„Belgrád. A főváros előtt a domboldalon hosszú pihenőt tartanak. Szégyellnének velük nappal végigmenni Belgrádon. Sötétedés előtt néhány SS-katona érkezik oldalkocsis motorkerékpáron. Kíséretükben vonulnak át a városon. Kirakatok, villamos, nők, mozi, kávéházak, bámészkodók. Mint mindenütt, itt is ételt próbálnak a kezeikbe nyomni. A keret ellökdösi őket. Erre a belgrádiak dobálni kezdik az ennivalót a menet közé. Egymást taposva kapkodják fel az ételt. A németek nevetnek a kavarodáson...” – részlet abból a monodrámából, amit a Radnóti Miklós utolsó hónapjaival foglalkozó, Kőszegi Ábel Töredék című könyve alapján Tóth Péter Lóránt, Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó adott elő Belgrádban, a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi székházában, zarándokútjának első állomásán. A versvándor megköszönte a belgrádiaknak, hogy akkor segíteni próbáltak a munkaszolgálatosoknak, akik között ott volt Radnóti is.
Tóth Péter Lóránt Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó Belgrádban (Miklós Hajnalka felvétele)
Tóth Péter Lóránt Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából indult útnak, mégpedig augusztus 31-én, csakúgy, mint a tragikus sorsú költő. A Borban felállított Radnóti-szobortól indult el, hogy gyalogosan végigjárja annak az erőltetett menetnek az útját, amin Radnóti Miklós mindössze 35 évesen, 3200 társával elindult.
„Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
A lepkét könnyű szél sodorja, száll.
Érik bennem, kering a halál.
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik. Füstölög a halál. Élni szeretnék...”
Tóth Péter Lóránt, előadva a kényszerszolgálatosok gyötrelmét és elszavalva Radnóti megrázó verseit, a közönséget beavatta abba is, hogy augusztus 31-én, szombaton, amikor ő elindult a költő életének utolsó útvonalán, a Crni Vrhhez kívánt eljutni, de egy idő után elfogyott az út, még gyalogosan sem tudta folytatni, vissza kellett térnie a bányavárosba. Emiatt vasárnap reggel 25 kilométer mínusszal indult újra zarándokútjára, de ekkor már a főút mentén. Napi 35–38 kilométert gyalogolt, hogy behozza a lemaradást, hiszen abban a tempóban kívánja megtenni az utat, ahogy azt a munkaszolgálatosok tették. A lemaradást még Belgrád előtt sikerült behoznia. Bortól Belgrádig Bődi Szabolcs, Kunszentmiklós polgármestere kísérte mikrokombival, ennek ellenére megviselte az eddig megtett út.
– A hegyek nagyon kemények voltak és nehezen járhatók. A síkságon pedig az volt baj, hogy nagyon hosszúak voltak az utak. Lélekölő hosszú utakon kellett menni, menni... Az autók jöttek, kamionok előztek, nagyon veszélyes volt az út – foglalta össze élményeit a versvándor. Hozzátette, idegölő volt a meleg. Idegölő volt a hegymenet. Majd 10–20 kilométeren át a folyamatosan egyenes út. Felmerült benne a kérdés, ami egész úton foglalkoztatta: olyan körülmények között, amiben Radnóti Miklós volt, hogyan jutott el Borból Abdáig.
Tóth Péter Lóránt Belgrádtól már egyedül folytatja az útját, de számít arra, hogy vajdasági útján, majd a horvátországi szakaszon és Magyarország területén is csatlakoznak majd hozzá. Több mint 800 kilométert tesz majd meg az útja során, a legnagyobb részét gyalogosan.
Tóth Péter Lóránt elmondta, számára gyönyörű élmény volt Lager Heidenauba elmenni. Igaz, ott most már nincs semmi a táborból, az épületek helyén erőd van, egy dombos lankás rész a tábor helye. Mégis, középiskolás kora óta vágyott arra, hogy lássa azt a helyet, amiről Radnóti a Bori notesz verseiben ír, és most látta, és járt Žagubicában is.
A versvándor hétfőn Pancsován lép fel, majd Vajdaság területén több helyen is találkozik a helyi közönséggel.
