Vajon a szerb Novak Đoković jobb teniszező-e, mint amilyen asztaliteniszező a kínai Ma Long, a decemberi férfi-világranglista első helyén álló játékos? Aki követi mindkét sportot, az nyugodtan kijelentheti: nem.
A tagadást természetesen illik tényekkel alátámasztani. Đoković az év első felében 41 mérkőzést nyert meg sorozatban, Ma Long pedig az év második felében, június elejétől december végéig 40 egyéni találkozón nem talált legyőzőre. Ez alatt a hat hónap alatt a 23 éves játékos megnyerte a Kínában, Svédországban és Ausztriában megrendezett Pro-tour versenyt, az Ázsia-kupát, Kína országos bajnokságát és a november végén Londonban megrendezett Pro-tour torna döntőjét is!
Mégis a világ legtöbb (sport)napilapja Đokovićtyal volt és van tele (ami Szerbiának kimondottan jó reklám), míg az asztalitenisz és Ma Long már jóval kevesebb helyet kap az újságokban.
Hogy ez változzon, a Nemzetközi Asztalitenisz-szövetségnek (ITTF) minél előbb egy jól megfogalmazott apróhirdetést kellene feladnia a legolvasottabb nyomtatott sajtótermékek és a hírportálok hirdetőosztályának:
„Az ITTF olyan kiváló asztaliteniszezőket keres a világ minden országából, akiket a környezetük színes egyéniségnek tart, és tökéletesen beszélik az angol nyelvet.”
A tenisz oda jutott, hogy most már a korábban az angol nyelvvel hadilábon álló Nadal is a világnyelven nyilatkozik a mérkőzések után, ám az asztaliteniszben az ázsiaiak, akik az érmek, dobogós helyezések 90 százalékát begyűjtik a tornákon, nem beszélnek idegen nyelv(ek)et, így az ő kérdezésükhöz mindig tolmács kell. A másik probléma pedig, hogy míg teniszben a legjobbak – amikor az eredmény és a helyzet engedi – igyekeznek szórakoztatni a közönséget, akár egy tánccal, akár egy beszólással, addig a pingpongban nagyon ritka az olyan esemény, amelyre az újságírók, fotósok lecsapnak, az internetes olvasók pedig rákattintanak. A nézőnek pedig az kell, hogy lássák, a sztárok is emberek: Murray kiszól és veszekszik az anyukájával, Federer sírva fakad egy újságírói kérdést követően, adogatás fogadásakor Nadalt zavarja alsónadrágjának „rakoncátlankodása”… Az ilyen megnyilvánulások eladhatóvá teszik a sportágat, mind a helyszínen levő nézőknek, mind a televízió előtt ülőknek.
Az asztaliteniszből jelenleg hiányoznak a színes figurák: olyanok, akiknek egy-egy nyilatkozata képes kiváltani egy kis szópárbajt, reakciókat a megnevezett játékosból vagy a szakértőkből. Persze a ranglistán minél magasabban jegyzett játékos ad nyilatkozatot, annál többen figyelnek fel az interjúra. A pingpongban azonban ez nem működik, mivel a férfiranglistán az első kilencben nyolc ázsiai (a kakukktojás a német Timo Boll) játékos található, ebből hét kínai. A nőknél – és most tessék megkapaszkodni! – az első nem ázsiai játékos a 28. helyen található, ő a fehérorosz Viktorija Pavlovics. Igaz, van előtte egy „német” és két „holland”: Wu Jiaduo, Li Jiao és Li Jie.
Nemrég jelentette be az ITTF, hogy a Pro-tourt felváltó világsorozat 2012-es szériájának 16 állomásán összesen rekordnak számító 2,5 millió dollár pénzdíjat osztanak ki. A sorozat első versenyét a budapesti Syma Csarnokban rendezik majd január 17. és 21. között. Gazdasági válságban dicséretes eredmény ez, hiszen azt jelenti, hogy nőtt az asztaliteniszre szánt pénz: a sorozat decemberi, évzáró döntőjén egymillió dollár lesz a tét, s a két győztes egyaránt 104 ezret vihet majd haza – ez az eddigi legnagyobb pénzdíj a sportág történetében. És hogy mennyire igazságtalan a világ, az is bizonyítja, hogy Wayne Rooney, a Manchester United játékosa – heti 404 ezer dolláros fizetésével – 44 nap alatt keresi meg az asztalitenisz-világsorozat összdíját. A budapesti torna első helyezettje a férfiaknál és a nőknél is 5000-5000 dollárral lesz gazdagabb: az MU csatára ennyi pénzt 130 perc alatt tesz zsebre…
* * *
Szerbiában az országos csapatbajnoki címeket vajdasági csapatok nyerték: a férfiaknál a nagybecskereki Banat (Đorđe Borčić, Uroš Gordić, Ilija Majstorović, Marko Petkov), a nőknél pedig a Zenta. Utóbbi az elmúlt kilenc év alatt nyolcadik országos csapatbajnoki címét gyűjtötte be, s magabiztos léptekkel halad a klub 11. titulusa felé. E lépegetés közben egy rekordot is beállítottak Mellik Zoltán játékosai: a 2011/2012-es idényben úgy nyerték meg az őszi idényt, hogy mind a kilenc meccsüket 4:0-ra nyerték, vagyis egyetlenegy mérkőzést sem veszítettek el a ligában, így valamennyien (Gyurcsik Aliz, Makszuti Anetta, Mirković Brigitta, Tóth Éva) százszázalékos eredménnyel zárták az idény első részét. Amilyen jó eredmény ez a zentaiak szemszögéből figyelve, legalább annyira lesújtó a szerbiai női asztalitenisz számára, hiszen erős meccsek nélkül a liga élvonalába tartozó versenyzők aligha fognak fejlődni.
Ami a szerbiai és a magyarországi versenyzők 2011-es teljesítményét illeti, mindenképpen ki kell emelni a szerb Aleksandar Karakašević és a magyar Tóth Krisztina két-két Európa-bajnoki bronzérmét, amit a lengyelországi Gdańsk Sopotban szereztek: Karakašević egyéniben és párosban, a szlovén Bojan Tokićtyal az oldalán állhatott fel a dobogó harmadik fokára, míg Tóth 15. Eb-érmét gyűjtötte be, azzal, hogy csapatban (Póta Georgina, Lovas Petra, Madarász Dóra, Pergel Szandra, edző: Téglás Péter) és a Pótával alkotott párosban is harmadik lett. Karakašević egyéni érme az Eb legnagyobb fegyvertényének számított, különösen azért, mert a nyolc között négy német játékos is volt, s a 36 éves balkezes asztaliteniszező bebizonyította, okosan és koncentrálva játszva még ma is képes a jó eredményre. Magyarországnak három képviselője már van a londoni olimpián (Póta, Tóth, Lovas), Szerbia pedig bízik abban, hogy Karakaševićnek, Pető Zsoltnak, Erdélyi Annamáriának, Fehér Gabriellának is jól sikerül az olimpiai selejtező, így ők is ott lesznek a július 27-én kezdődő ötkarikás játékokon.
