Ambrus Attila (Fotó: Ótos András)
Az erdélyi magyarság szempontjából mennyire voltak meglepőek a magyar pártok választási eredményei?
– Azok számára, akik nem ismerik az erdélyi valóságot, meglepetést okozhattak a helyhatósági választások eredményei, azoknak azonban, akik abban a régióban élnek, nagyon egyszerű magyarázatuk van arra, hogy miért győzött az RMDSZ, s arra is, hogy miért veszített el nagyon fontos pozíciókat. A helyhatósági választások esetében mindig rendkívül fontos a jelölt személye, személyisége. A versenypártok ezt nem vették figyelembe a kampány során, ezért a választási kampányuk, amely egyébként is eléggé lagymatag volt, a parlamenti választás kampányát másolta. Nem elsősorban a települések és a megyék sajátságos gondjaival foglalkoztak, inkább arról igyekeztek meggyőzni a választókat, hogy az RMDSZ eddig fordítva ült a lovon, ezért most olyan embereket kell a nyeregbe ültetni, akik előre néznek. Nem sikerült. Az RMDSZ azokat az eredményeket igyekezett hangsúlyozni, amelyeket a párt kormányzati szerepvállalásának köszönhetően kétségkívül sikerült megvalósítania. Természetesen a Székelyföld ma sem nevezhető fejlett infrastruktúrájú vidéknek, de el kell ismerni, érzékelhetők olyan előrelépések, amelyek nem történhettek volna meg, ha nem lett volna magyar képviselet a kormányban, hiszen a román nagypolitika ebben a régióban már évtizedek óta nagyon kevés beruházást eszközöl, és igen kevés pénzt juttat ezeknek a vidékeknek.
Miben látod annak az okát, hogy bizonyos helyeken az RMDSZ az összességében sikeresnek tekinthető szereplés ellenére is jelentős pozíciókat vesztett?
– Ami a veszteségeket illeti, a Nyírő-újratemetés körül kialakult helyzet gyakorlatilag arra késztette a román választókat, hogy ismét etnikai alapon szavazzanak, és ennek azok a magyar polgármesterek és megyei tanácselnökök látták a kárát, akik korábban annak ellenére is nyerni tudtak a multietnikus környezetben, hogy a magyarság aránya rendkívül alacsony volt. Gondoljunk csak például Zsombolyára, ahol alig tíz százalék a magyarság aránya, mégis hosszú éveken át magyar polgármestere volt a településnek. A Nyírő-újratemetés körül mesterségesen keltett botrány után azonban már nem az számított, hogy az adott polgármester az elmúlt évek során bizonyított-e vagy sem, hanem sokkal inkább az etnikai hovatartozás. Természetesen voltak olyanok is, akik elégedetlenek voltak a Demokrata Liberális Párt–RMDSZ kormány ténykedésével, ezért nem voltak akartak az RMDSZ-re szavazni. Az erdélyi magyar választók azonban némiképp megfeledkeztek erről, de csak némiképp, hiszen az erdélyi magyarok körében sokkal kisebb volt a részvételi arány, mint az erdélyi románok körében. Nagyon sokan úgy büntették az RMDSZ-t, hogy nem mentek el szavazni. Ez azonban csak fenyítés volt, amellyel a választók jelezték, nagyon is jól tudják, mi történt, és nem fogadják el azt a gazdaságpolitikát, amit az RMDSZ támogatott, amikor kormányon volt. Nem szavaztak át a versenypártokra, mivel azok sem tudtak megfelelő megoldásokat kínálni a legégetőbb problémákra. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy Marosvásárhelyen most már nincs magyar megyei elnök, és Szatmárnémetiben sincs, sőt nincs magyar polgármester sem, ami sajnos azt is jelenti, hogy a következő négy évben a megválasztott polgármesterek és a megyei elnökök, akárcsak a kinevezett prefektusok és kormánymegbízottak tehetnek olyan lépéseket, amelyek a magyarság további visszaszorulását eredményezik, és ebben az esetben az fog történni, hogy az erdélyi magyarság kimondottan csak a Székelyföldön, azaz Hargita és Kovászna megyében marad pozícióban.
