A harminc évvel ezelőtt 35 évesen elhunyt Sziveri János költőről emlékeztek meg szombaton délután a temerini Tájházban, a volt Matuska-házban, ahol a nyolcvanas évek közepén – miután Újvidéket el kellett hagynia – a költő két évig élt a családjával. Az Új Symposion folyóirat egykori főszerkesztőjének a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor a kilencvenes években a ház homlokzati falán emléktáblát állított.
Losoncz Alpár akadémikus Sziveri Jánosra emlékezik (Góbor Béla felvétele)
Sziveri János 1954-ben született Muzslyán. Mostarban és Nagybecskereken járt középiskolába, majd az újvidéki Magyar Tanszéken tanult. 1990. február elsején hunyt el Budapesten. Barátai, tisztelői előtt Losoncz Alpár akadémikus emlékezett a fiatalon elhunyt költőre.
– Annak ellenére, hogy 30 év elmúlt Sziveri János halála óta, nagyon sok emberhez, fiatalhoz eljutnak a versei, ami azt jelenti, hogy mostohán bánnánk az életművével, lényével, ha pusztán egy kormeghatározó jelenségre szűkítenénk, egyszerűsítenénk személyét. Természetesen igaz, hogy mind az életét, mind a könyveit csak akkor fejthetjük fel, ha értjük azokat a jelenségeket, amelyek körülveszik. De nem pusztán korjelenség Ő, hanem sokkal több ennél. Voltaképpen azok az emberek válnak ki, emelkednek ki közülünk, akiknek Sziveri élete, műve gondolkodnivalót ad. Versei áttörik az idők falát, élete ellenállás volt azokkal szemben, akik parancsolni akartak neki, hatalmat kívántak gyakorolni felette. Záloga annak, hogy a mai fiatalok is megtalálják és értik őt. Valószínűleg nem úgy, mint az idősebbek, de ez is egy megértés – mondta Sziveri János emlékét idézve Losoncz Alpár.
A megemlékezésen Balogh Sándor, a TAKT alapító tagja válogatást olvasott fel a költő verseiből, majd Ádám Istvánnal, a TAKT elnökével megkoszorúzta az emléktáblát.
