A Bányai János Irodalmi Alapítvány szervezésében tegnap Bácsfeketehegyen emlékkonferenciát tartottak Bányai János akadémikus, kritikus, irodalomtudós, prózaíró, szerkesztő, egyetemi tanár születésének 85. évfordulója alkalmából. Az ünnepség az emléktábla leleplezésével kezdődött, amely az eseménynek helyszínt biztosító Bányai János Emlékház falán kapott helyet. Szűcs Balázs, a Bányai János I. A. elnöke lapunknak elmondta, hogy sikerült méltó emléket állítani Bányainak.
– Az emléktábla-állítás egy régi ötlet, amit most sikerült megvalósítani. Köszönhetjük ezt elsősorban Magyarország kormányának, azon belül a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, valamint a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Most volt meg az anyagi keret, hogy egy méltó emléket állítsunk Bányai Jánosnak az egykori családi házán. A táblaavatás után emlékkonferenciára került sor. Ez egy tudományos konferencia volt, az előadók szakmai felkészültségéből adódóan, de elsősorban az volt a célunk, hogy emlékezzünk Bányai Jánosra, az ő munkásságára, örökségére, és kikutassuk, hogy mit jelentett ez akkor, amikor ő élt? Mit jelentett a vajdasági magyar irodalomban az ő jelenléte, és mit jelent az öröksége a jelenben? Feltételezzük, hogy azok az irányelvek, amiket ő akkor lefektetett, és amik szerint dolgozott, hatással lesznek a jövőre is. Ezeket az elveket próbáljuk meghatározni, s bízom benne, hogy mi is meghatároztunk olyan irányelveket, amelyek szerint mi tudunk működni – fogalmazott az elnök.
Az emléktábla-avatást követő emlékkonferenciának három előadója volt: mgr. Bordás Győző prózaíró, kritikus, dr. Marko Čudić, a Belgrádi Egyetem hungarológiai tanszékének rendes tanára és Hugyik Richárd, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának kultúráért felelős tagja. Ők mindhárman Bányai János életét, a hozzá fűződő viszonyukat és munkásságát taglalták. A konferenciát Maurits Ferenc festőművész állandó kiállításának megnyitása követte, amely során közreműködött Miroslav Jovančić zenész. Ennek kapcsán az alapítvány elnöke elmondta, hogy Bányai János nagyon szoros kapcsolatot ápolt Mauritssal.
– Barátok voltak, kollégák, és az nagyon kölcsönös viszony volt. Bányai sokat írt Mauritsról és munkásságáról, illetve Maurits is nagyon sokat foglalkozott Bányaival, egy egész opust szentelt neki. Természetszerű, hogy itt méltó helye van az ő munkáinak, úgyhogy idevarázsoltunk egy állandó kiállítást – mondta el Szűcs Balázs.
Szakmai beszélgetés (Lakatos János felvétele)
A kiállított képek és alkotások mind Bányai Jánoshoz kötődnek, számolt be lapunknak Maurits Ferenc.
– Minden kiállított munka kötődik Bányai Jánoshoz. Három sorozatról van szó, az egyik a 60. születésnapjára, a másik a 70. születésnapjára készült. 2012-ben pedig készítettem egy nagyobb sorozatot, amelyből egy önálló tárlat nyílt Szabadkán. A könyvszekrényekben egy Pilinszky-kötet van, valamint 84 rajz. Ezek a munkák Bányaihoz szólnak, ilyen értelemben kerültek ide – fogalmazott a művész, majd arról is szólt, hogy a kiállított alkotások egy állandó kiállítás anyagát képezik. Maurits elmondta, hogy óriási jelentősége van annak, hogy létrejött egy olyan intézmény, mint a Bányai János Emlékház.
– Ez tulajdonképpen Bányai szülőháza, amelyben az ő könyvtára volt. Most pedig valóban egy modern könyvtárrá változott. Aztán ide köthetők dolgok, amik a fiatalokhoz kapcsolódnak, tehát ez egy nagyon pozitív jellegű kulturális intézmény. Jó érzés, hogy a műveim itt találtak otthonra – mondta el a Maurits Ferenc.
A kiállításmegnyitót követően szakmai beszélgetés zárta az események sorát, amelyen Maurits Ferenc, Szarka Mándity Krisztina művészettörténész, Miroslav Jovančić, a Szabadkai Kortárs Galéria kurátora, zenész és Szűcs Balázs vett részt.
Nyitókép: Lakatos János felvétele
