Kasza József, a szabadkai Népszínház igazgatóbizottságának elnöke immár második alkalommal nyilatkozta a minap, hogy az eredeti elképzelések szerint a Szabadka központjában majdan felépülő színházépületben a Népszínház társulatai mellett a Kosztolányi Dezső Színháznak és a Gyermekszínháznak is lett volna helye. A szabadkai Népszínház igazgatóbizottságának elnöke a minapi interjúban úgy fogalmazott: a Népszínház épületének egy kultúrpalotának kell lennie, amelyben a színházművészet mellett más művelődési eseményeknek is helyet kell kapniuk, mint amilyenek a kiállítások, az irodalmi estek stb. Ez az elképzelés beleillik az eredeti ötletbe. S azt is kifejtette: így a színházi kísérőszolgáltatások is egy helyen lehettek volna, tehát a három helyett egy varroda, asztalosműhely stb. működött volna, ami gazdaságos megoldást jelentene. Mint nyilatkozta, azok, akik néhány éve letették a voksukat az mellett, hogy egy modern színházépületre van szüksége Szabadkának és vonzáskörzetének, később egyéni megfontolásból megálmodták a Lifka-emlékmozi kibővítését a Kosztolányi színházra is. A Gyermekszínház felújítása is a Népszínház épületének építésével párhuzamosan történt. Mindkét beruházásra komoly anyagi eszközöket fordítottak. Például a Kosztolányi színházba befektetett óriási pénzösszeg Lovas Ildikó, a város korábbi művelődési tanácsosa lelkén szárad – nyilatkozta a minap Kasza József.
– Eredetileg sem volt róla szó, és később sem hangzott el, hogy a Kosztolányi Dezső Színház is a Népszínház épületében kapna helyet. Ennek alátámasztására idézhetjük például Radivoj Dinulović főtervezőnek A szabadkai Népszínház új élettere címmel megjelent értekezését. Ebben a színház jövendőbeni tevékenységei között a következőket említi: magyar-, szerb- és horvát nyelvű színházi produkció, zenés színpadi produkció és zeneművészeti produkció, színházi stúdió. Nincs említés a Kosztolányi színházról. Ljubica Risztovszkinek, a Népszínház igazgatónőjének 2004-ben napilapunkban megjelent interjújában sem szerepel, hogy beköltözne akár a Gyermekszínház, akár a Kosztolányi színház a majdani színházépületbe. Azt, hogy itt kapna helyet a két színház, a Népszínház igazgatóbizottságának jelenlegi elnöke sem említi abban a 2006-os nyilatkozatában, amelyben a községi építési igazgatóságot teszi felelőssé azért, amiért késik a felújítás, noha erre megvan a pénz – hallottuk Lovas Ildikótól, Szabadka város volt kulturális tanácsosától. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a Gyermekszínház felújításának finanszírozása bekerült a Nemzeti Beruházási Tervbe. A Politika napilapban 2009-ben jelent meg az, hogy annak az épületnek a felújítását, amelyben az Art mozi és a Kosztolányi színház kap helyet, átvette a Tartományi Nagyberuházási Alap. Nem volt ebben semmi titok – nyilatkozta.
INJEKCIÓS TŰK HELYÉN KULTURÁLIS TÉR
A Kosztolányi színház 2006-ban költözött a Harambašić utcába, a Mladost valamikori mozitermébe, ez volt az első saját játszóhelye, a színház munkatársai négy hónapos munkával tették erre alkalmassá a teret. S már a megnyitón arról volt szó, ez ideiglenes megoldás.
– 2008-ban a Magyar Szó arról számolt be, hogy az önkormányzatnak sikerült a Lifka épületét visszaszereznie, a mozik privatizációjának megindítása előtt. 2008 februárjában járt le a szerződés, ugyanis korábbi önkormányzati jóváhagyással a Suboticafilm az épületet a Lifka diszkónak bérbe adta. Mi már korábban elkezdtük tervezni, hogy 2010-re, amikor 100 éves lesz ez a mozi, már ott fogja várni a filmrajongókat. Ez, az 1910-ben a Hungária kávéházban megnyílt mozi kulturális örökségünk része. Az egyik legszebb ünnep volt, amikor itt elkészült a színházterem és a Lifka Sándor Art mozi. Sokan emlékeznek rá, hogy hosszú évekig a Lifka udvarát injekciós tűk, sörösüvegek borították – jegyezte meg Lovas Ildikó.
