Minél később váltunk tannyelvet, annál nagyobbak a törések, főleg ha nem vagyunk e váltásra felkészülve, azaz nem ismerjük kellőképpen az adott tannyelvet. Sok vajdasági magyar középiskolás diák éppen e törések elkerülése végett választja az anyanyelven való felsőoktatási képzést, s e választás legtöbbször Magyarországra viszi őket. Ám a hiányos szerb nyelvi tudással rendelkezők is túllendülhetnek az akadályokon, felzárkózhatnak a hazai, szerb tannyelvű karokon is. Hogy hogyan, arról dr. Gábrity Molnár Irén egyetemi tanárral beszélgettünk.
– Általánosan az figyelhető meg, hogy tannyelvváltáskor egy-két osztályzattal gyengébben teljesít a diák, mint korábban. Például a magyar általános iskolából szerb tannyelvű középiskolába került diák lehet, hogy kitűnő volt elemiben, most lehet, hogy csak jeles lesz, és becsúszik pár hármas is, mert az addig megtanult szaknyelvi szótára matematikából, biológiából stb. nem működik. A nyelvi törés kisebbrendűségi érzést is kelthet, a diák magába fordul, sokszor nem jelentkezik akkor sem, ha tudja a választ. Az átállás általában egy évbe telik. A tannyelvváltás leggyakoribb példája, amikor más tannyelvű egyetemre iratkozik valaki, s sokszor ez a váltás lakhelyváltást is jelenthet – mondta a szabadkai Közgazdasági Kar tanára.
Sokan éppen azért tanulnak például Magyarországon – még akkor is, amikor ugyanaz a szak megtalálható a szerbiai felsőoktatási rendszerben is – mert nem merik vállalni a szerb tannyelvet.
– Ez az energiakímélő tanulás. A diák nem vállal be valamit, ami számára nem jelent motivációt. Másrészt valószínűleg azért ment el külföldre tanulni, mert van olyan háttere, ami anyagilag is biztosítja ezt, vagy lehetősége volt erre ösztöndíjjal, sikeres felvételivel. Az észak-vajdasági részre jellemző, hogy Magyarországon tanulnak a fiatalok. A választás lehetőségével nincs baj. Jó az, ha van választási lehetőség, csak ez mögött igazán jó döntéseknek kell állniuk, felkészültség, anyagi háttér, kitartás... Nem az ellen vagyok, hogy valaki más nyelven, máshol tanuljon tovább. Sose felejtse el az anyanyelvét, ez fontos, de ma annyira követelik a jártasságot más multidiszciplináris szakokban és más nyelvekben, hogy ha a fiatal megtanul más szaknyelvet is, akkor az hasznára válik. Rugalmasnak kell lenni. És én azt szeretném, ha a vajdasági magyar fiatalok rugalmasan kezelnék azt a lehetőséget is, hogy megtanuljanak szerbül is. Az természetes, hogy az anyanyelvünket beszéljük legjobban, azon gondolkodunk, azon álmodunk, az idegen nyelvek pedig legyenek funkcionálisan használható nyelvek. Nem baj, ha nem beszélem tökéletesen a szerbet, az angolt, de megértetem magam.
Csakhogy ahhoz, hogy megértessem magam, meg is kell szólalni...
– Igen, merni kell megszólalni! Nem kell lesütni a tekintetet, nem kell magunkba vonulni! Sajnos az a tapasztalatom az egyetemen, hogy a hallgatóim, amikor magyar nyelven kommunikálunk, felszabadultak, de amikor együtt vannak az órán a szerbekkel, ahol nincs magyar tannyelv, akkor különvonulnak, hátraülnek, nem jelentkeznek, még ha tudják is a választ, sokszor nem mennek ki elsőre a vizsgára... Lehet, hogy – különösen a tömbmagyarságban – a szerb nyelv tanítására az iskolákban sem helyeznek kellő hangsúlyt. Pedig igenis meg kell tanítani a 10 éves magyar gyereket is szerbül, és ne huszonéves korában jöjjön rá, hogy sose tanult igazán szerbül. Szülőként is vegyük észre, hogy a gyereket ugyan járathatjuk angol különórákra, és ez jó is, ám gond az, hogy szerbül 15 éves korában se tud. Persze a megoldás nem a különóra lenne, hanem tanuljon meg a gyerek az iskolában szerbül, legyen annyira hatékony az oktatás, hogy legalább funkcionálisan elsajátítsa a nyelvet a gyerek.
Mennyi időbe telik, hogy felzárkózzanak azok a hallgatók, akik hiányos szerb nyelvi tudással rendelkeznek, és szerb tannyelvű képzésre iratkoztak be?
– A gyerekek, a 10 év alattiak pár hónap alatt megtanulják a funkcionális nyelvhasználatot. Később ez egyre nehezebb, de egy év alatt legyőzhető a nyelvi gondok miatt adódó hátrány. A lényeg az, hogy csak ez miatt ne iratkozzanak ki.
Milyen módszereket ajánl, hogy ez a felzárkózás minél sikeresebb legyen?
Hangosan kell beszélni! A nyelv interaktív módon fejlődik bennünk. Jó módszer a könyvben elolvasottakat, az órákon lejegyzetteket hangosan elmesélni, hangosan kimondani. Nem baj, ha érezzük, hogy nem jó például a szórend. Egyébként is jellemző ránk magyarokra, hogy komplikált szórendet, többszörösen összetett mondatokat alkalmazunk, a szerbek egyszerűbb mondatokkal fejezik ki magukat. Persze le kell nyelni az esetleges negatív reagálásokat, amelyek a hibák jelentkezésekor lehetnek. Ne hagyjuk, hogy ez kisebbségi érzést keltsen bennünk! Ez az állhatatos kisebbségi életünk jellemzője, de ne adjuk fel! Sőt, megtanuljuk a helytállást, a kitartást. Azt javaslom, hogy olyan társaságban is igyekezzünk forogni, olyan médiahasználatba is kezdjünk, ami segíti a szerb nyelvi fejlődést is. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy feladjuk az identitásunkat. A lényeg az, hogy el tudjuk fogadtatni magunkat a környezetünkkel úgy, hogy igenis az anyanyelvünk más, de meg akarjuk tanulni a szerbet. Ha egy-két megmarad elhatározásában a hallgató, hogy szeretné a tanulmányait befejezni, akkor a nyelvi akadályokat is legyőzi.
