Biztos győzelemre számított Macedóniában az eddig kormányzó párt, a jobboldali VMRO-DPMNE, de a múlt vasárnapi előrehozott parlamenti választás eredménye ennek az ellenkezőjéről tanúskodik. A Nikola Gruevszki exkormányfő vezette politikai erő csupán két mandátummal szerzett többet, mint a második helyezett rivális szociáldemokraták (SDSM), akik 49 képviselőt küldhetnek a 120 tagú parlamentbe.
A politikai helyzet ezért továbbra is kiszámíthatatlan és ingatag. A bizonytalanság nem új keletű, sőt az utóbbi két évben időnként robbanásveszélyes helyzet alakult ki. A választástól ezért sokan azt várták, hogy a győztes meggyőző előnnyel nyer, és stabil kormányt alakíthat, amely hozzáláthat a problémák és a válság felszámolásához. A remények nem igazolódtak be, így a nyugodtabb időszakra még várni kell.
Léphaft Pál karikatúrája
A voksolás után az is kiderült, hogy a két nagy párt közötti erőviszonyok kiegyenlítődtek,
ráadásul úgy, hogy a VMRO-DPMNE meg is gyengült. (Tíz képviselői hellyel kevesebbet szerzett, mint legutóbb.) Bár hajszálnyi előnyével győztesnek tűnik, mandátumai nem elegendőek a kormányzáshoz, ezért koalíciós partnert kell keresnie. Akár a helyi albán közösség legerősebb pártjával is összefoghatna. Az Ali Ahmeti által vezetett Demokrata Unió az Integrációért (DUI) ugyan hagyományosan a VMRO-DPMNE támogatója, de jelenleg kockázatos lehet szövetkezni a győztessel, amelynek a nevéhez rengeteg botrány kötődik. A választási harmadik helyezett DUI alighanem attól tart, hogy ezúttal visszaüthet rá a koalíciókötés.
Az albánok nemcsak óvatosak, hanem megosztottak is, miként a macedónok is. A 2,1 milliós lakosság negyedét (más források szerint harmadát) alkotó, főként muszlim albánok és a többségében keresztény macedónok között szintén erősek az ellentétek, bár az utóbbi években nem annyira látványosak és kiélezettek, mint korábban.
Az ezredfordulón a szembenállás – hónapokig tartó – véres belháborúba torkollott. A biztonsági erők és a helyi albán fegyveres zendülők konfliktusa (2001-ben) békemegállapodással ért véget, majd a két nép pártjainak egy része az együttműködés mellett döntött, többször koalíciós kormányt is alakítottak.
Macedóniát azonban nem csupán az etnikai ellentétek nyomasztják. Szociális és pénzügyi gondokból is bőven kijutott neki. A munkanélküliség hatalmas, miként a fekete és a szürkegazdaság is. Több szomszédos országgal pedig (nagyon) rossza a viszonya.
A legfőbb gondot Görögország okozza, amellyel már 1991, a függetlenség kikiáltása óta névvitában áll. Athén emiatt akadályozza Macedónia uniós integrációját és felvételét a NATO-ba.
Bírálói szerint az eddigi kormány demokráciaellenes intézkedései sem vitték közelebb az országot az EU-hoz. Gruevszki 2006-ban került a miniszterelnöki székbe, s tíz év után mondott le, bár utána is ő határozta meg hazája belpolitikáját. Kormánya szinte mindenre kiterjesztette a hatalmát, kezdve a médiától az alkotmánybíróságig.
Gruevszkit sokan despotizmussal vádolják. Zoran Zaev SDSM-elnök pedig 2015 elején azzal gyanúsította meg, hogy a titkosszolgálatokat is felhasználta politikai vetélytársai ellen. Szerinte a volt miniszterelnök nemcsak ellenzéki politikusok után kémkedett, hanem újságírók, papok és mások után is, a kormánya pedig rendszeresen nyomást gyakorolt az igazságszolgáltatásra. Azzal is meggyanúsította a Gruevszki-kabinetet, hogy csalt az előző (a 2014-es) parlamenti választáson.
A szópárbaj és sorozatos vádaskodás hatására Szkopjéban tavaly tavasszal tüntetéssorozat kezdődött – hol az ellenzék, hol a kormánypárt hívei vonultak utcára. A demonstrációk és hangulatkeltés miatt polgárháborús helyzet kezdett kialakulni.
A válság és a kedélyek lecsillapításába az EU is bekapcsolódott. A tárgyalások eredményeként 2016. január 15-én ideiglenes kormány alakult, amelyet már nem Gruevszki vezetett. Megegyeztek az idei idő előtti választásban is.
A VMRO-DPMNE azonban csak látszólag tartotta magát a megállapodáshoz, valójában továbbra is megőrizte pozícióit a hatalomban, Gruevszki pedig a háttérből irányított. A nemzetközi bírálatokat az idén tavasszal (ismét) tüntetések követték. A válságot részben uniós közvetítéssel, részben nemzetközi (elsősorban washingtoni) nyomásra sikerült lecsillapítani. Nagy nehezen azt is sikerült elérni, hogy az előrehozott választást – kétszeri halasztás után – december 11-én megtartsák.
A voksolás eredménye azonban arra utal, hogy továbbra sem lesz nyugalom Macedóniában. Jelenleg még csak patthelyzet van, amelyet lehet, hogy jövőre egy újabb előrehozott választással pórbálnak meg feloldani. Az azonban szinte borítékolható, hogy a VMRO-DPMNE és az SDSM (ezentúl is) mindenütt igyekszik keresztbe tenni egymásnak, zavart kelteni a másik soraiban.
Nem éppen biztató jövőkép. Különösen nem Brüsszelből nézve. Macedónia szerepe ugyanis felértékelődött az EU számára a migránsválság miatt, mivel a menekülők egy jelentős része a balkáni országon át próbál eljutni a közösség valamelyik tagállamába.
Stratégiai szerepe miatt ezért egyáltalán nem mellékes az EU számára a macedón belpolitikai helyzet. Az Unió igyekezete ellenére stabilitásról azonban szó sincs Macedóniában.
