A színházigazgatóink körében készült körkérdésünkkor arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen előadásokat látnak a saját színházukon kívül, eljárnak-e más vajdasági színházakba, mennyire tudnak külföldi produkciókat látni, kikkel működnek együtt, és milyen előadások voltak nagy hatással rájuk. Kérdéseinkkel László Sándor t, az Újvidéki Színház igazgatóját, Mezei Zoltán t, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának vezetőjét, Urbán András t, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatóját, Vukosavljev Iván t, a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatóját és Árokszállási S. Mártát, a szabadkai Gyermekszínház igazgatónőjét kerestük fel.
Milyen előadást látott utoljára más színházban?
László Sándor: A Kosztolányi Dezső Színház Az eredeti Hamlet című előadását.
Mezei Zoltán: Legutóbb a Népszínház szerb társulatának bemutatóját láttam.
Urbán András:Nikola Zavišić Zapis című előadását, a Népszínház szerb társulatának bemutatóját.
Vukosavljev Iván: Két bemutatót is láttam mostanában. A szabadkai Népszínházban A csúnya című előadást és az Újvidéki Színházban a Fanny és Alexandert.
Árokszállási S. Márta: A Népszínház szerb társulatának bemutatóját láttam utoljára. Sajnos a magyar társulat bemutatóját nem sikerült megnéznem, de általában ott vagyok a bemutatókon.
Természetes, hogy eljárnak egymás bemutatóira?
L. S.: Persze, természetes. Csak akkor nem megyek el, ha például éppen játszom vagy elutaztam. A Népszínház A csúnya című előadásának bemutatójára éppen azért nem tudtam eljutni, mert Kecskeméten vendégszerepeltünk. De általában bepótolom.
M. Z.: Igyekszem követni a vajdasági színházak munkáit, ha nem is megy mindig maradéktalanul. De hiányérzetem van. Van néhány színész, aki érdeklődéssel követi a másik munkáját, de ez nem elég. Hogy ez elfoglaltság, túlterheltség, fáradtság vagy lustaság kérdése, nem tudom, de annyi biztos, hogy nagyobb érdeklődést kellene tanúsítanunk egymás iránt.
U. A.: Ez szokás. Én személy szerint ebben rossz diák vagyok, mert van, amikor egész egyszerűen nem sikerül eljutnom.
V. I.: Igyekszem ott lenni minden bemutatón, hacsak nem játszunk éppen, vagy nincs elfoglaltságunk a színházunkon belül. Ez eddig is így működött, és remélem, hogy a továbbiakban is így lesz, hiszen végül is mégis csak egy nagy család a vajdasági színházi közösség.
Á. S. M: Ezt abszolút természetesnek tartom.
Mennyire sikerül külföldi produkciókat látni?
L. S.: A temesvári Csiky Gergely Színházzal van állandó kapcsolatunk, az ő repertoárjukat ismerem. Ritkán Magyarországon is megnézek valamit. Sajnos az a paradox helyzet, hogy aki színházzal foglalkozik, az ritkán jut el színházba.
M. Z.: Egy évad során több alkalommal sikerül megtenni, hogy előadást tudjak nézni Magyarországon. Az elmúlt években sikerült bevezetni egy gyakorlatot, hogy olyan előadást, ami valamilyen rangos szakmai elismerést kapott, vagy jó híre van, a társulattal szervezetten megnézünk. Amikor utazunk valahova játszani, előfordul, hogy egy nappal hamarabb utazunk azért, hogy valamit lássunk. Ez fontos dolog a színészek fejlesztése szempontjából is.
U. A.: Annyira túlterheltek vagyunk a saját színházunkban – én legalábbis így vagyok vele – hogy nem nagyon jutok el külföldi előadásokhoz. Ha jól emlékszem, utoljára a budapesti Nemzeti Színházban láttam Nagy József egyik előadását.
V. I.: Sajnos ritkán. Ha eljutunk a kisvárdai fesztiválra vagy a POSZT-ra, akkor például ott látjuk egymást. Esetleg, ha eljutunk Budapestre, vagy ha átmegyünk Szegedre a Szabadtéri Játékokra. Meg persze akkor van erre lehetőség, ha külföldi előadások jönnek hozzánk Vajdaságba.
