Kevés temetőbe ballagó nénike vagy bácsika gondolná, hogy a keresztény ünnepként számon tartott mindenszentek napja valójában a kelta újév, Samhain ünnepéből ered. A kelták azt hitték, hogy az előző évben meghaltak lelkei ezen a napon vándoroltak a holtak birodalmába. Ma már csak a gesztenye- és virágárusok hisznek abban, hogy a temetőbe látogatók pénze fog az ő zsebükbe vándorolni, és ez rendszerint így is történik.
Mindenszentek napján körbejártuk Kishegyes és Topolya temetőit, s meggyőződtünk róla, hogy az emberek a pénztelenség ellenére is sokat költenek a halottaikra. Gesztenyeárus szinte minden temető bejáratánál volt, és Topolyán a taxisok sem bánták, hogy mindenszentek napja van. Legjobban a virágárusok járhattak, mert mindkét településen szinte minden sír virágba öltözött. Rengeteg krizantém és millió pislákoló mécses fogadott bennünket Kishegyes és Topolya mind a négy temetőjében. Bármennyire is rányomta bélyegét a fogyasztói társadalom a halottakra való emlékezés két napjára, a meghittséget nem tudta elvenni tőle.
Megoldatlan a szeméttárolás problémája a kishegyesi temetőkben
Sajnos, az emlékezést Kishegyesen megzavarta egy igen jelentős tényező. Míg Topolyán szeméttárolók vannak a temetői ösvények mellett és tisztaság a sírok között, addig Kishegyesen szemétkupacok köszönnek vissza a sírok mellől. Bizony, megnehezíti az emlékezést, ha közvetlenül a hozzátartozónk sírja mellett rothadó virág és egyéb szemét éktelenkedik. A topolyai példa bizonyítja, hogy a megoldás nem bonyolult: ki kell helyezni megfelelő számú szeméttárolót, és azokat rendszeresen kell üríteni. Erre nagy szükség lenne Kishegyesen is, mert a település mindkét temetőjében megoldatlan a szeméttárolás problémája. Kérdés, hogy mi lesz néhány hét múlva, amikor a most kihordott, irdatlan mennyiségű virág rothadni kezd?
