Az ezüstérem is szépen csillog. Fotó: Ótos András
Ulrik Wilbek, a dánok Tunéziában született szövetségi kapitánya, amikor csapata az Európa-bajnokság 2. fordulójában két góllal kikapott Szerbiától, a mérkőzés után azt nyilatkozta, szeretné, ha a két együttes még egyszer összemérné az erejét a szerbiai kontinensbajnokságon.
Vágya teljesült, hiszen a X. férfikézilabda-Eb fináléjába, amelyet 22000 ember előtt a belgrádi Arena Sportcsarnokban rendeztek meg vasárnap délután, Szerbia és Dánia jutott. A mérkőzés előtt húsz perccel a konferanszié megpróbálta feltüzelni a szurkolókat, s felszólította a nézőket, hogy tegyenek egy hangpróbát, melyik szektor milyen hangosan tud drukkolni. A csapatok bemutatását végző és a mérkőzés fontosabb pillanatait közlő személy még a mérkőzés előtt jelezte, a hangosbemondó segítségével nem szurkolhat. Ennek persze előzménye volt, ugyanis szombaton az Európai Kézilabda-szövetség arra kérte a szervezőket, hogy a Belgrádban tevékenykedőszemély helyére mást nevezzenek ki a döntőre, ugyanis panasz érkezett, hogy a korábbi meccseken a hangosbemondó túlzásba esett, s többet foglalkozott a szerb csapat buzdításával, mint a pályán történtekkel…
Még a Szerbia–Horvátország elődöntőn történt, hogy egy szerb szurkoló Ivano Balićot és/vagy Slavko Golužát akarta eltalálni egy fémpénzzel, ám rosszul célzott, és honfitársának, Žarko Šešumnak a szemét találta el, akit azonnal kórházba kellett szállítani, s mivel az elülső szemkamrája megtelt vérrel, a döntőben sem léphetett pályára. Hihetetlen szerencsétlenség ez Šešum szempontjából, akinek 2009-ben a román Marian Cozma halálát megelőző incidens során is megsérült a szeme.
Szerb szempontból nem épp a legjobban kezdődött a találkozó, hiszen Landin védéseit Hansen- és Eggert-gól követte, s az első szerb találatra több mint öt percet kellett várni, amikor Beljanski és Nikčević kihagyott helyzetei után Prodanović lőtt gólt (1:2), majd Manojlović egyenlített. Az újabb két dán találatra Vučković válaszolt, ami után Stanić-védés következett: a kapus azonnal eksztázisba is esett, kiintett a közönségnek, hogy még hangosabban biztassák a csapatot, amely először jutott Európa-bajnokság döntőjébe. A kétgólos dán előny az egész félidőre jellemző volt, csakúgy mint a két csapat remek védekezése, hiszen az első félidő végén 9:7-es dán vezetést mutatott az eredményjelző. A szerb válogatott számára ez még előnyösnek is mondható, annak tudatában, hogy Marko Vujin egyetlenegyszer sem, Momir Ilić pedig egyszer, egy hétméteresből lőtt góllal iratkozott fel a góllövőlistára. Stanić a döntő első félidejében is szenzációs volt, 20 lövésből 11-et hárított (55 százalék), de ha rá a szenzációs jelző illik, akkor a dán kapus, Landin 61 százalékos(!) teljesítményére (18 lövés, 11 védés) nem nagyon lehet szavakat találni. Szerbia az első játékrészben nem tudott indításból gólt lőni, amiért Svan Hansen okolható, ugyanis egyszer sem hagyta magára a szélvészgyors Nikčevićet.
Mint már említettük, a szerb és a dán válogatott az Európa-bajnokságon egyszer már összemérték erejüket: a belgrádi Pionir Sportcsarnokban megrendezett találkozón Szerbia 24:22-re nyert. Érdekesség, hogy a félidőben akkor is a dánok vezettek, méghozzá ugyanúgy két góllal, mint a vasárnapi finálé első játékrésze után.
