A macedón Darko Pancsev 1965. szeptember 7-én született Szkopjében, s természetesen a Vardarban kezdődött a pályafutása, amelyet 1983. és 1988. között erősített. A macedón csapat színeiben 151 mérkőzésen 84 gólt lőtt, s mindjárt az első idényben a jugoszláv I. liga gólkirálya lett. Gyorsasága, szemfülessége, erőszakossága, gólérzékenysége (a tájékoztatási eszközök Kobrának nevezték) több jugoszláv klub érdeklődését is felkeltette, s 22 évesen 1988-ban a belgrádi Crvena zvezda szerződtette. Érdekes, hogy egy időben érkezett Dejan Savićevićtyel, de mindkettőjük első útja a jugoszláv néphadseregbe vezetett, s csak miután leszolgálták a katonaságot, léptek pályára.
Aranycipő 15 évvel később
Pancsev 1989-ben mutatkozott be a piros-fehér klubban, amelynek színeiben 91 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 84 gólt lőtt, háromszor volt jugoszláv bajnok, egyszer Jugoszláv kupagyőztes. 1991-ben a C. zvezda az ő góljainak is köszönhetően megnyerte a BEK-et, legyőzve a svájci Grasshopperst (összesítettben 5:2), a skót Rangerst (4:1), a drezdai Dinamót (6:0), müncheni Bayernt (4:3), a gól nélküli döntőben pedig a büntetőpárbaj során (5:4) a Marseille-t. Pancsev valamennyi csapat ellen lőtt legalább egy gólt, s a már említett fináléban ő lőtte be a sorsdöntő tizenegyest, amely az 1945-ben alapított C. zvezda történelmének legnagyobb sikerét jelentette.
A klub abban az évben az Interkontinentális-kupát is megnyerte, miután a tokiói döntőben 3:0-ra győzött a chilei Colo-colo ellen.
Az 1990/1991-es idényben Pancsev 34 gólt lőtt, amivel kiérdemelte az európai Aranycipőt, ám az L'Équipe úgy döntött, hogy a ciprusi mesterkedések miatt érvényteleníti a versenyt. Pancsev ezért akkor nem vehette át az őt megillető díjat, de tizenöt évvel később Michel Platinitől már igen: az ünnepségen Dragan Stojković és Dragan Džajić is jelen volt.
A játékosok süllyesztője: Inter
Európa és a világ egyik legjobb csatárának tartott játékos 1992 nyarán a milánói Interhez szerződött 7 millió fontért. Az olasz klubban akkor épp egy új csapat kialakításán fáradoztak, hiszen az előző idényt az együttes a 8. helyen fejezte be, így a német triumvirátusnak (Lothar Mätthaus, Jürgen Klinsmann, Andreas Brehme) és Luis Suárez edzőnek is mennie kellett. Pancseven kívül Osvaldo Bagnoli, az új edző szerződtette az uruguayi Rubén Sousát, az olasz Salvatore Schillacit és az orosz Igor Salimovot. Habár Pellegrini klubelnök rajongott Pancsevért, ez semmit sem ért, mivel Bagnoli többször is nyilvánosan kritizálta a csatárt, hogy keveset fut, nem vesz részt a csapatjátékban, s amikor Pancsev sérültet jelentett, az edző azt mondta, azért szimulál, mert nem akar a kispadon ülni. A vitának az lett a vége, hogy 1995-ig az olasz bajnokságban Pancsev mindössze 19 mérkőzésen lépett pályára, három gólt lőtt, s az olasz sajtó a Kobra becenevét zöld gyíkra változtatta. A csatárnak évekkel később is megvolt a maga véleménye az Interről: „Életem legnagyobb hibája volt, hogy az Interbe igazoltam. 1992-ben a legjobb csatár voltam Európában, s a Real Madrid, a Manchester United és a Barcelona is versengett értem. Ha nem Milánóba szerződök, gólokban és pénzben is sokkal gazdagabb lett volna a pályafutásom. Nem én vagyok az egyetlen, akinek karrierjének legrosszabb pillanatait az Interben töltötte: Matthias Sammer és Wim Jonk is hasonlóan jártak, s Dennis Bergkamp is csak miután visszatért Angliába talált vissza ismét a helyes útra.” Arra a kritikára, hogy nem szaladt eleget a pályán a következő volt a válasza: „Vannak csatárok, akik futnak, s olyanok is, akik nem. Egyike voltam azoknak a csatároknak, akiknek a vérükben van a gólszerzés. Ennek ellenére szaladtam, igaz, hogy 30 méteren belül. Sajnos az Interben nem tudták elfogadni ezt a játékstílust.”
1994-ben a tavaszi idényt a Lipcse együttesében töltötte kölcsönjátékosként: tíz meccsen két gólt lőtt. Utána ismét visszatért az Interbe, de maradandót megint csak nem tudott alkotni, s 1995-ben eladták a Fortuna Düsseldorfnak, amelynek színeiben szintén csak kétszer volt eredményes. Pályafutását a Sionban fejezte be: öt mérkőzés, gól nélkül. A negyeddöntőig jutó jugoszláv válogatott tagjaként ott volt az 1990-es világbajnokságon: a csoportküzdelmek során egyszer volt eredményes az Egyesült Arab Emírségek ellen.
Szerbiában az a hír járja róla, hogy amikor csapata védekezett, nem ment vissza segíteni a társainak, hanem elöl maradt, s közben vicceket mesélt az őt őrző védőknek. Egyszer megtörtént, hogy a vicc felénél tartott, amikor jött felé a labda, ő mindenkit megelőzött, s gólt lőtt. Amikor ment ünnepelni a csapattársaihoz a védő odaszólt neki:
– Hé, Darko, és a vicc poénja?
– Azt majd a következő akció végén mesélem el...
Kafe 9 és spagettikészítés
Pancsev első feleségétől, Anától elvált, s 2000-ben házasságot kötött a zeneakadémiát végzett Maja Gozdanovszka ismert énekesnővel. Két lányuk van, Nadica és Marija. 2006-ban kinevezték a Vardar sportigazgatójának: a csapat akkor megnyerte a Macedón Kupát, s az európai porondon is szerepelt. Elmondása szerint sosem akart edző lenni, helyette a macedón üzleti világban találta fel magát: sportüzlete van, egy kávézó tulajdonosa, amely a mezszámát, a 9-es nevet viseli (Kafe 9), s rendelkezik ásványvíz előállítására szolgáló engedéllyel. Darko Pancsev azonban legjobban mégis azt szereti, mikor a családtagjaival együtt otthon tartózkodik a nyolcszobás villájában. S, hogy az Interben töltött évek sem voltak hiábavalók, arról a következő nyilatkozata tanúskodik:
– Még amikor az Interben játszottam, megtanultam elkészíteni a tésztaféléket, s ennek köszönhetően a spagettikészítés mestere vagyok...
Névjegy
Név: Darko Pancsev
Születési dátum: 1965. szeptember 7.
Születési hely: Szkopje (Macedónia)
Poszt: csatár
Klubjai: Vardar (1983–1988), C. zvezda (1988–1992), Inter (1992–1995), Lipcse (1994, kölcsönjátékos), Fortuna Düsseldorf (1995–1996), Sion (1996–1997)
Mérkőzések/gólok: 290/175
Válogatott: jugoszláv (27/17), macedón (6/1)
Legnagyobb sikerei: BEK-győzelem (1990/1991), Interkontinentális-kupagyőztes (1991), BEK-harmadik hely (1991/1992), jugoszláv bajnok (1989/1990, 1990/1991, 1991/1992), jugoszláv kupagyőztes (1989/1990)
