A szabadkai Népszínház építése már évek óta áll. A munkálatok helyett az utóbbi években inkább a pártok egymásra mutogatásának vagyunk tanúi. S időről időre különböző tervmódosításokról hallottunk, a legújabb, amely igencsak megosztotta a közvéleményt, az, hogy a Cineplexx bécsi székhelyű mozivállalat szeretné kibérelni az épület egy részét, s beruházna ennek kiépítésébe, befejezésbe. A Népszínház igazgatóbizottsága kedvezően döntött a szándéknyilatkozatukkal kapcsolatban, ám mint Saša Vučinić, Szabadka polgármestere nyilatkozta, a színház alapítóinak is jóvá kell hagyniuk, hogy az épület egy részében multiplex mozi működjön majd. A színház alapítói az önkormányzat és a tartomány, az épület tartományi és állami tulajdonban van. Mint fogalmazott, a jogilag semmire sem kötelező szándéknyilatkozatot azért kell aláírni, hogy tisztázódjon, mi a szándék az épülettel, és milyen igényei vannak a számításba jöhető beruházónak.
– Most sokan igen patetikusan azt emlegetik, hogy a mozi tökreteszi a kultúra szentélyét, de azt nem veszik tekintetbe, hogy most semmire sem hasonlít ez a szentély. Hat éve, amikor az épület bontása előtt a szabadkai városháza kék termében egy kerekasztal-megbeszélés zajlott, feltettem a kérdést, hogy mennyire van biztos garancia arra, hogy lesz pénz a színházépítésre, akkor azt bizonygatták, biztos a finanszírozása. Most a mozivállalat mintegy 2000 négyzetméteres teret venne bérbe, ugyanis a tervezők szerint az épület alapterületének 35 százaléka más célokra hasznosítható, s mivel képviselő-testületi döntés van arról is, hogy egy színházteremmel kevesebb épüljön, még legalább ekkora terület van, amely kommerciális célokra kiadható. Természetesen nagyon ügyelünk arra, hogy ne fogadóiroda vagy hasonló kapjon itt helyet, hanem olyasmi, aminek köze van a művészethez. (A tervező, Radivoj Dinulović A szabadkai Népszínház új élettere című írásában, amely a zEtna honlapján jelent meg, a Színház tevékenységével kapcsolatos közösségi és kereskedelmi célú helyiségeket – galériák, üzletek, kávézók, éttermek – említ.) Azok, akik a mozival kapcsolatos tervekre ilyen hisztérikusan reagálnak – ami szerintem a javában zajló választási kampánnyal van összefüggésben – úgy látszik, soha nem fordulnak meg a városközpontban, s nem látják, hogy milyen reménytelen képet nyújt a város szívében ez a félig kész betonváz. Egyébként, ez a színház és mozi közös épületben koncepció nem új keletű, a leendő színházépülettől 600–700 méternyire már megvalósult, s úgy tűnik, sem a Lifka Sándor Art mozinak, sem a Kosztolányi Dezső Színháznak nincsenek ebből adódóan különösebb problémái.
Öt éve épül a színház, ebből négy éve Ön a polgármester. Mit tett annak érdekében, hogy haladjon az építkezés?
– Az utóbbi két évben váltak igazán súlyossá a problémák. Nem az a gond, hogy én mit tettem, hanem az, hogy mit tettek azok, akik lobogtatták a szerződéseket, s bizonygatták, hogy ezek szavatolják, hogy meglesz az építkezéshez szükséges pénz. Az utóbbi években a pénzhiány oda vezetett, hogy ezek a 2006-ban a köztársaság, tartomány és önkormányzat részéről aláírt szerződések nem érnek semmit. Nem létezik olyan módszer, hogy ki lehetne kényszeríteni a szükséges 20 millió eurót. Nincs ennyi pénz. A másik gond: meg kell találni a módját, hogy hogyan csökkentsük a leendő fenntartási költségeket. Jegyzőkönyv van róla, hogy hat évvel ezelőtt feltettem a kérdést, hogy ki fedezi majd a jövendő színházépület milliós fenntartási költségeit.
Az elmúlt négy évben a Demokrata Párt volt hatalmon Szabadkán, a tartományban és országos szinten is. Nem gondolja, hogy az Ön felelőssége, hogy így áll a színházépítés, ahogy áll?
– Akár űrrepülőteret is elkezdhetett volna valaki építeni, a gazdasági válság közepette egyáltalán nem érezném magam felelősnek, hogy még nem fejeztük be. Ha a város költségvetését vesszük tekintetbe, a színházépület is ugyanilyen nehezen kivitelezhető, mint az űrrepülőtér. Tudjuk, a mi kötelességünk a színházépítés, de nem szeretnénk elherdálni a pénzt sem anélkül, hogy ne vizsgáljuk felül a tervet, ne nézzük meg a kommerciális tartalmakkal való kiegészítés lehetőségét. Nem akarjuk azt, hogy éveken át egy feneketlen kútba dobáljuk a pénzt. Biztos vagyok benne, fél év múlva kész tervünk lesz arra, hogy mit is lehet kezdeni a félig kész épülettel, hogyan befejezni. S ha sikerül a magántőkét is idevonzani, 2,5 év múlva rendezett lesz a városközpont, nem csúfítja el ez a félig kész betonobjektum. A városháza mellett ez Szabadka második legfontosabb épülete.