Mivel magyarázható az, hogy az erdélyi magyarság nem fogadta túlzottan nagy lelkesedéssel az erőteljes magyarországi politikai jelenlétet a választási kampányban?
– A magyarországi jelenlét véleményem szerint azért volt elhibázott, mert a politikusok folyamatosan a nemzetegységre hivatkoztak, miközben sokkal szerencsésebb lett volna határtalanításról beszélniük. A nemzetegyesítés ugyanis budapesti központot feltételez, holott a Budapesttől néhány száz kilométerre élő emberek, különösképpen az erdélyiek tudják, hogy önálló erdélyi magyar politikára van szükség, hiszen nekünk nem csupán a magyar állam a partnerünk, hanem a román kormány is. A határtalanítás ezzel ellentétben azt jelenti, hogy az erdélyi politikai, társadalmi és kulturális értékeket beemelik az összmagyar értékek rendjébe. Egyebek mellett ezért nem hatott az olyan típusú retorika sem, amit például Nyírő József újratemetésével próbáltak meg érvényre juttatni. Az erdélyi és ezen belül a székelyudvarhelyi magyar választónak ugyanis mindig is világos volt, hogy Nyírő József újratemetése kegyeleti kérdés, amelyben nem jelenhet meg a politika, és ha egy politikus ott van egy székely írónak a temetésén, vagy az újratemetésén, akkor nem az első sorban kell állnia, hanem a hátsó sorok valamelyikében.
A közvéleményt leginkább a magyarországi támogatással induló MPP gyenge szereplése lepte meg, amelynek elnöke az eredmények kihirdetése után máris megkezdte az ujjal mutogatást az EMNP vezetőire, mondván, megosztották a magyarságot, ezzel magyarázta a sikertelenséget. Hogyan viszonyul az erdélyi magyarság mindehhez?
– Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy az RMDSZ-szel elégedetlen, de politikailag aktív csoportnak a szavazatain a két párt, az EMNP és az MPP fog osztozni. A választási kampányban sokkal kiélezettebb és durvább volt a harc az EMNP és az MPP képviselőjelöltjei között, mint az EMNP és az RMDSZ jelöltjei között. Ehhez személyes ellentétek is hozzájárulnak, hiszen Szász Jenő és Tőkés László között bizony eléggé éles ellentétek vannak. Az RMDSZ szavazóit sem az EMNP, sem az MPP nem tudta átcsábítani, pontosan azért, mert kevésbé hiteles jelölteket állítottak, mint az RMDSZ. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt is, hogy az MPP az elmúlt négy évben már jelen volt a helyi tanácsokban, néhány településen vezette is a polgármesteri hivatalokat, és kiderült, hogy semmivel sem hatékonyabbak, mint az RMDSZ, sőt némelyek közülük korrupciós botrányokba is keveredtek. Az EMNP-nek ilyen szempontból talán az előnye volt az, hogy őket még nem ismerik az emberek, éppen ezért számukra az igazi megmérettetés a négy év múlva esedékes választások idején lesz majd, hiszen addigra a választók látni fogják, hogyan is dolgoznak.
A gyenge eredmények miatt az MPP több politikusa is a pártvezetés lemondását szorgalmazza, különösen annak tudatában, hogy a vesztes román párt, a Demokrata Liberális Párt teljes vezérkara lemondott. Várhatóak-e ilyen lépések?
