Az év legfontosabb választását tartják ma, amely a jövőben a világpolitika alakulását is jelentősen befolyásolja. Barack Obama hivatali utódjáról döntenek az Egyesült Államokban, ahol a szavazás ugyan már szeptemberben megkezdődött (37 szövetségi államban), de hivatalosan november 8-a az elnökválasztás napja. A győzelemre két jelölt esélyes: a demokrata párti Hillary Clinton volt first lady (Bill Clinton exelnök felesége) és a republikánusok támogatását élvező Donald Trump, kétes hírű üzletember, ingatlanmilliárdos. Ha Clintonné nyer, ő lesz hazája 45. elnöke, egyszersmind az első nő, aki a tisztséget betöltheti.
A voksolással véget ér minden idők talán legdurvább, legvadabb, legpiszkosabb és legszégyenteljesebb amerikai választási kampánya, amelyben a két főesélyes mindent megtett, hogy lejárassa riválisát, illetve bebizonyítsa a másik alkalmatlanságát.
A mocskolódásban és a vulgáris beszéd kiteljesítésében a 70 éves Trump járt az élen. Sokan vádolták már populizmussal, hazudozással, adócsalással, rasszizmussal, de elmondták kiszámíthatatlannak, megbízhatatlannak és minden rossznak. Clintonnénak is kijutott; vetélytársa rendszeresen ostorozta, becsmérelte, s igyekezett elhitetni a választókkal, hogy a korrupt és bűnös demokrata jelölt elnökké választása után akár világháborút is kirobbanthat.
Október végén már az FBI is beszállt a küzdelembe, felelevenítve Clintonné egyik kellemetlen ügyét (az e-maileset). A titkosszolgálat azonban most vasárnap visszavonulót fújt: levélben tájékoztatta a kongresszust, nem talált semmi kifogásolhatót Hillary e-mailjei között.
A fura „közjáték” kellemetlenül érintette a volt first ladyt, de a felmérések arra utalnak, hogy a Trumppal szemben előzőleg szerzett (jelentős) előnyét és többségi támogatottságát nem morzsolta le teljesen. Az azonban biztos, hogy szavazatokat veszített emiatt. Mégis, a legfrissebb (országos) közvélemény-kutatások többsége arra utal, hogy a szoros véghajrában a 69 éves Clintonné tűnik esélyesebbnek a hatalom megszerzésére. Ő áll az élen, ha nem is a korábbi fölénnyel. Az FBI legutóbbi bejelentése is valószínűleg feléje billentette a mérleg nyelvét.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Trump nem győzhet. Az ő támogatottsága is jelentős, és nem kizárt, hogy végül neki sikerül elsőként célba érnie.
UNDORODNAK A POLITIKÁTÓL
A választási szakértők azonban kissé tanácstalanok, hiszen a szavazók 13 százaléka még mindig bizonytalan, vagy harmadik párti jelöltre készül szavazni. A tanácstalanságuk azzal hozható összefüggésbe, hogy legutóbb (2012-ben, a szintén demokrata Barack Obama újraválasztásakor) a voksolás előtti napokban a megkérdezettek mindössze 3 százaléka mondta azt, hogy még nem döntötte el, kit is támogat.
A New York Times és a CBS News felmérése talán részben megvilágítja a jelenlegi érdektelenség okát. A két kulcsfontosságú média elemzéséből ugyanis kiderül, hogy az amerikaiak óriási többsége már undorodik a politikától. Ráadásul az átlagválasztók egy része úgy véli, hogy az egész rendszer manipulált, amelyben a politikai elitek saját pecsenyéjük sütögetésével vannak elfoglalva, a kisemberekre pedig fütyülnek.
PÉNZ BESZÉL…
Trump-támogatók tegnap a virginiai Leesburgban tartott kampányfinisben ismét Hillary bebörtönzésére aludáló panókkal vonultak fel (Fotó: Beta/AP)
Mások ugyanakkor abban kételkednek, hogy egy ilyen gyalázatos kampány után az új elnök egyesíteni tudja a megosztott országot. Az új vezető pedig „egy szoknyavadász bohóc vagy egy sunyi hazudozó” lesz. Legalábbis így véli egy olvasó, akinek a levelét november 4-én közölte a New York Post lap. A megjegyzés ugyan bulváros túlzás, mégis visszatükröződik belőle rengeteg amerikainak az a meggyőződése, hogy ez a választás aligha válik az egyébként megannyi vonatkozásban példamutató tengerentúli politikai rendszer dicsőségére.
