Négy jeles, közéleti személyiség saját élményein keresztül mutatta be a toleranciát, és a helyi középiskolás fiatalok is szóhoz jutottak a topolyai rendezvényen. Dinko Gruhonjić újságíró és Óbecse község az idei díjazottak.
Topolyán tegnap nemcsak magasztalták a toleranciát, hanem valóban elbeszélgettek róla, sőt a fiatalok részéről is elhangzottak vélemények pro és kontra. Ez főként a tolerancia napi műsor nagyszerű előadóinak köszönhető, akik többek között olyan kérdéseket szegeztek a közönség soraiban ülő középiskolásoknak, hogy barátkoznának-e albán fiatalokkal.
Egeresi Sándor átadja Dinko Gruhonjiićnak az idei Tolerancia-díjat
A 11 órakor kezdődő műsor első felszólalója Bábi Attila, Topolya község polgármestere volt, őt Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke követte. A műsor legérdekesebb része az az előadás-beszélgetés volt, amelyet Toleranciában élni – kihívás, divat, választás vagy válasz elnevezéssel Borka Pavićević, a Kulturális Dekontaminációs Központ igazgatója, Mirjana Karanović színész, a belgrádi Művészeti Akadémia dékánja, Mihal Ramač újságíró és publicista, valamint Dinko Gruhonjić újságíró tartottak. A beszélgetés során kiderült, hogy Karanović szerint senki sem születik toleránsnak, a toleranciát a családban és a társadalomban kell elsajátítani. A színésznő szerint a mai fiatalok nincsenek tisztában vele, hogy nem toleránsak, amiért főként a szüleik okolhatók, akik mindent megengednek nekik. A tolerancia nem azt jelenti, hogy bárki bármit megtehet, hangoztatta Karanović. Az ő gondolatmenetét fűzte tovább Pavićević asszony, amikor arról beszélt, hogy a világ igen összetett lett és az erőszak a mindennapok részévé vált. Szerinte a vezetők nacionalista jelszavak mögé bújva továbbra is azt tesznek, amit akarnak. Kevés köztük az, aki valóban tesz is valamit, például a tolerancia érdekében.
Dinko Gruhonjiić megköszöni a Tolerancia-díjat
Az igazgatónő után Gruhonjić elárulta a hallgatóságnak, hogy ő vegyes házasságban született: az apja férfi volt, az anyja pedig nő. A poénos kezdést követően Végel László szavaival élve arra kérte a fiatalokat, hogy mondjanak le apáik örökségéről, mert ők tették olyan helyé a világot, amilyen. Gruhonjić úgy véli, a fiataloknak utazniuk kell Európában és a világban, hogy meglássák, nem csak úgy lehet élni, ahogyan Szerbiában. A beszélgetés moderátori szerepét betöltő Ramač szerint Vajdaság Európa része volt még a két világháború között is, de azóta igencsak eltávolodott tőle. A többnyelvűség fontosságára is felhívta a hallgatóság figyelmét, mert a monarchiában és a Szerb Horvát Szlovén Királyságban is természetes volt, hogy egy mesterember beszélt németül, magyarul és szerbül. A beszélgetés végén a közönség soraiban ülő fiatalok véleményét is kikérték, például olyan kérdésre kértek tőlük választ, hogy barátkoznának-e albán fiatalokkal. Különböző válaszok hangzottak el, például egy lány azt válaszolta, hogy Koszovó Szerbia szíve és kizárt, hogy albánokkal barátkozzon, egy másik lány viszont arról számolt be, hogy neki van egy koszovói, muzulmán barátnője.
A beszélgetést követően a 2010-es Tolerancia-díjátadására került sor, amit az idén Dinko Gruhonjić újságíró és Becse község kaptak meg. Gruhonjić a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének elnöke, a Beta hírügynökség vajdasági részlegének főnöke, számos külföldi hírügynökség munkatársa és egyetemi előadó. 2005-ben a Beta az év újságírójának választotta meg. A díj odaítélésének indoklása szerint munkája során különleges figyelmet szentel Vajdaság autonómiájának, a multikulturális és -etnikus jelenségeknek, valamint a többnyelvűségnek. Szintén az indoklásból derült ki, hogy „Becse a többnemzetiségű kulturális hagyományok, a múlt és jelen harmóniájának és párbeszédjének a helye, ahol sohasem felejtik el, hogy az emberek teszik ilyenné”. A díjat Óbecse község nevében Knézi Péter polgármester vette át. A műsor az óbecsei kisiskolások szavalatával fejeződött be. |
