Az örökíró, a hémijszka és ami körülöttünk van címmel, a szabadkai Életjel Kiadó gondozásában megjelent kötetében Vukov Raffai Éva a magyar nyelvhasználat vajdasági tereivel: az nyelvi tervezéssel és az oktatással foglalkozik. Ahogy az a bevezetőben is olvasható, a könyv célja, hogy annak, aki elolvassa akár egy fejezetét is, lehetősége nyíljon új, más szemlélettel tekinteni saját és mások nyelvhasználatához fűződő viszonyára. S hogy mit is találunk a fejezetekben? A szerző tanulmányozta a vajdasági magyar nyelvközösséghez kapcsolódó nyelvi jelenségeket is, ismerteti a nyelvi tervezés módszereit, néhány, a régióban jellegzetes nyelvi fordulat, szó vizsgálatát. Olvashatunk nyelvjárásról, a köznyelvről, a regionális köznyelvről, a kölcsönszavakról, a nyelvi kölcsönzés okairól és típusairól, a kétnyelvűségről és a kettősnyelvűségről is, és a pedagógusok ezen a téren betöltött szerepéről, a nyelvi tervezésről, amelynek kapcsán a szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy az államnyelvnek mint környezetnyelvnek az oktatása a nyelvi tervezés egyik fontos területe. Mindemellett csemegézhetünk a szótörténetek közül, ahol olyan szavakkal találkozunk mint például a gripa, a kaciga, a firma, a siska, a suskavác vagy éppen a szokk.
