A tragikus körülmények között elhunyt Dražen Petrović, minden idők legjobb jugoszláv kosárlabdázója október 22-én lett volna 47 éves. A hihetetlen tehetséggel megáldott Petrović úgy ismerkedett meg a kosárlabdával, hogy bátyjának, Aleksandarnak az edzésén ő szedte az abroncsról lecsorgó vagy lepattanó labdákat.
A zsenialitása szorgalommal párosult, ugyanis Petrović, amikor a šibeniki serdülőcsapat játékosa volt, iskola előtt egyedül tréningezett a teremben, s az esti edzés után is utolsóként hagyta el a sportcsarnokot. Ennek természetesen meg is lett az eredménye: a Cibonában igazi vezéregyéniség volt, s a zágrábi csapat két idényben is megnyerte a bajnokok Európa-kupáját (BEK). 1985-ben a Real Madrid elleni döntőben Petrović 36 pontot dobott, csapata 87:78-ra nyert, egy évvel később pedig a budapesti fináléban a litván Žalgirist győzték le 94:82-re, Dražen 22 ponttal járult hozzá a sikerhez. A Real Madrid színeiben a Saporta-kupa elődjében, a kupagyőztesek Európa-kupájának 1988/1989-es döntőjében csapata 117 pontjából 62-t dobott az olasz Snaider Caserta ellen. Az 1988-as szöuli olimpián a jugoszláv, az 1992-es barcelonai ötkarikás játékokon pedig a horvát válogatott tagjaként szerzett ezüstérmet (csak a Robinson, Jordan, Pippen, Bird, Ewing, Drexler, Mullin, Malone, Stockton, Barkley, Magic Johnson felállítású Dream Teamtől kaptak ki), 1990-ben pedig Jugoszláviával megnyerte a világbajnokságot. Az NBA-ben a Portland együttesében nem sok lehetőséget kapott, de a New Jersey Nets tagjaként 1992-ben a csapat legjobb játékosa volt meccsenkénti 20,6 pontos átlaggal, egy évvel később pedig a legjobb idényét tudhatta maga mögött. Meccsenként átlagban 22,3 pontot dobott, 51,8 százalékos dobóteljesítménnyel büszkélkedhetett, a szabaddobásokat 87 százalékában értékesítette. Egyéni csúcsát az NBA-ben a Houston Rockets ellen állította be, amikor 44 pontig jutott.
A Magyar Szó felkereste a zágrábi születésű, Szabadkán élő Ivan Šoštarecet, aki 1985-től három idényen át volt Dražen csapattársa a Cibonában.
– Mivel mindketten 1964-ben születtünk, így ugyanabban az évben is voltunk katonák. Egyszerre írtuk alá a szerződésünket a zágrábi együttessel, s egyszerre is távoztunk a zágrábi együttesből: ő a Real Madridba, én a szabadkai Spartacusba.
Október 5-én volt 25 éve annak, hogy Dražen Petrović a Smelt Olimpija elleni mérkőzésen 112 pontot dobott. Arra a találkozóra Šoštarec is jól emlékszik, hiszen ő is pályára lépett, s a három kísérletéből kettő célba talált.
– Mi azon a mérkőzésen csak azért játszottunk, hogy Dražen megdöntse Radivoj Korać 1962-ben elért 74 pontos csúcsát. Mivel az Olimpiját a versenybizottság megbüntette, s az ificsapatával érkezett Zágrábba, a taktika az volt, hogy minden akciót Dražennak kell befejeznie. Ahhoz azonban, hogy ennyi pontot dobjon, kellett valaki, aki az ellenfél elhibázott dobásai után összegyűjti a lepattanókat. Akkor még nem számolták, de a Sportske novosti sportnapilap szerkesztője közölte velem, hogy biztos benne, hogy azon a mérkőzésen én megdöntöttem a jugoszláv ligában a lepattanócsúcsot, szerinte 37 labdát gyűjtöttem be, s ennek is köszönhető, hogy Dražen végül 112 pontig jutott.
Milyen volt Petrović a pályán, s milyen azon kívül?
– Dražent egy dolog érdekelte, amikor kosárlabdázott: a győzelem, de csakis a győzelem. Ő még edzésen is összeakaszkodott néha a csapattársaival, csak azért, mert győzni akart. Igazi sportember volt, mindig százszázalékosan odatette magát, küzdött, harcolt. A pályán kívül teljesen más, nagyon rendes, barátkozós srác volt – mondta Šoštarec, aki jelenleg a szabadkai Spartacus Úszóklub edzője, s mint mondta, egyszer kosárlabdázni, másszor úszni támad kedve, és emellett küzdősporttal is foglalkozik.