Feltételezhető volt, hogy a pártban a helyi szinttől az országosig egyetértés volt a színházépítés tekintetében, s közben mégis évek óta áll az építkezés.
– Hiába van egyetértés, ha pénz nincs az építkezésre.
Azért kérdem, mert Boris Tadić 2009-ben kijelentette, személyes felelősséget vállal azért, hogy elkészüljön a színház. Mit tud erről az ígéretről, nem kellett volna szorgalmazni, hogy valóra váljon?
– A Népszínház igazgatóbizottságának elnöke és én voltunk Tadić elnök úrnál, s megállapodtunk, a Telekom eladásából befolyó pénzből elkülönítenek a szabadkai színházépület építésére. A Telekom eladására nem került sor, s ne feledjük, 2009 óta mélyült a gazdasági válság, úgyhogy nem reális, hogy 2007 óta 2–2,5 millió eurót fordítottak a színházépületre, s most, a nehezebb pénzügyi feltételek közepette 18–20 millió eurót kellene még előteremteni. Ahhoz, hogy magát az épületet befejezzék, 7 millió euró elég lenne. Ez nagyon fontos, mert arra törekszünk, hogy szép, rendezett városközpontunk legyen. A projektum második részéhez jóval több pénz, bizonyos számítások szerint legalább 10 millió euró kellene, mert igen drága a berendezés, felszerelés: a világítás, hang- és színpadi technika. Ha valakinek azok közül, akik most bírálnak bennünket, a miénktől jobb elképzelése van, hogy tényleg befejeződjön már a színház építése, nyugodtan álljon elő vele. Emlékszem, 2006-ban a bontás előtt 17 perces propagandafilmet mutatott be az akkori önkormányzati vezetés, amikor a színházépület bontásáról volt szó. Nem az én gondom, hogy az akkori pártelnökükkel összevesztek, de az a célom, hogy ismét életre keljen a városközpont. Az bizonyos, hogy a választások után a leendő köztársasági, tartományi és városvezetésnek foglalkoznia kell a színházépítéssel. Amikor polgármester lettem, a színház-, a sétaerdei uszoda és az Y-ág építését is megörököltem, s gyakran tapasztaltuk, amikor valamit lépni akartunk, abban a meggyőződésben élve, hogy valaki már megtette az előző lépéseket, kiderült, hogy nemigen történt semmi, s mindent elölről kellett kezdeni.
Egyetért-e azzal, hogy a színház a VMSZ és a DP helyi küzdelmeinek áldozata?
– Nem. Nekem inkább a VMSZ-en belüli viszály áldozatának tűnik. Az akkori kulturális tanácsos és a párt akkori elnöke teljes egyetértésben dolgoztak azon, hogy megvalósuljon a színházépítés, majd 2008-tól hirtelen nem ez lett a prioritás, hanem a Lifka Sándor Art mozi és a Kosztolányi színház épületének építése. Mindazok közül, akik vitatkoztak Kasza úrral a színházépítés túlméretezett tervei miatt, már csak én nem hátráltam ki. A DP teljesen elutasítja, hogy az eredeti tervekhez visszatérjünk, hogy 3 színházterem legyen, s teljesen fölösleges 8000 négyzetméternyi irodahelyiség. A mostani reális körülményekhez alkalmazkodó tervet kell készíteni.
| A Szerbiai Egyesült Régiók szabadkai szervezetének tegnapi sajtótájékoztatóján Viktorija Aladžić, az Építészeti Egyetem docense Szabadka építészeti örökségének megóvásáért emelt szót. Rámutatott arra, hogy bizonyos problémákkal csak közvetlenül a választások előtt foglalkoznak, ilyen a szabadkai színház épülete is. – Teljesen világos, hogy a város előző és jelenlegi politikai vezetőségének sincs ötlete, mihez kezdjen az épület betonszerkezetével. A színház épülete mindig is a város politikai és társadalmi tükörképe volt, s ma is az. A város jövőjét érintő különböző határozatokat komolyabb megfontolás és koncepció nélkül hozzák meg, így az első ötlet egy háromtermes színház volt, majd kereskedelmi funkciót szántak neki, egy szinttel kisebbre tervezték, s végül következett a mozi ötlete. Mindez azt mutatja, hogy politikusaink még a színház lerombolásakor sem voltak érdekeltek a színház kérdésében, s eddig egyetlen ötlet sem adott választ arra, hogy az épületet mikor fejezik be, milyen tartalmakkal rendelkezik, sem arra, hogyan fog kinézni. Az építésznő szerint a zöld szökőkút és a helyére tervezett, csúf, modern szökőkút esete is hasonló, melyről, úgy tűnik, megfeledkeztek, s mindaddig nem is törődnek vele, amíg valakinek jobb ötlet híján eszébe nem jut ismét foglalkozni vele. – Vajon nem győződtünk még meg arról, hogy hanyatláshoz vezetnek a megalapozatlan víziók, mint a Szabadegyetem mögötti nyári mozi betonszerkezete, a Beograd áruház épülete, a Sétaerdei medencekomplexum betonváza vagy a Zsinagóga elhanyagolása? A színház épülete a városközpont szívében van, és végső ideje foglalkozni vele, mint ahogy annak is, hogy a politikusaink megkomolyodjanak, és felelősségteljesen álljanak hozzá a színházépület tervének kidolgozásához – tette még hozzá Viktorija Aladžić. |