A második félidő dán gólokkal kezdődött (7:11), ami után a szerb csapat percei következtek: Stanić újabb bravúrjai után sikerült felzárkózni két gólra, ám a 38. percben Ilić hétméteresét Landin hárította. Egy perccel később Toskić lövése ellen azonban már ő is tehetetlen volt. A hangulat ekkor a tetőfokára hágott, az Arenában tartózkodó nézők egy zsongó méhkasra hasonlítottak, akik tiszta erejükből fütyülték a dán támadást, és teli torokból ordították az országuk nevét. S a közönségről még egy pár mondat: voltam már életemben néhány sporteseményen, de olyannal, hogy a körülöttem ülő-álló 10 emberből 8 szidja a bírók édesanyját, még nem találkoztam. No de ami késik, nem múlik, most már ezen is túl vagyok, vagyunk…
A szurkolók biztatása a dánok közül Mikkel Hansent egyáltalán nem zavarta, ugyanis ő sorozatban lőtte a gólokat, még akkor is, amikor fent volt a bírók keze, s mindenki tudta, hogy lövés következik. Neki köszönhetően 15:12-re vezetett Dánia, majd ehhez még hozzátett egy gólt, így a 48. percben Dánia négy góllal vezetett. A szerb szurkolók számára igazán nagy örömet ekkor az jelentett, hogy Stanković lövése fejen találta Landin kapust… A dán kapust nagyon megzavarhatta ez az eset, ugyanis perceken át semmit sem hárított, s így Szerbia egy gólra csökkentette a hátrányát (15:16, 16:17). A dánoknak volt egy sokszor eljátszható kérdésük:
– Mi kell, Hansen?
– Gól kell, Hansen… – és ez mindig be is jött, ugyanis a dánok sztárja a 19 gólból 8-at lőtt. Négy perccel a vége előtt egy gól volt a dán előny, ám Lauge Schmidt szemfülességének köszönhetően Dánia 20:18-ra vezetett. Hansen mellélőtt, Vučković pedig támadószabálytalanságot vétett. Két perccel a vége előtt szinte nem volt olyan ember, aki ült volna, mindenki felállt, s bízott a csodában, amely a hosszabbítás kiharcolásából állt volna. Ez azonban elmaradt, a dánok okosan őrizték meg előnyüket, s 22000 szerb szurkoló előtt 2008 után megnyerték az Európa-bajnokságot. Az i-re a pontot ki más, mint Hansen tette fel, aki harminc másodperccel a vége előtt belőtte csapata 21., saját maga 9. gólját. Erre még egy válasz érkezett, de ez már csak azt jelentette, hogy Dánia 21:19-re nyert.
Az elveszített döntő után a szerb közönség a Šampioni, šampioni rigmussal köszöntötte sajátjait, akik a második helyükkel részt vehetnek a 2012-es londoni olimpia selejtezőjében, amelyet április 6. és 8. között rendeznek majd meg.
A dánok esetében pedig nyugodtan beszélhetünk csodáról, hiszen nulla ponttal érkeztek a középdöntőbe, ahol legyőzték Németországot, Macedóniát, Svédországot, az elődöntőben Spanyolországot, a döntőben pedig Szerbiát. Visszatérve Ulrik Wilbek cikk eleji nyilatkozatára: biztos örült, hogy visszavághatott Szerbiának a csoportküzdelmek során elszenvedett vereségért, azonban az is biztos, hogy ez a dán csapat vasárnap mindenkit legyőzött volna.
Szerbiának nincs oka szégyenkezésre, s csak azt sajnálhatják a sportkedvelők, hogy nem sikerült a mesterhármas, hiszen Novak Đoković és a vízilabda-válogatott győzelme után a kézilabdázók nem nyerték meg a tornát. Az ezüstérem így is szépen csillog, s a legjobb hír, hogy Szerbiában ismét előtérbe került és ismét nagy népszerűségnek örvend az egykor sokkal szebb napokat megélt kézilabda.
A mérkőzés jegyzőkönyve: Dánia–Szerbia 21:19 (9:7)
Belgrád, Arena Sportcsarnok, 22000 néző, vezették: Abrahamsen és Kristiansen (Norvégia).
Dánia: Landin (19 védés), Mogensen, Lauge Schmidt 2, L. Christiansen, Markussen 2, Eggert 3, Spellerberg 1, Svan Hansen, Lindberg 2, R. Toft Hansen 1, Sondergaard 1, H. Toft Hansen, Mikkel Hansen 9, Nielsen.
Szerbia: Vujin 2, Nikčević 2, Manojlović 1, Toskić 2, Stanić (15 védés), Ilić 2, Prodanović 4, Stojković 2, Beljanski 1, Vučković 3, Čutura, Stanković, Nenadić.
