Vérfürdő Párizsban, menetrendszerű összetűzés Jeruzsálemben vagy Hebronban, ámokfutás Szarajevóban, terrortámadás a minszki metróban. Sorolhatnánk a borzalmakat napestig, de ha hallgatok a rám tuszkolt híradásokra, akkor a felsorolt helyek közül egyiket sem kerestem volna fel.
Vélemény
A címbe emelt regénycímből a város valóban város, Zombor, ám a kutyák nem a Mario Vargas Llosa regényében szereplő kadétok, hanem valóban kutyák, kóbor ebek. Zömmel békések, de van, hogy rátámadnak...
Az elmúlt szombaton Zentán megrendezett kulturális fórum nyitó előadásán hangsúlyosan hangzott el egy mondat, mely az amatőr és népművészeti mozgalmakat emelte ki elsődleges jelentőségűnek a közművelődésben, és társadalomfejlesztési folyamatként aposztrofálta őket. Mielőtt megköveznének, szeretném hangsúlyozni, hogy igenis átérzem a népművészet súlyát és szerepét kultúránk stabilitásában (csak nem szabad kizárólagossá tenni).
Ferencz Imre verseit a Székelyföld kulturális folyóiratból, illetve az Erdélyi Szép Szó antológia-sorozatból ismerem, önálló kötetével, noha van neki több is, összesen tizennégy, csupán most találkoztam először. (Vele is mindössze egyszer, amikor együtt vehettük át a 15 éves Székelyföld díjait – a folyóirat idén a 20.
Újév óta semmi sem korlátozza, hogy az Európai Unió országai cukrot szállíthassanak Szerbiába. Már elöljáróban le kell szögezni, hogy ez igen jól fog jönni a fogyasztóknak, hiszen az eddiginél sokkal nagyobb lesz a konkurencia ezen a piacon, s okkal várható, hogy belátható időn belül a boltokban kevesebbet kell fizetnünk ezért az élelmiszerért.
Egy hollywoodi sztárt is érhet olyan meglepetés, amire nem számít, ami meghatja, ami talán még egy könnycseppet is a szeme sarkába csal. Ilyen lehetett az idei év január 9-e Steven Seagal számára, amikor Amerikából érkezett migránsként megkapta a szerbiai állampolgárságot.