2024. július 17., szerda

Lelakatolt csatornafedelek

Aleksandar Jovanović a helyszínen tájékozódik (Fotó: Dávid Csilla)

A fémek újrahasznosítása minden kétséget kizáróan előnyös az emberiség számára, ezzel a módszerrel jelentős mennyiségű energiát takarítunk meg, aminek következtében kevésbé szennyezzük környezetünket. Azonban a fém-újrahasznosítás kifejezés alatt leginkább a hulladékanyag újraolvasztását értjük, egy fejlett országban senkinek sem jutna eszébe, hogy valaki használható, sőt, nélkülözhetetlen fémelemeket lop el újrahasznosítással történő anyagi haszonszerzés céljából. Márpedig Újvidéken és Szerbia más városaiban is éppen ez történik napi rendszerességgel.

A bosszantó jelenségre az urbánus élet „melléktermékeként” tekintünk. Természetesen a városi csatornahálózat aknafedőinek lopásáról beszélünk, a rácsos szerkezetű, nehéz öntöttvasfedőket az éj leple alatt ellopják, és másodlagos nyersanyagként magánöntödéknek, hulladékanyag-kereskedőknek stb. eladják. A jelenség nemcsak bosszantó, hanem komoly veszélyt is jelent, az autók, ha ráhajtanak egy fedél nélküli csatornanyílásra, tengely-, kerékpárosok esetében pedig akár nyaktörés is lehet a következménye.

Zárat tesznek a rácsra (Fotó: T. Kovács János)

Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke tegnap bejelentette, hogy követelni fogja a Felügyelőségi Igazgatóságtól a törvényes lehetőségek maximális kiaknázását a tolvajok elfogása érdekében, továbbá azt, hogy büntessék meg azokat, akik a nyilvánvalóan lopott csatornafedeleket felvásárolják. A Városi Vízművek munkásai tegnap délelőtt a Jaša Tomić sugárút mentén raktak le új csatornafedeleket az ellopottak helyébe, Jovanovićnak elege van abból, hogy újvidékiként évek óta tűri a tolvajok szemtelenségét, elhatározta, hogy megakadályozza őket!

Faágas figyelmeztetés és...

Tudja, hogy a rácsok felvásárolási láncának szervezése nem egyszerű, tehát sokan profitálnak az ellopott városi mobíliákból (lopják a padokat, a csatornacsöveket, a közlekedési jeleket, a villanykarókat stb. is), ezért úgy gondolja, hogy nem a tolvajokra kell összpontosítani, hanem azokra, akikkel együttműködnek. A lopásokból származó legnagyobb kárt mindenképpen a testi sérülések jelentik, sokan nem veszik észre idejében a veszélyt, belelépnek, belehajtanak a lyukakba, az évente ellopott csatornafedelek értéke több tízmillió dinár – ennyibe kerül újakat tenni helyükre. Az illetékes városi kommunális igazgatósággal megkezdték a tárgyalásokat a vonatkozó előírások módosításáról, a Városi Vízművekkel megállapodtak abban, hogy ezentúl csak zárral ellátott csatornarácsokat raknak le, megnehezítve ezzel ellopásukat.

...amibe egy kisebb ökör is beleeshet (Fotó: Ótos András)

A vízművek igazgatója elmondta, hogy a közvállalat a város lefolyófedeleinek egyharmadát birtokolja, nagyjából 25 ezret, mostanáig egyetlen csatornafedél-tolvaj sem került rendőrkézre, de olyanok sem, akik felvásárolták tőlük a vasat. Branko Bjelajac szerint ez „hihetetlen”, bejelentette, hogy hamarosan az összes újvidéki csatornafedőre zárat helyeznek, ami igencsak idő- és pénzigényes folyamat.

Egy rács a rendeltetési helyén, amelyet (még) nem bántottak