Lassacskán ötven esztendeje, hogy átléptem az anyaország határát. Jókora feszültség munkál olyankor az utasban, pedig semmi különös nem történt.
2024. szeptember 3., kedd
Terasz
Régóta nem jártam színházban Magyarországon. Az egyetemi évek alatt még sok időt töltöttünk ott az évfolyamtársaimmal.
„Nézd, milyen szép! Ott! Nem, az még szebb! Ó, az még annál is csodálatosabb!” – kiáltozott lelkesen a kisgyermek, amikor szüleivel először utazott Budapestre, hogy élőben láthassa az augusztus 20-...
Első emlékem az olimpiáról 2008-ra tehető. Az ebédlőasztalunkon heverő újság hasábjain a következő felirat szerepelt: „Közeledik az olimpia a távoli Kínában, ahol az olimpiai falu mérete egy kisebb szerbiai városéval vetekszik.
A legjobb történeteket mindig az élet írja, állapítjuk meg közhelyesen, miközben megelégedetten dőlünk hátra a fotelünkben, újabb hasonlóan izgalmas történeteket szomjazva, olyanokat, amelyek elgondolkodtatnak bennünket, amelyek feltöltenek minket, amelyek valamiféle reményt adnak nekünk. Reményt arra, hogy bár a mindennapjainkban egyre kevésbé lelhetők fel a nyomai, azért mégsem vesztek ki teljesen az életünkből azok a hagyományos értékek, amelyeknek tiszteletére szüleink igyekeztek nevelni bennünket, és amelyeket azóta olyan sokan próbálna...