Kedden este elkezdődött a tizenhatodik Desiré nemzetközi és regionális kortárs színházi fesztivál. Az előző évekhez hasonlóan a rendezvénysorozatot Urbán András fesztiváligazgató nyitotta meg, aki arra kérte a közönséget, hogy fejezze ki szeretetét, vastapssal köszöntse a színházat. Ez kötődik a Desiré idei jelmondatához, ami azt hirdeti: a színház győzelem.
– A világunkat kegyetlennek, keménynek, végtelenül primitívnek élhetjük meg, amikor pedig még így is létrejön egy színház, egy színházi fesztivál, az a kultúra győzelmét jelenti. Másrészt egy összetett művészetről van szó, a színház egy emberközpontú intézmény, ahol emberek játszanak, és azt más emberek nézik. Valamiféle interaktív kommunikáció jön így létre, ezért antropológiai szempontból is fontos, hogy létezzen színház.
Amikor Újvidékre távoztam, nem voltunk biztosak benne, hogyan fog működni a fesztivál szervezése és lebonyolítása, de minden folytatódik, ahogyan elterveztük, és újra eljött a pillanat, amikor megnyitjuk a Desiré fesztivált. A reményeim szerint ez is egy nagyon jó fesztivál lesz, érdekes, izgalmas, őszinte és szókimondó előadásokkal – hallottuk Urbán Andrástól.
A zene és az univerzum
A Desiré fesztiválon 2021-ben Nagy József az Omma című előadást mutatta be kiváló táncosokkal, és abban az évben ezzel a produkcióval kezdődött a fesztivál. Az idén visszatértek a táncosok, hogy folytassák a történetet, ezúttal pedig Nagy József is csatlakozott hozzájuk a színpadon. Míg az Omma a tánc, a mozgás eredetével foglalkozott, ez alkalommal a zene került középpontba.
– Valójában a táncosok kértek meg arra, hogy folytassuk a munkát, ezt az előadást. Úgy érezték, hogy még sok mindenről lehetne szó, és ezt én is így gondoltam. A mozgás, a tánc vagy a rítus eredete tulajdonképpen összeköthető a színház eredetével is, amikor a rítus átment vállaltabb előadási formába. Ehhez kötődően mi azt vállaltuk, hogy a rituális tánccal kortárs megközelítésből foglalkozunk, és úgy gondoltuk, hogy erre érdemes időt szentelni. Úgy döntöttünk tehát, hogy folytatjuk az egészet. Eleve Afrikára fókuszáltunk, most viszont szélesebbre tártuk a látókörünket, és a zenén, a mozgáson keresztül az univerzumot is megszólítottuk, kérdőre vontunk, hogyan is kezdődött minden. Az előadásunk címe azért is Telihold, mert próbáltuk megérteni, mi történik a kozmoszban, emellett közel áll hozzánk, számos mítosz, hiedelem fonódik köré. Érezni is azt, amikor telihold van, valami mintha másmilyen volna. Talán véletlen, de a turnénk folyamán több játszásunk is teliholdra esett.
Pallagi Melitta és Nagypál Gábor (Molnár Edvárd felvétele)
A próbák idején sok felvételt néztünk a hatvanas évek Chicagójáról és New Yorkról, amik mindig is nagy hatást tettek rám. Ebből indultunk ki, és sok jazz-zenét hallgattunk. Kihívást jelentett számunkra az, hogy olyan táncot fedezzünk fel, aminek nincs műfaja. Ami primitív, jó értelemben véve, de teljesen mai dramaturgiával megoldva – fejtette ki Nagy József, akitől azt is megtudhattuk, miért tért vissza mégis a színpadra, mivel azt mondta, hogy már nem tervez fellépni.
– Kiderült, hogy ez nem olyan dolog, amit könnyen abba lehet hagyni. Ebben az előadásban lett volna egy bábfigura, egy marionett is, de a próbák folyamán arra jutottunk, jobb lenne, ha inkább én játszanám élőben. Így kerültem ismét színpadra, és ez kedvet adott a folytatáshoz. Most az is tervben van, hogy egy régebbi táncosommal készítsek egy duettet – hallottuk Nagy Józseftől.
A bölcsészlány esete az ördöggel
A Desiré fesztivál visszatérője a budapesti Stúdió K Színház is. Ezúttal a David Greig műve alapján, Kovács D. Dániel rendezésében készült Prudencia Hart különös kivetkezése című, megható és izgalmas, elmés és szellemes szövegű előadást láthattuk. A produkció kalandos létrejöttéről és arról, hogy mi köze mindehhez a mesterséges intelligenciának, Gyarmati Katával, a Stúdió K Színház igazgatójával beszélgettünk:
– Nagy hangsúlyt fektetünk a kortárs darabokra is. Ebben gondolkodva először egy másik drámára esett a választásunk, de kiderült, hogy nem vagyunk egyedüliek, más már elkezdte rendezni. Így tovább kutattunk, eléggé sikertelenül. Kezdett már a pánik kerülgetni bennünket, tudtuk, hogy milyen drámát keresünk, de nem találtunk. A Stúdió K repertoárja összefügg azzal is, hogy milyen anyagi helyzetben vagyunk, így tudtuk azt is, hogy ez úgymond egyszemélyes történet lesz. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az alkotócsapatot szinte csak a rendező teszi ki egy személyben, díszletre és jelmezre nem igazán futja. Kovács D. Dániel viszont nem adta fel, a ChatGPT-hez fordult és addig kérdezgette a kortárs darabokról, míg rátalált erre az ír szerzőre. Ez a dráma valójában egy ír nyelvi bravúr, egy kortárs ír ballada rímekbe szedve, és arról szól, hogy egy bölcsészhallgató, balladakutató találkozik az ördöggel. A darabot még nem lett lefordítva magyar nyelvre, erre Závada Pétert kértük fel. Így készült el egy kortárs magyar friss fordítás, a szöveget pedig tulajdonképpen behoztuk a budapesti köztudatba – tudtuk meg Gyarmati Katától.
Az előadást különös térválasztás is jellemezte, a Jadran előterében kezdődött, folytatódott a színházteremben, a végére pedig visszatértünk az előtérbe:
– Mivel nem volt lehetőségünk díszletre, ún. kocsmaszínházas jellegre gondoltunk, zenéléssel és büfézéssel megoldva. A Stúdió K-ban az előadás idején folyamatosan üzemel a büfé, itt, Szabadkán pedig a Jadran előterét alakítottuk át. Eddig még nem tájoltunk az előadással, csak a Stúdió K-ban játszottuk, de más térhez is kiválóan igazítható – mondta Gyarmati Kata.
Az előadás szereplői: Pallagi Melitta, Nagypál Gábor, Lovas Dániel, Samudovszky Adrian, Homonnai Katalin, Nyakó Júlia, Spilák Lajos és Szabó Sipos Ágoston voltak.
Nyitókép: Jelenet a Telihold című előadásból (Molnár Edvárd felvétele)