Hasonló hangnemben nyilatkozott a minap egy tévéműsorban Susan Sarandon is, akit nemcsak tehetséges amerikai színésznőként tisztelnek világszerte, hanem globális politikai és közügyekben kifejtett tevékenységéért is. Szerinte mind Clintonné, mind Trump „egyforma gyűlöletet ébresztenek a jó érzésű amerikaiakban: hazudnak, korruptak, csak a hatalom érdekli őket. Egyébként pedig kétség sem fér hozzá, hogy Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok következő elnöke, mert benne megbíznak a Wall Street (a nagytőke – a szerk.) és a média urai, Trumpban meg nem”.
„CSATATEREKEN” KAMPÁNYOLNAK
Sok elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi évtizedek két legnépszerűtlenebb elnökjelöltje versenyez egymással (a világ legbefolyásosabb vezetőjének állásáért), ami komoly fejtörést okoz a választóknak.
Különösen az úgynevezett billegő szövetségi államokban, ahol a szavazók eléggé kiszámíthatatlanok, mivel egy-egy elnökválasztáson hol a republikánus, hol a demokrata jelöltet támogatják. Ezek az országrészek, amelyeket még ingadozó vagy csatatér államoknak is neveznek, rendkívül fontosak mindkét elnökjelölt számára.
A napokban ezért igyekeztek minél több ilyen területen fellépni, kampányolni, hogy minél több embert állítsanak maguk mellé. Főleg azokra a „csataterekre” vonultak ki, amelyek a legtöbb hasznot hozhatják számukra.
MINDENT BELEADTAK
A kiélezett finisben mindkét jelölt mindent és mindenkit bevetett. Trumpért még a felesége, a szlovén származású Melanie is kampányolt Pennsylvaniában. Igaz a republikánus jelölt nem sokkal korábban még azzal dicsekedett, hogy neki nem kell segítség, mert „maga is elég”, egyedül is megállja a helyét a kampányban.
Clintonné mellett is korteskedtek, de ő nem tiltakozott ez ellen. Floridában például a minap Obama elnök szólt az érdekében, de kiállt mellette a jelenlegi first lady, Michelle Obama is. A napokban pedig több sztár buzdította az amerikaiakat arra, hogy szavazzanak a demokrata jelöltre.
Mindkét rivális kampánycsapata is gőzerővel dolgozik. Új televíziós reklámokkal rukkoltak elő, amelyeket tegnap kezdtek sugározni a televíziók. Trumpnak ez sem elég, ezért Végső érveim címmel közzétette a választás előtti utolsó videóját. Ebben végső támadást helyezett kilátásba az USA „romlott politikai berendezkedése” ellen, amely szerinte a legfelsőbb körökben burjánzó korrupcióra és csalásra épül, s teljesen legyengítette az államot. Azt ígérte, hogy a nép kezébe adja a hatalmat, és együtt ismét naggyá teszik Amerikát.
MEXIKÓBAN IMÁDKOZNAK
A szomszédos Mexikóban másként gondolkodnak, sőt a lakosság egy része Trump vereségéért és Clintonné győzelméért imádkozik. Azért szánták rá magukat erre, mert a republikánus jelölt korlátozná a bevándorlást és az illegális munkavállalást. Sok mexikói viszont törvénytelenül jutott be az USA-ba, ahol engedély nélkül dolgoznak, a pénzt pedig hazautalják, ami rengeteg család megélhetését biztosítja.
A bonyolult választási rendszer miatt azonban még az is elképzelhető, hogy nem az lesz az elnök, aki országosan a legtöbb szavazatot kapja, hanem az a jelölt, aki kevesebb voksot gyűjt be. A Fehér Házért folyó versenyt ugyanis nem az országban leadott és összesített szavazatokkal, hanem az 538 elektor (a szövetségi államokban kijelölt „elnökválasztó” személyek) többségének a voksaival (de legalább 270-nel) lehet megnyerni.
Az egyedi (közvetett) módszernek (elektori rendszernek) köszönhetően egyébként legutóbb 2000-ben a republikánus George W. Bush jutott úgy be a Fehér Házba, hogy kevesebb szavazatot kapott a lakosságtól, mint demokrata ellenfele. Ámde az elektorok közül 271 támogatta, s ezzel övé lett az elnöki poszt.
