Szárnyas tükör volt,
földig ért.
Üvegből készült, mint az ablak.
De nem kertekre, háztetőkre nyílt.
Engedelmesen
azt tükrözte, mi elébe került,
mintha semmi nem lett volna mögötte.
(...)
,,Itthon vagyunk” – mondta a Kisfiú,
és azzal
átléptek az üveglapon.
(Pilinszky János: Kalandozás a tükörben)
A Kobez – Center Memoire du Corps új produkciója négy, a világot járó művész életútját eleveníti meg a színpadon. A tánc világnapján a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház színpadán láthattuk Döbrei Dénes és Varga Heni táncprodukcióját, kalandozhattunk el a Latifa La Forestier és Rodolpe Bourotte által megszólaltatott zenei világban.
A Döbrei–Varga kettős táncprodukciója mögött sok-sok érzés, hangulat, gondolat, történés található: benne vannak a test- és lélekgyötrő gyakorlással töltött órák, a premierek láza, az úton töltött idő – nem véletlenül a bőrönd az előadás egyik legfontosabb kelléke –, jelen van mindaz, amit Japánban, Franciaországban és másutt átéltek, de megjelenik a honvágy is, a felületes ismeretségek és barátságok, a szerelem, két ember egymáshoz csiszolódásának mozzanatai... S a művészházaspár által annyira tisztelt, szeretett Pilinszky költészete is fontos szerepet kap az előadásban, amelyet eddig Szerbiában a belgrádi és szabadkai közönség láthatott.
