Julijan Rac több mint 40 éve dolgozik a művelődésszervezés és a kultúra területén. Hangszerével, a tőle elválaszthatatlan harmonikával pedig még ennél is régebb óta van kapcsolata. Ez a hangszer biztosította számára a megélhetést, ezáltal jutott el a világ számos pontjára, és lehetőséget adott arra is, hogy átadja a fiataloknak a kulturális hagyományok legfontosabb értékeit. Julijan Rac, a Vuk Stefanović Karadžić Szerb Művelődési Központ igazgatója Topolya község legrangosabb elismerésében, a Pro Urbe díjban részesült.
Pastyik Lászó és Julijan Rac, Topolya két idei Pro Urbe díjasa az elismerés átvételekor (Herceg Elizabetta felvétele)
Életútja szülőhelyén, Keresztúron kezdődött, majd Topolyán folytatódott, de voltak köztes állomások is. Elmondása szerint a hatvanas években egy akkori nagy koreográfus, Gaća Silvester hívta, hogy Kúlán a Slobodában, az egykori szövödében együtt dolgozhatnának. Ez idő alatt Kucorán, majd Verbászon is zenéltek, ezt követően jött az ötlet, hogy egy szerb művelődési egyesületet alapítsanak Topolyán. Rac elmondta, hogy önkéntesként, barátként azért tartott a csapattal, hogy az ifjúságot megpróbálják aktivitásra serkenteni, összegyűjteni. Kezdetben az egykori hadseregotthonban dolgoztak.
– Itt gyülekeztek a fiatalok, a gyerekek, s elindítottuk a munkát. 43 éve foglalkozok ezzel hivatásszerűen, de olyan, mintha tegnap lett volna. Sok munkát fektettünk bele, de meghozta az eredményt, nagy sikereket értünk el. A legnagyobb siker abban van, ha most így átgondolom, hogy hány fiatal fordult meg a kultúregyesületünkben, ahol valamilyen módon szocializálódtak, kinevelődtek, ma kulturált, jólnevelt, többnyire egyetemet végzett emberek a környezetünkben. Sok mindenhez hozzájárult tehát ez a munka, ez nemcsak tánc, hanem fontos, pozitív emberi tulajdonságokat szereznek itt a gyerekek – fogalmazott Rac, majd a kísérő és a népi zenekar vezetőjének nagy felelősségére is felhívta a figyelmet.
– Amikor egy népi együttest kísér, minden rajta áll. Tudni kell minden átmenetet, a koreográfia összes tempóját, mindent, hogy olyan legyen, mint ahogy azt a koreográfus elképzelte. Nagy a felelősség, mert úgy kell kivitelezni, hogy az ne menjen a koreográfia kárára. Tehát ez is egy tartalmi rész, egy teljes kép kell hogy legyen. Egységben kell lennie a zenének és a táncnak, ez a nagy felelősség ebben a munkában. Remélem, hogy az elmúlt években ezt sikerült jól megvalósítanom. Látom, hogy most a fiatalok folytatják, ugyanúgy csinálják, olyan lelkesen, mint egykor jómagam is. Azt gondolom, hogy így nem kell aggódnunk a jövőt illetően –nyilatkozta.
Be nem teljesült szakmai vágyai már nincsenek, miközben örül annak, hogy a családjával dolgozhat, és hogy a fiatalok sikeresen folytatják a munkát a szerb művelődési központban.
– Elsősorban azért vagyok elégedett, mert a feleségem és a fiam is ezzel foglalkozik, és amit nem sikerül az egyesületben véglegesen megcsinálni, azt befejezzük otthon, beszélgetünk, tervezünk vagy akár dolgozunk is. Nekem valahogy ez a legszebb az egész karrieremben. De amikor azokat a fiatalembereket látom, akik valamikor táncoltak, nem tudok elmenni mellettük úgy, hogy ne üdvözölnének. Jó, amikor az ember látja, hogy megbecsülik olyan valamiért, amit lehet, hogy akkor nem is tudatosan, hanem önzetlenül tett. Mára pedig már városunk tiszteletreméltó polgáraivá váltak a neveltjeim is – nyugtázta nem titkolt elégedettséggel Julijan Rac.
