Terasz

Különc – süthetnénk rá a bélyeget, de hát nem volna igaz, mert miféle különcség az, ha valaki az ezredfordulót megelőzően, a hatvanas években egy kis faluban kisgyerekként éppen kanásznak áll. Pap egy kell, tanító sem sokkal több, akkor meg milyen szakmát válasszon, aminek értelme is van, habár nem a disznópásztorkodás a karrier csúcsa ott sem.

Szinkronicitás – így nevezte el a különös véletlennek tűnő egybeeséseket Carl Gustav Jung. A svájci pszichológus úgy gondolta, van a világmindenségnek egy működtető elve, ami független az ok-okozati összefüggésektől.

Még a vécére is autóval jár, elevenítette fel a minap az egyik kedves barátom alig néhány éves korából azt a mondatot, amelyet a vizualitást már akkoriban is előtérbe helyező gyermekként nem igazán tudott megfelelően értelmezni. A nagymamája egyik szomszédasszonyának a szavajárása volt, és három-négy évesen teljesen érhető módon okozott neki némi fejtörést annak a megfejtése, miért járhat valaki autóval a toalettre, egyáltalán milyen távolságban lehet az otthonától a fürdőszoba, ha már valamilyen jármű igénybevételére van szüksége, illetve m...

A szabadkai vasútállomás közelében mindig lehet szabad parkolóhelyet találni. Legalábbis délután négy óra után.

A 19. századi Nagy-Britannia multikulturális társadalomként való ábrázolása, Homérosz által szőke hajtincsekkel, kéken csillogó szemekkel leírt, a Netflixen mégis színes bőrű színész által játszott Akhilleusz.

Akkor szokott rá az üres – tej és cukor nélküli – kávéra, amikor eldöntötte, kólásüvegben viszi majd magával az egyetemre a napi adagját, nehogy valaki rossz szemmel nézzen rá, amiért félliternyit is elkortyolgat az órák alatt, azt remélve, ez a mennyiség kólából talán mégsem tűnik majd annyira soknak, mint kávéból, emlékezett vissza az egyik kedves ismerősöm az évekkel ezelőtti kávéfogyasztási szokásaira, hozzátéve, miután az évfolyamtársai közül valaki szóvá tette neki, hogy a napi fél liter kóla elfogyasztásával temérdek mennyiségű cukrot...