„A tragédiákat az jellemzi, hogy nélkülözik az igazságot”
Pár hónappal ezelőtt a New York Daily News című újságban jelent meg Hilal Edebal története: a ma 41 éves, Isztambulban egyedül élő nő is ott volt abban a piros Golfban, amelyet Szalántzy Klára vezetett 1993. június 7-én, mellette pedig Dražen Petrović ült. Edebalban 18 évvel az eset után tudatosult, hogy a balesetben, amelyben ő elveszítette az emlékezőképességét, Petrović meghalt. Az akkor 23 éves, szintén kosárlabdázó lány a balesettel kapcsolatban semmire nem emlékszik, s a rendőrségi jegyzőkönyvek, valamint az újságcikkek sem tudtak ezen változtatni.
„Miért kellett a pénzben nem szűkölködő Petrovićnak autóval utaznia Németországból Zágrábba, s miért nem repülővel ment? Miért kellett nekem akkor Németországban tartózkodnom, miközben Amerikában játszottam, és az ösztöndíjamat is ott kaptam? Miért kellett nekem elveszítenem a karrieremet, Dražennek pedig az életét, miközben a sofőrünk, aki a balesetet okozta, nem sokkal később folytathatta kosárlabda- és modellkarrierjét is? Vajon Dražen jobban járt-e, mint én, vagyis jobban jártam volna-e, ha én is meghalok?” – kérdések, amelyeket Edebal naponta feltesz magának, válasz azonban sosem érkezik. A baleset után, habár Münchenben nőtt fel, semmire sem emlékezett, így ha el is ment müncheni otthonából, egyedül nem tudott hazatalálni.
A sofőr Dražen akkori barátnője, Szalántzy Klára volt, akinek az édesapja magyar, így ő is tökéletesen beszéli a magyar nyelvet. Mivel túl gyorsan ment a sebességkorlátozás nélküli német autóúton, az esős napon nem tudta elkerülni az ütközést az ellenkező sávból áttért és az autóúton veszteglő teherautóval. Edebal szívességet tett barátnőjének, aki arra kérte, tartson vele Münchentől Frankfurtig, ahol majd felveszik Petrovićot, s hármasban utaznak tovább. A horvát válogatott többi tagja Frankfurtból repülővel ment Zágrábba, Petrović az autót választotta. Mivel nem volt bekötve, kiesett az autóból, s azonnal meghalt. Edebal a hátsó ülésen ült, ő sem volt bekötve, és súlyos sérüléseket szenvedett, nyolc hétig feküdt kómában. Szalántzy Klára egy hetet volt kórházban, utána ismét kosárlabdázott és modellkedett, 2001-ben pedig feleségül ment Oliver Bierhoffhoz, a német labdarúgó-válogatott menedzseréhez. A tragédiáról soha egyik lapnak sem nyilatkozott, ami érthető is, hiszen az eset után érzelmi stressznek volt kitéve, halálos fenyegetéseket is kapott a Dražent imádó szurkolóktól.
Míg Dražen Petrović neve ma is legendaként él a köztudatban, addig Edebal egyedül él isztambuli lakásában. Habár anyanyelvi szinten beszél németül, angolul, törökül, hiába kap fordítói munkákat, gyorsan érkezik a felmondás is, mivel nem tudja megjegyezni a telefonos megbeszéléseket, sőt a megbízó nevét sem.
Edebal kijelentésére, mely szerint „ő és Dražen ártatlanul bűnhődtek, s legszerencsésebben az úszta meg a balesetet, aki leginkább hibáztatható érte”, Dražen testvére, Aleksandar Petrović a következőket mondta:
– A tragédiákat az jellemzi, hogy nélkülözik az igazságot…
Csak öt napig élt Dražen rekordja
Dražen Petrović 1985. október 5-én 112 pontos teljesítményével új jugoszláv rekordot állított fel, amely azonban csak öt napig élt. Október 10-én Zdenko Babić a ciprusi APOEL ellen a nemzetközi porondon, a Korać-kupában 144 pontig jutott. Öt évvel ezelőtt azonban ez a rekord is megdőlt Horvátországban: Marin Ferenčević a horvát serdülőligában (14 éves korig) a Virovitica–Graminea (187:70) mérkőzésen 178 pontig jutott: negyedenként 34, 61, 55 és 28 pontot íratott a neve mellé.
