Mgr. Pastyik László és Szabó József bemutatja az VMHT évkönyvét (Fotó: Lakatos János)
A határon túli magyarok számára nehezebb feladat a helytörténetírás, ez azonban nem ok a dilettantizmusra – hangzott el dr.Bárt János szombati előadásán. A neves kutató és az őt követően fellépő Nagy Zoltán a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság (VMHT) által megrendezett előadássorozat keretében beszéltek a helytörténetírásról és -kutatásról, emellett pedig sor került a társaság első évkönyvének ismertetésére is.
Az ülés egy perc néma tiszteletadással kezdődött, Szekeres István nemrég elhunyt VMHT-tag emléke előtt. Ezt követően Németh Ferenc , a társaság egyik alelnöke ismertette a társaság tevékenységét és jövőbeni terveiket. Felszólalását dr. Bárt János előadása követte, amely a helytörténetírás és monográfia szerkesztéséről szólt.
Az előadó rámutatott a helytörténetírás és a politika összefonódásaira, és megpróbált szétoszlatni néhány monográfiaírással kapcsolatos tévhitet. Bárt után Nagy Zoltán beszélt a helytörténetírásról, s olyan érdekességeket mutatott be a közönségnek, mint egy Fiuméről készült kép és egy fényképgyűjtemény, valamint a Thomas Edison 1911-es budapesti útjáról készült fotóalbum.
A színvonalas előadásokat követően Szabó József és Pastyik László bemutatta a társaság nemrég megjelent évkönyvét. Többek között kiderült, hogy abban helytörténetírással foglalkozó vajdasági szerzők művei szerepelnek, de a tanulmányoknak nincs közös témájuk, minden kutató a saját munkájáról írt. Pastyik szenzációsnak nevezte Kocsis Antal topolyai helytörténész tanulmányát, amely a városunkban fellelt, eddig ismeretlen Ocskay-levelekről szól. Emellett az évkönyv foglalkozik olyan kényes témákkal is, mint az 1944/45-ös események, s szerzői között középiskolások és egyetemisták is helyet kaptak.
Az évkönyv
A Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság a közelmúltban jelentette meg 2009/10-es évkönyvét. Ez a kötet a társaság második kiadványa, az első a tavaly megjelent Mementó 1944/45 volt. Az évkönyvet Mgr. Pastyik László és egy öttagú szerkesztőbizottság szerkesztette, a beérkező szövegeket pedig Szabó József gondozta. A tanulmányok főként délvidéki helytörténeti témákat dolgoznak fel, és az idősebb helytörténészek mellett a fiatal szerzők is helyet kaptak a könyvben. Az évkönyvet 400 példányban nyomtatták ki, megjelenését pedig Nagy Vilma és Tumbász Antal támogatta.