Kedvetlen spanyolok, Balić-show, horvát bronzérem
Vasárnap két csalódott csapat, a pénteki elődöntő vesztesei, Horvátország és Spanyolország lépett először pályára Belgrádban, az Arena Sportcsarnokban. A horvátok a középdöntős csoportmérkőzések után úgy vélték, itt az alkalom, hogy a 2009-es világbajnoki ezüstérem után az Európa-bajnoki aranyat is begyűjtsék. Szerbia azonban keresztülhúzta számításaikat, s így Slavko Goluža csapatának maradt a harmadik helyért való küzdelem. A horvátokhoz hasonlóan a spanyolok is abban bíztak, hogy aranyéremmel a nyakukban fejezik be az Eb-t, és a bizakodásra minden okuk megvolt, hiszen a csoportmérkőzések során három góllal nyertek a címvédő Franciaország ellen, s a középdöntős csoportjukból is az első helyen jutottak tovább. Valero Rivera csapatának álmai a tavalyi világbajnokság ezüstérmese, Dánia miatt váltak köddé.
A Szerbiában tegnap befejeződött kontinensbajnokságon a horvátok és a spanyolok a II. középdöntős csoportban már találkoztak: az Újvidéken lejátszott mérkőzésen a horvátok végig vezettek, a hajrára azonban elfáradtak, és a spanyolok két góllal győztek.
A harmadik helyért megrendezett találkozó az Eb előtt még arról kellett volna hogy döntsön, hogy melyik csapat lesz ott jövőre a világbajnokságon, s melyiknek kell selejteznie. Ám mivel a jövő évi vb házigazdája, Spanyolország is bejutott az elődöntőbe, ez a találkozó nem döntött vb-részvételről. A mérkőzés elején látszott, hogy a horvátok összeszedettebbek, pontosabbak, míg a spanyolok nem tudták kiheverni az elődöntőben elszenvedett vereséget. A találkozó kezdetekor a belgrádi Arena Sportcsarnok 22000 helyéből 19000 üres volt, ami érthető, hiszen a szerb szurkolók ekkor még a tévékészülékek előtt ültek, s nézték a Đoković–Nadal teniszmérkőzést.
A horvát himnuszt ezúttal is sokan fütyülték, sőt olyanok is akadtak, akik még azt a tiszteletet sem adták meg, hogy állva hallgassák a Lijepa našát… A horvát csapat győzni akarásának meg is lett az eredménye: előbb 5:2-re, majd 6:3-ra vezettek. Hogy baj van a spanyolok lelkesedésével, azt a 11. percben lőtt Maqueda-gól bizonyította, aki a találat után mutatta a kispadon ülő társainak, hogy tessék már szurkolni, örülni, hiszen mégis csak egy Európa-bajnoki bronzérem a tét. Ennek ellenére a spanyolok sokáig csak lézengtek a pályán, így a horvátok előnye kétszer is öt gól (9:4, 10:5) volt. A hispán együttes a 28. percben, 13:9-es horvát vezetésnél kezdett észbe kapni és küzdeni, aminek nagyon gyorsan meg is lett az eredménye. Két Tomas- és egy Sarmiento-gólnak köszönhetően csak egygólos hátránnyal (13:12) mehettek szünetre. Az első félidő krónikájához hozzátartozott még egy one man show, vagyis egy egyszemélyes produkció, amelyet Ivano Balić, a horvátok sztárja adott elő, miután az egyik csele után a német bírók támadószabálytalanságot ítéltek. A Zagreb játékosának szavait, mely szerint ez, kérem, egy cirkusz, a pálya közelében ülők közül sokan hallották, s mindenki igenlően bólintott, azzal, hogy nem a játékvezetők ítéletére értették, hanem Balić viselkedésére.
A második játékrész spanyol góllal, vagyis egyenlítéssel kezdődött, utána azonban megint csak egy csapat, a horvát volt a pályán. A horvátok sorozatban dobták a gólokat, s amikor 23:19-re vezettek, az egész közönség óriási örömujjongásban tört ki. Igaz, nem Ivan Čupić gólja, hanem Novak Đoković győzelme miatt, amit a hangosbemondón is tudattak az Arenában tartózkodókkal. S habár semmi nem utalt rá, a spanyolok egyre közelebb kerültek ellenfelükhöz, háromszor is feljöttek két gólra (26:24, 27:25, 28:26), akkor azonban Alilović hétméterest hárított, Čupić pedig három perccel a vége előtt belőtte a ziccert, s ugyanígy cselekedett Igor Vori is, akinek a gólja eldöntötte a bronzérem sorsát. A vége 31:27 Horvátországnak, amely a bronzmérkőzésen is egy maroknyi horvát drukker támogatását élvezte.
