Nemrégiben folytatott beszélgetést lapunk munkatársa a Topolyai Művésztelep házigazdájával, Zsáki István festőművésszel, aki többek között kifejtette: meglátása szerint manapság nincs igény a művészi kivitelezésű képekre, bár hozzáfűzte, hogy a csendéletek, tájképek továbbra is népszerűek. Ezt szem előtt tartva akkor beharangozott egy akvarell-akciót, amely az elmúlt hétvégén, a topolyai tóparton mintegy húsz alkotó közreműködésével meg is valósult .
Az akció középpontjában a tájképfestés állt, motívumként pedig a tópart és a szélmalom képe is kínálta magát. Zsáki István gondolatai a művészetpártoló közönség tájképhez való viszonyulásáról felvetette bennem a kérdést: miért is jellemzi állandóság a tájkép útjának felemelkedését? Magyarázható ez talán többek között azzal, hogy a tájkép légiességével, áttetsző színvilágával törekedhet az ember és a természet harmóniájának kifejezésére is. Az embernek kedve telik a természetben, a nagyvárosi nyüzsgés, a hajszoltság, a felfokozott életritmus pedig csak tovább erősítheti a természeti érzéket. Szombaton a helyi alkotókon kívül a Szabadkáról, Palicsról, Debrecenből, Budapestről, Veternikről, Újvidékről, Budiszaváról, Törökkanizsáról érkezett művészek, és személyemben az újságíró is, a tóparti kirándulással egyidejűleg lélekben a képzelet szárnyán is tehetett kiruccanást.
Az alkotók érkezésekor úgy tűnt, hogy az esős, szeles idő nem kedvez az egynaposra tervezett és a Humanservis, a topolyai Vágóhíd és a Telekrendezési Közvállalat által támogatott megmozdulásnak, hiszen a barátságtalan idő elől én magam is szívesen menekültem szélvédett helyre. Később kiderült, jól tettem, hogy meleg zugot kerestem, hiszen a szabadkai Torok Melinda festőművész, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar előadója is oda húzódott a hideg elől. Az ,,összezártságunknak” köszönhetően magával az alkotóval is sikerült közelebbről ismerkednem, sőt személyén és munkásságán keresztül az akvarellfestészethez, a tájképhez való viszonyulása is körvonalazódott számomra. Kérésemre szívesen beszélt az említett technika kialakulásának folyamatáról, eljárásairól, a száraz és a nedves alapon való munka menetéről, a munkafolyamat közben bevetett trükkökről. Megismertetett azokkal a módszerekkel is, melyek az általa művelt absztrakt tájkép drámaiságát hívják életre.
– A művész médium. Szellemi és lelki világát vetíti a papírra – mondta, amikor a tájképfestés esetében a környezeti befolyás, a látottak alkotóra tett hatása mellett a művész személyes gondolatainak és érzelemvilágának fontosságát hangsúlyozta. Egy-egy akvarell lebilincselő ragyogásának magyarázatánál is segítségemre volt. Ennél a technikánál a papírról a festéken keresztül is visszaverődik a fény, így a festmény áttetsző jelleget kap. Torok Melinda az újszerű technikai eljárásokkal való kísérletezésre is külön gondot fordít munkája során, ezzel egyidejűleg pedig belső érzelmi világának megjelenítése mellett a fény-árny játékának bemutatására, a fényhatások tanulmányozására összpontosít.
Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Csernik Attila grafikusművész is, amikor arra kértem, hogy jellemezze az akvarellhez mint festészeti technikához és a tájképhez fűződő viszonyát, Torok Melindához hasonlóan újból meggyőzött: nagyon nehéz vizuális élményt verbalizálni. Csernik az akvarell légiességére mutatott rá, lágyságát, líraiságát hangsúlyozta. Kifejtette, bár az akvarell nem tartozik a legkedveltebb technikái közé, Topolyához, szeretett szülőhelyéhez való ragaszkodását, saját gondolatvilágát nem esik nehezére az akció keretében ezzel a technikával megjeleníteni.
Nemcsak a reggeli órákban esett folyamatosan az eső és fújt a szél, hanem a teljes munkafolyamatot befolyásolta. A művészek a szabadban való alkotás helyett szélvédett helyekre vonultak vissza, sőt szerencsére a szélmalom is nyitva állt az alkotók előtt. Az eső elől menekülve akár új terek, látószögek is nyílhattak az oda elvonuló művészek számára. Penovác Endre topolyai festőművész az időjárási feltételeket nem érezte kedvezőnek az alkotáshoz, elmondása szerint ő szeret az adott helyszínből építkezni a munkafolyamat során, ezúttal azonban az időjárás korlátozta a munkában. A szabadkai Szajkó István azon festőművészek közé tartozott, akiket nem zavart az esős és a hűvös idő. Szívesen idézte fel egy korábbi élményét, amikor is akvarellfestés közben tájképet készítve a munkafolyamat kellős közepén eleredt az eső és cseppek kerültek a papírra, amelyek, érzése szerint, még előbbre is vitték az alkotást. Szajkó elsősorban pasztellképeket fest, de elmondása szerint örömmel tesz kirándulást az akvarell-felkérésnek köszönhetően a már hosszabb idő óta nem alkalmazott technika segítségével. Szívesen részletezte a különböző festészeti technikák: a pasztell, az olaj, az akrill, az akvarell érintkezési pontjait, párhuzamot vont közöttük. Nemcsak annak örült, hogy kedves kollégái társaságában alkothatott, hanem azt is elárulta: jelenleg műtermében egy móló-sorozaton dolgozik, így aztán a Topolyán megtapasztalt tópart-élmény segíti a munkában.
Szajkó kitért arra, mindig nagy öröm számára, ha festőművész társaival találkozhat, együtt alkothat, de ez másoktól is elhangzott a nap folyamán. Az akción, amelyen Boros György, Gyurkovics Hunor, Marović Đuro, Kerekes Sándor, Torok Melinda, Szajkó István, Slajf Sándor, Borivoje Andrejević, Török István, Molnár Mirko, Penovác Endre, Zsáki István, Csernik Attila, Láng Eszter, Sáli Róza, Dragana Vidicki, Jovan Lubarda, Mina Karadžić, Mujo Alagić és Knežević R. Ljiljana ragadott ecsetet, érezni lehetett az összetartozás-élmény jelenlétét. Zsáki István, a Topolyai Művésztelep vezetője leszögezte: a most lezajlott akciónak lesz folytatása, céljaik között szerepel évente ugyanebben a környezetben előhívni. Az akvarell-akció keretében festett műalkotások december folyamán kerülnek kiállításra a topolyai galériában. Itt azonban a nagyközönség nem csupán megtekintheti, hanem kedvezményes áron meg is vásárolhatjuk majd a felsorolt alkotók műveit. A szervezők bíznak abban, hogy decemberben, talán a közelgő ünnepekre való tekintettel is, megnő majd a vásárlókedv az emberekben. A festmények eladásából származó összeget a szervezők a művésztelep és a galéria munkájának finanszírozására fordítják majd.
