.
Tisztelet- és elismeréshiány
A harmadik történet, arról a hétköznapi helyzetről szól, amikor a férj eldönti, hogy megjavítja a csöpögő csapot. Boldogan viszi haza az új csapot, majd nekilát a munkának, mire a felesége annyit mond: Na, majd pont te! Bár a hozzászólás tűnhet viccesnek is, a másik fél elismerés- és tisztelethiányt élhet meg mélyen, legbelül. A nő egyértelművé teszi a férfi számára, hogy nem bízik abban, hogy képes megjavítani a csapot, nem ismeri el a képességeit és ezt bántóan ki is fejezi, sőt egy cinikus mosolyt is hozzátesz. Ehhez már a szemüveget sem kell feltenni, látszik, hogy nem tartja tiszteletben a másik felet, nem értékeli az igyekezetét és egyértelműen „leírja” őt és az egész egyéniségét.
Az ártatlannak tűnő helyzetek és konfliktusok mögött nagyon sokszor kielégítetlen szükségletek és vágyak vannak, amik ismetlődnek bizonyos helyzetekben. Ahhoz, hogy a konfliktusokkal teli helyzetekben építő jelleggel tudjunk kommunikálni, önismeretre van szükségünk és arra, hogy egyértelműen tudjuk azt kérni a másiktól, amire szükségünk van. A működő párkapcsolathoz elengedhetetlen a nyílt kommunikáció, az érthető megfogalmazás és saját szükségleteink megnevezése. Továbbá nyertes-nyertes pozícióra kell törekednünk, hogy egy konfliktus által ne sérüljön, hanem épüljön a kapcsolat. Esther Perel szavait idézve: „A konfliktust kapcsolódássá alakítani egy olyan művészet, ami tanulható”.
Nyitókép: (Illusztráció: pexels.com)