– Azt hiszem, hogy nem. Már az MPP megalakulásakor és az elnökség megválasztásakor olyan furcsa dolgok történtek, amelyek akár nevetségesnek is tűnhetnének, ha nem lennének fájdalmasak. Az az MPP, amely a belső demokráciát kérte számon az RMDSZ-en, az első tisztségkialakító közgyűlését úgy tartotta meg, hogy az elnökjelölt javaslatára nemcsak a küldöttek, hanem a meghívottak is szavazhattak, és ezért meg kellett ismételni a választást. Sajnos Erdélyben és Romániában még nem becsületbeli ügy a lemondás, pedig olykor a pártoknak sokkal jobb lenne, ha egy lépést visszalépnének a vezetőik, hiszen akkor a következő alkalommal esetleg már ismét esélyük lenne arra, hogy előretörjenek. Néhány magyar politikus azért már megtette azt a gesztust, hogy lemondott, főleg miniszterekről van szó, a román közvélemény pedig értékelte is ezeket a lépéseket. Az MPP vezetése szerintem nem fog visszalépni. A versenypártok káderpolitikája eléggé gyenge, ők mindig egy-egy személy köré építették fel a szervezetet, az MPP emblematikus alakja Szász Jenő, az EMNP-nek pedig védnökként Tőkés László. Amennyiben valóban részt akarnak venni az erdélyi magyar politikai életben ezek a szervezetek, akkor át kell ezt gondolniuk, és sürgősen más káderpolitikát kell alkalmazniuk.
Néhány hónap múlva újabb választások lesznek Romániában. Mi várható, milyenek az előrejelzések?
– Az elemzők szerint az várható, hogy a jelenlegi kormánypárt, amely néhány hónappal ezelőtt vette át a hatalmat, túlnyeri majd magát, egyes elemzők szerint akár 80–85 százalékos többséget is szerezhet majd a parlamentben. Ez kényelmes többség lesz, amelynek eredményeképpen a szociáldemokrata és a liberális pártból álló koalíció úgy alakítja majd az ország gazdasági, politikai és társadalmi életét, ahogyan akarja. Ez elég aggasztó dolog, hiszen Kelet-Európában mindig veszélyes, ha valakinek olyan erős hatalma van, hogy mindenről az ellenzék bevonása nélkül dönthet. Az RMDSZ bejuthat a parlamentbe, de ez nem lesz könnyű. Megszerezheti az 5-6 százalékot, de a román kormánynak volt egy valóban nagyon nagylelkű ajánlata, nevezetesen az, hogy azokban a megyékben, ahol a magyarság aránya eléri a 6 százalékot, automatikusan jár egy képviselői hely, akkor is, ha nem nyernek meg egyetlen választási körzetet sem, így tehát magyar képviselet egészen biztosan lesz a román parlamentben, de hogy ennek a magyar képviseletnek mekkora ereje lesz, hogyan tudja majd befolyásolni döntéseket, az még a jövő zenéje.
Van-e alapja a már most is sokak által szorgalmazott, ám végül mégis elmaradt magyar–magyar összefogásnak?
– Azt hiszem, ha a politikusok levonják a helyhatósági választások eredményeinek tanulságait, akkor igen, de ha tovább folytatódik a sajtón keresztül történő üzengetés, ha továbbra is mindhárom párt azt mondja, hogy győzött, és senki sem ismeri el, hogy tulajdonképpen mindenki veszített, és ezzel a legtöbbet az erdélyi magyarság veszített, akkor nincs, abban az esetben tovább mérgesedik a helyzet. A megegyezés ellen szól az, hogy ettől az évtől már egyfordulós és egyéni választási rendszerben szervezik meg a parlamenti választásokat. A gondot azok a megyék jelentik majd, amelyekben 6 százaléknál magasabb a magyarság aránya, ott ugyanis veszíthet a magyarság képviselőket, a 6 százalék körüli megyék esetében jobb a helyzet, hiszen biztosan lesznek magyar képviselőik, ráadásul abban is nagylelkű volt a kormány, hogy ezt a 6 százalékot nem a mostani, hanem a 2002-es népszámlálási adatok alapján állapította meg, ami lényeges könnyítést jelent az erdélyi magyarság számára.
