A másság, a kirekesztettség, a peremlét és az egyén társadalmi diszkriminációjának különféle aspektusait vizsgálja a Belgrádi Drámai Színház, Kokan Mladenović rendezésében készült Az elefántember című produkciója, amelyet a közönség a Desiré fesztivál második napján tekinthetett meg. Az előadás azt a kérdést is feszegeti, hogy vajon szégyen-e az egyediség.
A társulat Dimitrije Kokanov Elefánt dráma: Esszé a színházi ábrázolás problémáiról című színművének részleteit vette alapul. A kiinduló pontja viszont igaz történet, Joseph Merrick esete – a viktoriánus kori Angliában –, amely orvosokat, művészeket is megihletett, David Lynch 1980-ban készített róla filmet.
A produkció címszereplője Ozren Grabarić a sajtótájékoztatón azt taglalta, hogy a rendezővel kutatásokat végeztek, így az esszétől, a drámától, tulajdonképpen eltávolodtak, az előadás pedig egy sajátos társadalomkritikának is felfogható.
– Egy egyén külseje, torzszülöttisége által, tulajdonképpen a társadalom belső deformációiról is szól – fejtette ki a színész.
A szereplőgárda része volt Mirjana Karanović is, akit mindig öröm látni, úgy filmeken, mint a színpadon. Külön öröm, amikor Szabadkán találkozhatunk vele, akár a filmfesztiválon, vagy a Desirén. Az ünnepelt szerb színésznő tavaly is itt volt, akkor a Szarajevói Nemzeti Színház produkciójában, Haris Pašović szerzői projektjében, a Marlene Dietrich: A vádirat öt pontja című előadásban játszott címszereplőként.
Kokan Mladenović rendező szintén nem ismeretlen a szabadkai közönségnek, több ízben láthattuk előadásait a Desirén, többször rendezett a Kosztolányi Dezső Színházban is, a Felhő a nadrágban, a Gusztáv a hibás mindenért, és Az utolsó kislányok című produkciókat is ő állította színpadra.
Nyitókép: Jelenet Az elefántember című előadásból (Molnár Edvárd felvétele)
