Vélemény

„Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?

„Bácsi a biciklin, teker és kacsingat. Nem kell már fűteni, örül a Tavasznak…” – elevenednek fel az emlékezetemben a Specko Jedno egykori népszerű dalának sorai, amelyeket annak ellenére is jólesik újra meg újra felidézni, hogy a tavaszra még jó ideig várni kell, meg hát a bácsik sem feltétlenül bicikliznek már olyan nagy lendülettel, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt.

A napokban volt száz éve annak, hogy 1921. augusztus 20-án a szerb csapatok megkezdték kényszerű kivonulásukat a három évvel korábban, 1918.

Gondolom, a gyerekek már alig várták, hogy megkezdődjön az új tanév, hogy újra iskolába mehessenek. Most talán nemcsak annak örültek, hogy újra találkozhattak a barátokkal, hanem hogy beülhettek az iskolapadba, élőben láthatják a tanárokat, a tanítónőt.

A tudósítások szerint Ferenc pápa a budapesti látogatását egy vicc elmessélésével kezdte. Miután leszállt a repülőről, az őt váró delegációtól megkérdezte: Miért fogunk magyarul beszélni a mennyországban?

A püspöki rendelettel letett Esperest három napig nem tudták kivinni a templomból, mert a sekrestyés Pista áramot vezetett a vaskerítésbe. Amikor meg végre kihozták, senki se akarta eltemetni, mert hiányzott a pap feje.