A zentai Városi Múzeumban nyílt meg Lázár Tibor fiatal festőművész, a zentai Bolyai TGK képzőművészet szakos tanárának Habsburg pop című kiállítása. Ahogyan a művész is vallja, munkái erősen kötődnek vidékünkhöz és annak múltjához, melyet egészen egyedi módon, markánsan sajátságos eszközökkel ábrázol, csendéletei egyszerre harsányak és csendes-sejtelmesek, egy-egy festményt hosszú percekig el lehet nézegetni, formái, árnyalatai beindítják a fantáziát, ugyanakkor megnyugtatóan hatnak az idegekre. Ott van bennük egy időben a Monarchia „operett-optimizmusa” és az azt leromboló világégések letargiája, melankóliája. Az ő szavait idézve, „mindezt kortárs képzőművészeti nyelvezettel ábrázolja, amelybe az utca művészete és pop elemek szűrődnek be, mintegy rámutatva a korok és azok divatjainak mulandóságára.”
A kiállítást Miroslav Jovančić festőművész és Beszédes István író/költő nyitották meg.
Jovančić a kiállító művész szellemes hozzáállását hangsúlyozta, amellyel a múlt alkotásait autentikus módon parafrazeálta, olyan eszközökkel, melyek a pop art és a street art eszköztárával rokonok. Beszédes megjegyezte, hogy Lázát Tibor generációja éppen a 90-es évek válságos időszakában nőtt fel és szocializálódott, és vannak közöttük, akik ezen túl – ennek ellenére vagy éppen ennek köszönve – felül is tudták írni ezeket az éveket, színes alkotói világokat hozva létre tele hiteles közléssel és meglepetéssel, a kiállításaik pedig események – mint ez is itt. Identitáskeresésében Lázár alkotói folyamata egy kollektív identitásig jutott el. Gondolatok, motívumok, színek és fények játéktere ez, finom iróniát, önreflexív életbölcseletet, kritikai távolságtartást, részvétet és felülemelkedést sugároz.