Horvátország így két ezüstérem után, amelyet a 2008-as és a 2010-es Európa-bajnokságon szerzett, egy bronzéremmel gazdagította gyűjteményét.
A mérkőzés jegyzőkönyve: Horvátország–Spanyolország 31:27 (13:12)
Belgrád, Arena Sportcsarnok, 8000 néző, vezették: Geipel és Helbig (Németország).
Horvátország: Balić 1, Duvnjak, Lacković 7, Kopljar 4, Vori 6, Gojun 1, Horvat, Vuković 1, Buntić, Alilović (10 védés), Čupić 7, Musa, Ninčević 4.
Spanyolország: Hombrados (8 védés), A. Entrerrios 1, Gurbindo 1, Maqueda 1, Tomas 4, R. Entrerrios 1, Sarmiento 7, Sierra, Aguiagalde 2, Garcia 3, Ugalde, Romero 6, Canellas 1, Morros, Guardiola.
Nyilatkozatok
Veselin Vuković, a szerb válogatott szövetségi kapitánya:
– Gratulálok a dánoknak. Az, hogy egy tornán kétszer megverjük a dánokat, már óriási haditett lett volna. Sok jó mérkőzést játszottunk, s remélem, hogy ezek a jó eredmények a szerb kézilabda történetében egy új, sikeres fejezetnek a kezdetét jelentik majd. Az elődöntő után pszichikailag és fizikailag is kifáradt a csapat, s nem sikerült egy nap alatt kipihenni az elődöntő okozta fáradtságot.
Marko Vujin, a szerb válogatott és a Veszprém jobbátlövője:
– Az előző Eb-n mutatott teljesítményünk után nem sokan gondolták, hogy döntősek legyünk. Fontos, hogy sikerült kiharcolnunk az olimpiai selejtezőn való részvételt, s az is, hogy biztosan ott leszünk a jövő évi világbajnokságon. Ez az eredmény nagyszerű, és irányadó lehet, hogy melyik úton kell elindulnunk.
Momir Ilić, akit a torna leghasznosabb játékosának választottak meg:
– Köszönetet szeretnék mondani a szurkolóknak, akik az egész tornán hihetetlen támogatást adtak nekünk. A torna előtt jó eredményben bíztunk, s ez az ezüstérem kiváló eredmény. Büszke vagyok a csapatra, hiszen korábban soha nem sikerült ilyen jó hangulatot teremteni a csapaton belül.
Ulrik Wilbek, a dánok szövetségi kapitánya:
– A csoportban két vesztes meccsel kezdtünk, s a Szerbia elleni találkozó után azt mondtam, szeretném, ha ismét összekerülnénk. Ez be is következett. A döntőben nagyon jól védekeztünk, és a finálé nagy taktikai csatát hozott. Hansen volt a kulcsfigura, aki kilenc gólt lőtt. Gratulálok Szerbiának a második helyért és az egész tornán nyújtott teljesítményért.
Slavko Goluža, a horvát válogatott szövetségi kapitánya:
– Egy olyan elődöntő után, amelyen mindent megtettünk a győzelemért, minden energiánkat kiadtuk, ismét erőt meríteni és megnyerni egy mérkőzést nagyon nagy dolog. Köszönöm a fiúknak, hogy bíztak magukban és hogy extra energiákat mozgósítottak annak érdekében, hogy Horvátország érmet szerezzen.
Blaženko Lacković, aki a spanyolok elleni mérkőzés legjobbja volt:
– Támadásban határozottabbak voltunk, mint Szerbia ellen. Az első félidőben a támadásaink tovább tartottak, ami azért volt jó, mert így a védelem többet tudott pihenni.
Marko Kopljar, a horvátok balkezes átlövője, aki bekerült az Eb álomcsapatába:
– Köszönöm a csapattársaimnak, hogy a harmadik helyért lejátszott találkozón mindent beleadtak, s ennek köszönhetően bronzérmesek lettünk. A megbeszélés az volt, hogy ne vesztes mérkőzéssel fejezzük be az Európa-bajnokságot.
Valero Rivera, a spanyolok szövetségi kapitánya:
– Gratulálok a horvát csapatnak, amelyet sajnos ma nem tudtunk legyőzni. Egy héttel korábban egy izgalmas mérkőzésen nyertünk, vasárnap azonban a horvátok jobbak voltak, főleg a védekezésben. A második játékrészben jobban játszottunk, megközelítettük a horvátokat, de nem sikerült fordítanunk. A bronzéremért lejátszott találkozón nyújtottunk a leggyengébb teljesítményünket ezen a kontinensviadalon.