Á. S. M.: Külföldön sajnos általában csak akkor, amikor mi megyünk vendégszerepelni, és úgy adódik, hogy akkor más színház előadását is látjuk.
Mely színházakkal működnek, működnének együtt?
L. S.: A vajdasági színházakkal jó az együttműködésünk. Vendégszerepelünk egymásnál, de más színházakból is jönnek hozzánk rendezni, játszani, ahogy a mi színészeink is előfordulnak más színházak előadásaiban. Temesvárral, a tatabányai színházzal is jó a kapcsolatunk, egy hármas koprodukcióban együttműködtünk az Atelje 212-vel is. A vendégjátékok jót tesznek a társulatoknak is, és a közönségnek is. Persze az is igaz, hogy a kapcsolatok ápolása nemcsak szándék, hanem pénz kérdése is.
M. Z.: Ez két alapon nyugszik: a belterjes kapcsolatokon és a külkapcsolatokon. Itt a színházak amennyire tudnak, együttműködnek, színészcserék, vendégrendezések, vendégjátékok formájában. Ez a hétköznapjainkhoz tartozik. Akivel szívesen együttműködnénk, és már tárgyalások is folynak ez irányban, az a budapesti Katona József Színház. Egymás mellett, egymás barátságában több időt kell eltölteni ahhoz, hogy kiderüljön, hogyan működik, működik-e egyáltalán az egymással való kapcsolat. Az együttműködést azonban nagyon sokszor sajnos a pénz határozza meg, nem elég csupán a nyitottság, az érdeklődés.
U. A: A Bitef Színházzal működünk együtt folyamatosan és a szegedi MASZK Egyesülettel. Szívesen együttműködnék a budapesti Trafóval és a zágrábi Zagrebačko kazalište mladihhal. Ami az együttműködés formáját illeti, koprodukciós együttműködésekről, vendégjátékokról van szó.
V. I.: A vajdasági magyar színházakkal működünk együtt szorosan, hiszen állandó munkaviszonyban még nincsenek színészeink, ezért más vajdasági színházak színészei játszanak nálunk.
Á. S. M.: A gyermekszínházakkal jók a kapcsolataink. A szerbiai gyermekszínházak előadásait ismerjük, eljárunk a bemutatókra. Megkapjuk a bemutatókra szóló meghívókat Kecskemétről, Debrecenből, Győrből és máshonnan is, de az utóbbi években nem telik rá, hogy mindenhova eljussunk. Együttműködünk egyébként a szerbiai gyermekszínházakkal vendégjátékok formájában, valamint Szegeddel, Kecskeméttel, Egerrel, Péccsel, Debrecennel, Eszékkel, Rijekával, Zagrábbal, Plovdivval, Szkopjéval.
Milyen, nem a saját színháza készítette előadás volt Önre nagy hatással?
L. S.: Amit nem tudok mai napig elfelejteni, az a Népszínház Nem fáj című előadása, színháztörténeti jelentőségűnek tartom. De nagy hatással voltak rám a Kosztolányi Színház Urbit et Orbi és Dogs and Drugs című előadásai is, valamint már többször is láttam a Népszínház (Egy)mással című előadását, nagyon kedves számomra.
M. Z.: Erős színházi hatás? Most furcsát mondok. Nemrég zsűriztem a vajdasági magyar amatőr színjátszók találkozóján, ahol a magyarkanizsai csapat Faust című előadása az utóbbi egy-két év egyik legerősebb színházi élményét jelentette számomra.
U. A.: Azt kell mondjam, hogy a Kosztolányi színház Bikini-demokrácia című előadásának nyílt próbája.
V. I.: Nem is konkrét előadás jut eszembe... Azok a pillanatok kötik le a figyelmem, amikor a színpadon több helyen, két vagy több helyen egyszerre, párhuzamosan zajlanak az események.
Á. S. M.: A bolgár előadások nyűgöznek le. A bábjátékot nagyon magas színvonalon művelik.