– Gyakran beszélünk arról, hogy kultúrtereket akarunk kialakítani, a kortárs művészet számára is helyet kívánunk biztosítani. Van egy ilyen nagyszerű színházunk, amely magyar nyelven működik, a mi nemzeti közösségünket erősíti, ugyanakkor programja révén a város kulturális életének a szerves része. Olyan előadások készülnek itt, amelyre a fiatalok anyanyelvüktől függetlenül eljárnak, egy olyan kulturális tér ez, ahol találkozhatnak egymással. Valljuk be, ez elég ritkán fordul elő, és nem csak a mi városunkban. Elkezdtünk és be is fejezünk egy ilyen projektet, és ezt ostorozni igen furcsa. Fel sem merült soha az, amiről az utóbbi időben olvashatunk, hogy a Kosztolányi színház vagy a Gyermekszínház a Népszínház épületében kapna helyet. Meg kellene hagyni a szakembereknek, a szakpolitikusoknak, hogy átgondolják a kultúrát érintő kérdéseket. S jó lenne, ha eljönne annak az ideje, hogy tények alapján beszélgessünk fejlesztésekről, beruházásokról, és ne így – szögezte le Lovas Ildikó.
NEM MŰKÖDNE
– 2000-től vagyok a Kosztolányi színház igazgatója, de soha semmilyen formában nem hallottam arról, hogy a színházunknak a Népszínház épületében kellene majd lennie – hangsúlyozta Urbán András, a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója.
– Az előző igazgatóknak és nekem is az volt a fő törekvésünk, hogy színházunk kikerüljön a Népszínház épületéből, hisz ott alacsonyabb rendű partnerként kezeltek bennünket. Amikor a Harambašić utcai termet használhatóvá tettük, már a megnyitón arról volt szó, hogy – ha jól emlékszem, Kucsera Géza akkori polgármester részéről –, hogy a Kosztolányi színház pár év múlva új helyre fog költözni. Ez már akkor az egykori Lifka mozi épületére vonatkozott. Ezt, ami mostanában felmerült, hogy a három színháznak egy épületben kellene működnie, úgy gondolom, a másik két intézményben sem tartják jó megoldásnak. Egy közös épületben kellene egyeztetniük, osztozkodniuk és ez szinte egyáltalán nem működne. Szerintem a város épp arról szól, hogy az egyik utcában van egy mozi, a másikban egy színház, a város másik részén szintén működik egy színház. Olvashattunk az elképzelésről, hogy a három színház díszletező, asztalos műhelyeit, varrodái helyett egy ilyen műhely dolgozna, ám például a mi színházunknak egyáltalán nincs is műhelye. Sőt, ha valaki létre akarna hozni egy ilyen céget, amely ellátná a szabadkai színházakat, egyik épülethez sem kellene tartoznia, kötődnie. Másutt, például Budapesten is a legtöbb színház esetében nem az épületen belül vannak ezek a műhelyek. Arról az elképzelésről pedig, hogy az előadások működéséhez szükséges technikai személyzetet is osszák a színházak, minden színházban járatos ember tudja, hogy szinte kivitelezhetetlen. Három színházat úgy működtetni, hogy folyamatosan osztozzon két termen, a műszakon.... Lehet erre azt mondani, hogy mindössze szervezés kérdése, de ez ettől sokkal több és bonyolultabb. Nem működőképes az az elképzelés, hogy egy ilyen plázaszerű kultúrházat kell létrehozni, ahová mindent oda lehet pakolni – fejtette ki véleményét Urbán, aki visszautasítja, hogy a Kosztolányi színházat úgy próbálják beállítani, mintha egy pénzzel elhalmozott intézmény lenne.
– Komoly anyagi gondjaink vannak, állítom, hogy a Kosztolányi Szerbia egyik legszegényebb színháza. Ha jól tudom, az épület renoválása nem egészen másfél millió eurós beruházás volt, s nem értem, hogyan jelenhet ez meg a Népszínház építésének kontextusában, ahol 20 millió eurón felüli összegről van szó, s ha jól tudom, eddig 3-4 millió eurót fektettek be. Elég furcsa, hogy ez a nem egészen másfél millió az oka a Népszínházépítésének a stagnálásának. Holott sokkal inkább arról van szó, hogy az állam nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét – szögezte le Urbán.
Mészáros Árpád színész kérdésünkre azt emelte ki, hogy itt a Kosztolányi színház új épületében sokkal emberibb körülmények vannak, mert a Harambašić utcában még mosdójuk, elfogadható öltözőjük sem volt a színészeknek.
Mikes Imre Elek színész arra emlékszik vissza, hogy a Harmabašić utcai épületben télen olyan hideg volt, hogy a közönséget is féltették.
– Nem tudom elképzelni, hogy más társulatokkal két termen osztozzunk, hisz úgy egyik társulat sem tud annyi próbát tartani, amennyit szükségesnek tart. Nagyon nehezen mennének úgy a dolgok – mondta.
