Jelen lapszámunkban lát napvilágot a Szabadkai históriák című sorozatunk 300. darabja. A tárcasorozat szerzője, Patyi Szilárd, hosszú ideig a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségének csapatát erősítette, jelenleg történelemtanárként dolgozik, de lapunk pénteki számában továbbra is hétről hétre egy-egy érdekességet tár elénk Szabadka és környéke múltjából. Vele beszélgettünk a jubileum kapcsán.
Nemcsak olvasóink, hanem a szerkesztőség tagjai is örömmel olvassák Patyi Szilárd írásait (Molnár Edvárd felvétele)
– Kisgyerek korom óta érdekelt a történelem. Emlékszem, a tévében mindig néztem az Egyszer volt… az ember című rajzfilmsorozatot, és nagyon izgalmasnak tartottam, ahogy a képernyő jobb felső sarkában folyamatosan pörögtek az évszámok, és ezzel párhuzamosan a szereplők öltözete, felszerelése is változott. Már korán eldöntöttem, hogy történelemmel szeretnék foglalkozni. Szegedre jártam egyetemre, és mire odakerültem, a történelmi tényekkel, dátumokkal tisztában voltam, viszont ott tanultam meg azt, hogy a történelemre tudományként tekintsek, megtanultam megkülönböztetni a forrásokat, hogy mi az a forráskritika, másrészt, hogy a forrásokat hogyan kell kezelni, kutatni. 2017 novemberében kerültem a Magyar Szóba, és a szabadkai rovat akkori szerkesztője, Sándor Zoltán elmondta, hogy szeretne egy helytörténeti sorozatot az oldalon. Ő azt kérte tőlem, hogy ne a mindenki által ismert dolgokat írjam le, hanem olyan érdekességekre fókuszáljak, amik nem közismertek. 2018 januárjában elindult a sorozat, és mind a mai napig tart – mondta Patyi Szilárd.
Beszélgetőpartnerünk elmondta, hogy írásait sokszor igyekszik valamilyen évfordulóhoz kötni, vagy ha valamelyik esztendőt emlékévnek nyilvánítanak, akkor abban az évben az adott témához igyekszik kötni több Szabadkai históriák-témát is. Így 2020-ban a trianoni békediktátum évfordulóján több írásban is foglalkozott azzal a korabeli sajtótermékek segítségével, hogy száz évvel korábban mi minden történt Szabadkán. Emellett az is megtörténik, hogy kutatás közben rátalál valamilyen addig előtte is ismeretlen érdekességre, amit azután igyekszik körbejárni.
A tárcarovat apropóján Patyi Szilárd több visszajelzést is kapott, és egyes írásai többezres olvasottságot értek el a világhálón.
– Sok visszajelzést kaptam az olvasóktól, és azt tapasztaltam, hogy akit érdekel Szabadka múltja, az előszeretettel olvassa az írásaimat. A szövegek a Magyar Szó honlapjára is felkerülnek, és egyes írások nagy olvasottságot értek el ott is. Ilyen volt például a szabadkai színház 1915-ben történt leégéséről, vagy a koronavírus-járvány ideje alatt az 1918-as spanyolnátha-járványról szóló írásom. Jelenleg tanárként dolgozom, de a tanári munka mellett is jut időm kutatni, és a két munkám kiegészíti egymást. A régi helyi újságokat rendszeresen beviszem az órákra, mert ezek közelebb hozzák a diákokhoz a történelmi eseményeket, mert ezekben ismerős helyszínekkel találkozhatnak, és például azt is megtudhatják, hogy az adott utcát hogyan nevezték korábban – mondta a tárcarovat vezetője, aki hozzátette, hogy véleménye szerint írásai kutatási alapként is szolgálhatnak, hisz azokban a forrásokat is feltünteti.
Patyi Szilárd írásaival továbbra is találkozhatnak olvasóink, a Szabadkai históriák mellett a szabadkai utcákról szóló sorozatának darabjai is hétről hétre megjelennek, ugyanakkor a Vélemény rovaton is rendszeresen publikál különböző témákban.
Nyitókép: Patyi Szilárd (Molnár Edvárd felvétele)
